Ékev (פָּרָשָׁת עֵקֶב)

Jelentése: annak folytán

“És enni fogsz és jól fogsz lakni és áldani fogod az Örökkévalót”. Bölcseink ezen mondatokból következtették, hogy az étkezés előtt és után áldást kell mondani, megköszönve a Teremtőnek, hogy számunkra ételt-italt adott, ellátásunkról gondoskodott. Bráchák (áldások) egész sora fejezi ki hálánkat. Bölcseink szerint napi száz áldást kell elmondani.

Bátorította az Örökkévaló a népet, hogy higgye el, a honfoglalást az ő segítségével meg tudja valósítani. Ezen szakasz közli a mindennapi imánk, a Semá második szakaszát. “És lészen hogyha hallgattatok parancsolataimra, … és szolgáljátok az Örökkévalót egész szívetekkel és lelketekkel” akkor lesz eső a maga idejében, amennyi szükséges, gabona, must, olaj, egyszóval jó termés. De óvakodni kell, nehogy a bálványoknak hódoljon a nép.

Hetiszakaszunkban – Ékev (5Mózes 7:12–11:25.) – Mózes foyltatja összefoglaló elbeszélését. Elmondja, hogyan történt az aranyborjú imádásának vétke és a elbeszéli többi sivatagi zavargás történetét, a Korách lázadás következményeit, majd Isten szeretetére és a parancsolatok betartására szólítja fel a népet, amely rövidesen elfoglalja – nélküle – az Ígéret Földjét.

A hetiszakasz tartalmából

• Mózes folytatja Izrael gyermekeihez intézett búcsúbeszédét, ígéretet téve, hogy amennyiben hajlandóak teljesíteni a Tóra parancsolatait (micváit), jólétben élhetnek majd a földön, amelyet meghódítani és belakni készülnek, összhangban az Örökkévaló őseiknek tett ígéretével.– 5Mózes 7:12–24., 8:1., 8:19–9:6.
• Mózes elmondja a népnek, hogy az a 40 év a sivatagban, mely idő alatt az Örökkévaló égből hullajtott mannával táplálta őket, arra volt jó, hogy megtanulják, „hogy nem csak kenyéren él az ember, hanem az Örökkévaló ajkának minden nyilatkozásán él az ember.” – 5Mózes 8:2–6.
• Mózes „tejjel-mézzel folyó” országként írja le a meghódítandó földterületet, olyan helynek, amely meg van áldva a „hét fajtával” (búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó és datolya), és amely az isteni gondviselés központja ezen a világon. Mózes utasítja a népet, hogy pusztítsák el az ország korábbi urainak bálványait, és óva inti őket, nehogy fennhéjázóvá váljanak, és azt gondolják: „az én erőm és kezem hatalma szerezte nekem ezt a dús eredményt.”– 5Mózes 7:25–26., 8:7–18., 11:8–12.
• Mózes megfeddi őket első nemzedékük gyarlóságaiért, emlékezetükbe idézve az aranyborjú imádását, és az amiatt összetört első pár kőtáblát, Korách lázadását, a kémek bűnét; azt, hogy Táveérában, Mászában és Kivrót-Hátáávában („A Bujaság Sírjai”) is felgerjesztették az Örökkévaló haragját; „Engedetlenkedők voltatok az Örökkévaló iránt,” mondja nekik Mózes, „amióta csak ismerlek benneteket.” Ugyanakkor az Örökkévaló bűneik iránti elnéző jóindulatáról is beszél Mózes, és a második pár kőtábláról, amelyet Isten a bűnbánatukat követően adott nekik. – 5Mózes 9:7–10:11.
• A hetiszakasz egyik kulcsfontosságú passzusa a Smá második szakasza, amely megismétli a Smá első szakaszában felsorolt alapvető micvákat, leírja, milyen jutalom jár Isten parancsolatainak teljesítéséért, illetve milyen büntetés (éhínség és számkivetés) elhanyagolásuk miatt. Ez a hetiszakasz a forrása az imádkozásra illetve az étkezést követő asztali áldásra vonatkozó kötelességnek, valamint utalás történik benne a halottaknak a messiási korszakban bekövetkező feltámadására is. – 5Mózes 8:10., 11:13–25.

Ajánlott olvasmányok:
A hetiszakasz teljes szövege
Rási kommentárja a hetiszakaszhoz
Naftali Kraus: A hetiszakasz a chászid folklór tükrében
Köves Slomó: A Bál Semtov és az antiszemita pap – A megtérés ereje

zsido.com