Mátot – Mászé (פָּרָשׁוֹת מַּטּוֹת-מַסְעֵי)

2017. július 16 – 22

Ezen a héten két hetiszakaszt olvasunk

Mátot-Mászé, jelentése: Törzsek – Vándorlásai. Elindultak és megérkeztek. 42 állomást érintettek, amely felsoroltatik. Ahol örömük volt, ahol gyászuk, ahol énekeltek, és ahol sírtak, ahol hűségesek voltak, és ahol engedetlenek.

Mint az apa, aki térkép előtt elmeséli fiainak közös utazásuk derűs-borús epizódjait, így tárul elénk a 42 helység, ahol őseink jártak vándorlásaik során.

Negyvenszer hangzik el a szó: elindultak és megérkeztek. Kérdés, miért kellett ezt hangsúlyozni, hiszen természetes, hogy indultak, különben nem érkezhettek volna meg. Talán a tanulságot kell kiemelnünk. Indulni kell – célnak kell lenni, amelyet el akarunk érni, meg akarunk tenni. Ha van feladatunk, célunk, akkor azt el is érhetjük.

Az élet egy nagy vándorlás, előre nem sejthető akadályokkal, meglepetésekkel. Ha azonban van feladatunk, akkor érdemes elindulni és remény lehet, hogy meg is érkezünk, teljesítve küldetésünket. Izrael gyermekei a határhoz érkeztek. Megszámolták a törzsek létszámát, a létszám alapján osztották fel az Ígéret földjét. Nagyobb törzsek nagyobb, kisebb törzsek kisebb földdarabot kaptak. A földek helyét sorsolással döntötték el. Deutsch Gábor

Ezzel a törvénnyel zárul nemcsak a mai hetiszakasz, hanem a Tóra negyedik könyve is (Bámidbár=Numeri). Az utolsó mondat olvasását követi a “Vházák, Ekázár vönitchazék kiáltása.