Megőrizni a zsidó emlékeket-Olaszliszka, Liszka

Olaszliszka község, Borsod-Abaúj-Zemplén megye Sárospataki járásban, Miskolctól 57 kilóméterre keletre, a Bodrog jobb partján, szőlődombok mellett, a  Tokaj-hegyaljai borvidéken terül el.

1239-ben említik először IV. Béla magyar király egyik levelében, LYSKA néven.  IV. Béla király olasz szőlősgazdákat telepített a környékre, innen ered az Olaszliszka elnevezés. A környék népessége később ruszin, szlovák, lengyel, sváb, rác, görög, zsidó, cigány betelepülőkkel színesedett.

Olaszliszka, hétköznapi nevén Liszka, a vészkorszak előtt az egyik legnépesebb zsidó hitközségnek számított.

Az első zsidó letelepedők az 1600-as években jelentek meg Hegyalja számos településén, így Erdőbénye, Erdőhorváti, Bodrogkisfalud, Mád, Olaszliszka, Abaújszántó települések lettek az otthonaik. Érkeztek askenáz, szefárd zsidók mellett a galíciai Podoliából, haszid zsidók is, akik a haszidizmus elterjedésével rögtön nagy figyelmet váltottak ki, nem csak életvitelükkel, hanem külső jegyeikben is a környezetükben élőktől. Ezek a dolgok, sokszor negatív, és valótlan előítéleteket váltottak ki, ami a befogadást nehezítették, viszont hamar rácáfoltak munkabírásukkal, kitartásukkal, puritán, egyszerű életvitelükkel és erős vallásosságukkal. A levéltári kutatásokból tudjuk, hogy igen rövid idő alatt sikerült beilleszkedniük, így fokozatosan kialakíthatták a zsidó vallási élet alapjait szolgáló létesítményeiket.

A zsidó letelepedők elsősorban helyi, illetve vándorkereskedelemmel foglalkoztak, majd különféle mesterségeket űztek, kézműves, foltozó, üveges, szabó, gyógyszerész, napszámos, majd az orvoslással is segítették a falvak életét.                A helyi jogok szabályozása mellett fokozatosan kaphattak lehetőséget a földművelésre, a szőlőtermesztésre, ezáltal rövid idő alatt elindulhatott a bor, és a pálinka kereskedelem is.

Az 1800-as évek elejére már a nagy arányban zsidók által lakott településeken szükség volt a zsinagógák és imaházak mellett, zsidó iskolákra, sulékra és jesivákra is, amelyek nem csak oktatási, hanem kulturális szerepet is betöltöttek.  Ezt a folyamatot felgyorsította az 1800-as évek második fele, amikor is a kiegyezést követően Eötvös József nevéhez köthetően az „izraeliták teljes egyenjogúságáról” hoztak törvényt.

A legnevesebb közösségeket olyan karizmatikus személyek vezethették, akiknek messze földön híres volt tudásuk, – csodarabbiként – tisztelték őket, nem csak az ott élő zsidók, hanem a társadalom más tagjai is, felekezetre, nemzetiségre való tekintet nélkül. A vallás ismeretük, jámborságuk mellett értettek a természetes gyógyítás tudományához, tanácsokkal segítették az embereket ellenszolgáltatás nélkül. A csodarabbi igazságos és prófétalelkű. Ez időből származó följegyzések alapján Liszka virágkora és mondhatni világhírűvé válása akkor történt meg, amikor a Horovitz, Klein, Veinmann, Goldberger család által vezetett hitközség rabbit választott. Döntésük hosszú évtizedekre meghatározta a liszkai zsidóság nagy részének sorsát, életvitelét, egyúttal a falu nevét beleplántálta a világ haszidjainak lelkébe.

A hitközség vezetőinek választása a nagyhírű Teitelbaum Mózes sátoraljaújhelyi rabbi tanítványára a fiatal, de nagy tudós Friedmann Hersele (1808-1874) esett.    A szentéletű fiatal tudós magával hozta nagy mesterének szokásait, életformáját és olyan ellenállhatatlan erővel terjesztette a haszidizmust, hogy 1830-ra a kicsiny Olaszliszka lett a haszidizmus központja. Szerénységének, önzetlenségének, aszketikus, tisztaságának, főleg pedig nagy jóságának és bölcsességének olyan gyorsan híre terjedt, hogy Teitelbaum Mózes halála után őt ismerték el legméltóbb utódjául és az ország határáig terjedő megyék haszidjai rebbéjüknek vallották, ami nemcsak a hitközség, de a helység fejlődésére is döntő befolyást gyakorolt.  Olyan szerény volt, hogy az egy forintban megállapított heti fizetését, sem engedte, hogy fölemeljék. Ezrével jöttek hozzá a zarándokok, akik forgalmassá tették a városkát, amely egyre több kereseti lehetőséget nyújtott lakosainak.  A hitközség zsinagógáját is ő építtette fel a 19. század második felében, amely 500 hívőt tudott befogadni. Jelentőségét négy évtizedig tartotta ez a kis hitközség, egészen Friedmann Hersele 1874. Áv hó 14-én bekövetkezett, haláláig.

Olaszliszkai zsinagóga egykor

A zsinagóga romja 2015-ben

Friedmann Hersele, Friedlander Chaim, Friedlander Herman mellett említenünk kell Reb Teitelbaum Mózes (1759-1841) sátoraljaújhelyi rabbit, aki a haszidizmus magyarországi népszerűsítője, követői az „öreg szent”-nek nevezték, csodatévő gyógyításai révén is híressé vált, – és a bodrogkeresztúri csodarabbit, Reb Steiner Sájelét (1851-1925. Ijár hó 3.), akinek csodás híre messze eljutott az ország határain túlra is. Jorcájtkor messze földről többezren zarándokolnak sírjukhoz.

   (Reb Moshe Teitelbaum)

   (Reb Steiner Sajele)

Olaszliszka hitközség vezetősége ebben az időben: Seidenfeld Izsák elnök, Plohr József pénztáros, Pähmer Lajos ellenőr, Gottlieb Sándor iskolaszéki elnök, Guttmann Mór, Kohn Márton, Lőwy Ignác, Weimann Izrael, Lefkovits Dávid, Klein Mihály, Lefkovits Ernő, Heimlich Lipót képviselőtestületi tagok; Lebovics Izsák jegyző.  A Chevra Kadisa vezetői: Lefkovits Ernő, Klein Márton, Lebovics Izsák, a Nőegyleté: Gottlieb Fülöpné, Lefkovics Hermanné. Az elemi iskola tanítója Sándor Margit, a Talmud tóráé Braun Ignác.

Olaszliszka, nagyközség Zemplén vármegye ekkor 2682 lakosú volt, ebből  a zsidó (orthodox) hitközség 70 családban 312 lelket számlál, 52 adófizetővel. Köztük        1 nagykereskedő, 17 kereskedő, 4 iparos, 2 gazdálkodó, 2 köztisztviselő, 4 magántisztviselő, 2 tanító, 1 vállalkozó, 2 magánzó, 5 szabadpályán, 8 munkás,    20 egyéb. A hitközség, amelyhez Vámosfalu és Sára is tartozott, évenkint 5000 Pengőt fordít hitéleti célokra, ezenkívül fenntartja az  1872-ben alapított elemi iskolát (1 tanerővel és 36 tanulóval), a Talmud Tórát (l tanerővel és 25 tanulóval), amely 1912 óta működik. Gondozza a jesivát is, amelynek tanulóit lakással és élelmezéssel látja el és rendszeresen gyarapítja a jesiva könyvtárát, a Könyvbeszerzési Egylet (Chevra Kinján Szeforim) közreműködésével. Emberbaráti célok szolgálatában áll a Chevra Kadisa (alapították 1830.), a Segélyegylet (1922.), a Szegényház (1921.) és a Nőegylet (1909).

A ,,rebbe” halála után a régi boldog időknek csak az emléke maradt meg.

1944. április 13-án csendőrök terelték össze a lakosságot a zsinagóga udvarára. Összesen 66 családot ültettek lovasszekerekre, amely elvitte őket az Olaszliszka-Tolcsva vasútállomásra. Innen indították útba őket marhavagonokban Sátoraljaújhelybe, a gettóba. Sorsuk itt fonódott össze Zemplén több településének zsidó lakosaival, s teljesedett be az ismert haláltáborok valamelyikében. Összesen 242 főt hurcoltak el Olaszliszkáról, és alig tíz érkezett haza. Nem sokan élték túl a munkaszolgálatot sem, de akik igen, azok visszatértek a településre. Az újabb politikai változások ezt a maroknyi embert is arra kényszerítette, hogy az 1950-es években külföldre költözzön. Néhányan az újonnan alakult Izraelben telepedtek le. Páran mégis itthon maradtak, de számuk egyre csak fogyott. Az 1969-ben elhunyt Lefkovits Ernővel teljesen kihalt az olaszliszkai zsidóság.

A vészkorszakot megelőző időszakig a zsidó közösségek aktív és szerves tagjai voltak a helyi közösségeknek. Nem csak gazdasági szempontok  uralták ezt a jó kapcsolatot, hanem barátságok és szerelmek is szövődtek,  amelyek a ma élők emlékezetében élénken megmaradtak. Az emlékek megőrizték  a korábban itt élt zsidók szokásait, az ünnepekkel, a kóser étkezéssel  és azzal az egyedi, máshoz nem hasonlítható zsidós hétköznapokkal.
Hegyalján, ma már üresen állnak a meglévő zsinagógák, vagy másra használják őket a legtöbbjüket lebontották, pont úgy, mint azt a számos épületet, amelyek a zsidó vallási életet segítették megélni. Velük együtt eltűntek a közösségek is.

(2017) A második Liska Rebbét, Rav Chaimot, a harmadik Rebbe, Rav Yoizef Friedlander túlélőnek a fia újra megalapította a Liska Courtot Brooklynban, NY-ban.  Ő lett a negyedik Liska Rebbe. Ma a Liska Haszid-dinasztia él. Ezt a jelenlegi Rebbe, Rav Tzvi Hersh Friedlander, Shlita örökli, aki tovább viszi a Liska közösséget.       Forrás: Machon Bais Liska www.ChasideiLiska.org

Olaszliszkai zsinagóga emlékhely 2016

A régi liszkai zsidó életből a temetőn és a zsinagóga emlékhelyen kívül minden nyomtalanul eltűnt, azonban az 1970-es évek végén egy magánház udvaráról a Miskolci Herman Ottó Múzeumba került egy szépen faragott kő ,,Legyen szívetek teljes” felirattal, valamint Jancsó Miklós dokumentumfilmjei őrzik a hegyaljai zsidó sors szimbólumaként, azóta a szinte teljesen elpusztult zsinagógát. A megmaradt romos falrészlet meghagyásával, a zsinagóga homlokzatának újraépítésével  2016-ban az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség interaktív emlékhelyet hozott létre.

A patakparti festői domboldalon, magas kőkerítés mögött találjuk a temetőt,   (Belsőkocsord utca 31.), amelybe a menórát (hétágú lámpást) ábrázoló kapun juthatunk be. Az ohelben (híres rabbik sírja fölött emelt kis épület) három sírt találunk, középen Friedmann Cvi Hersele csodarabbi, mellette a felesége és a vejük Friedlander  Chajim rabbi nyugszik, aki „reb Sájele” mestere volt. A szépen faragott sírok tetején, a lemez borításon, kvitlik számára készült nyílásokat találunk.  A sírok fölött imádkoznak a messze földről naponta ide zarándokolók, –  jorcájtkor (halálozási évfordulókor) többezren is.

A temetőben mintegy 400 sírt van, a többszáz évestől az 1978-ban, utolsóként felállított sírkőig. Az egyszerű, csak jelképekkel díszített, lekopott régi kövek őrzik az egykori közösség emlékét.

A temető gondnoka csaknem 40 éve Krajnyákné Marika, aki nagy gonddal, szeretettel vigyáz a temetőre és éjjel-nappal a zarándokok rendelkezésére áll.     Évekkel ezelőtt amerikai adakozók szépen bekerítették a temetőt, de mivel még nagyon sok tennivaló van, az Olaszliszkai Zsidó Örökségekért Alapítvány tovább próbálja javítani, óvni, megőrizni az öreg temetőt.

Olaszliszkai ohelben zarándokok imádkoznak

Olaszliszkai temető

Olaszliszka, ohel a híres rabbik sírjával

Ez az angol szöveg olvasható a Zsinagóga emlékhely kerítésére helyezett márványtáblán:

The Shul in Olaszliska (Liska) was originally built by the town’s first Jewish inhabitans in the 18th Century.

Chassidus thrived throughout Hungary under the influence of the revered Rav Zvi Hersh of Liska, the first Liska Rebbe and author of Ach Pri Tevuah. By the 1830’s Olaszliska emerged as a focal point of Chassidic life in Hungary.

In about 1873, the Rebbe commenced and personally oversaw the construction  of a new shul on this same site. But the final stages of construction were completed after his passing in 1874. The shul was inaugurated is 1875 by his successor, the second Liska Rebbe, Rav Chaim, author of the Tal Chaim. He was followed by his son, the third Liska Rebbe, Rav Tzvi Hersh, author of Sharei Hayosher – the only sefer printed in his lifetime. Over 30 manuscripts were lost in the Holocaust.

In this shul, the Liska Rebbes displayed their vast Torah scholarship, most notably during the traditional Shabbos Shuva and Shabbos Hagadol drashas.

The Liska Rebbe, Rav Tzvi Hersh graced the town of Olaszliska and its environs until he was deported by the Nazis along with the rest of the Jewish population of the town on April 12, 1944.

This last remaining wall of the shul in Liska was preservesd and reinforced, complemented by the construction of a corresponding wall where the entrance to the shul once stood. This delineates the exact area of the footprint of the original shul.

Int he post-Holocaust era, remnants of Jewish life returned to Olaszliska. The shul was in ruins but it still remained in operation until the last remaining Jews left the town int he 1960’s.

A surviving son of the third Rebbe, Rav Yoizef Friedlander, re-established the Liska Court in Brooklyn, NY. He became the fourth Liska Rebbe.

Today, the Liska Chassidic dynasty lives on. It is perpetuated by the current Rebbe, Rav Tzvi Hersh Friedlander, Shlita, who carries forward the mantle of leadership of the Liska Kehilla.

Source: Machon Bais Liska                                                                                                                   www.ChasideiLiska.org

Faltöredékből kibontakozó világok – Holokauszt emlékfal, Olaszliszka / zsido.com

Közzétéve: 2016. szeptember 16. – Hírek

Jancsó Miklós Jelenlét sorozatában 1965-ben, 1978-ban és 1986-ban forgatott Olaszliszkán, ahol rögzítette, miként pusztul el az egykori népes zsidó közösség építészeti öröksége, hogyan válik az enyészetté a híres csodarabbi, Friedmann Hersele (1808–1874) által felépíttetett 500 fő befogadására is alkalmas zsinagóga.     A film ugyanakkor az emlékezetre, az emberi jelenlétre is reflektál. Kifinomultan érzékelteti, hogy minden rémtett, pusztulás ellenére a hely kitörölhetetlenül része a zsidó örökségnek.

Valószínűleg ennek a kettősségnek a bemutatása az olaszliszkai emlékhely tervezői számára is cél volt, hiszen olyan alkotás született, amely nem csupán az áldozatok, egy halálra ítélt közösség előtt fejet hajtó emlékmű, hanem olyan építészeti-művészeti projekt, amely a Jancsó által is megfogalmazott jelenlétet emeli át a materiális világba. Ugyanakkor az olaszliszkai zsinagóga kövenként elhordott épületének maradványaiból kialakított hely a holokauszt emlékművek másik problémájára is választ ad: hogyan lehet egyszerre beszélni az áldozatokról, a gyászról, a hiányról és a vészkorszakot megelőző időszak közösségeinek a világáról?

Szécsi Zsolt és M. Juhász Ágnes nem építették, nem zárták le újra falakkal és tetővel az évtizedek alatt megnyílt teret. A 21. századra már csak a keleti fal részletei és a tóratartó fülke nyomai maradtak meg abból a zsinagógából, amelyre maga Friedmann Hersele sem helyeztetett zárókövet, hogy az örökös befejezetlenség a jeruzsálemi Szentély pusztulására emlékeztesse a híveket.       A megmaradt faltöredékek nem voltak elegendők, hogy megidézzék az eredeti épület térélményét és ezzel együtt az egykori hegyaljai haszidok világát, gazdagságát, a rabbi körül kialakult pezsgő zarándokseregletet, majd a 20. században bekövetkező hanyatlást és végül a vészkorszak okozta tragédiát.

Az építészek a nyugati fal visszaépítésével tették észlelhetővé az épület eredeti méreteit, ennek révén tetőszerkezet nélkül is átélhetővé vált a kint és a bent érzete.  Az új fal az eredetitől eltérő anyagból és szerkezettel készült el. A látogató az emlékhelyen barangolva, saját maga fedezi fel a korábbi struktúrákat, a bimát megérintve pedig még inkább megélénkül a „hely szelleme”. A megmaradt keleti fal közepén látható tóratartó fülkében a tórafüggönyöket Hári Andrea és Szeidl Dóra betonplasztikája idézi, amelynek héber nyelvű üzenete az emlékezet fontosságát helyezi középpontba: „Írd meg ezt a dolgot emlékezetül egy könyvben” (Móz2,17:14).

A szöveg akkor válik különösen erőteljessé, ha megfordulunk, hiszen az újonnan emelt falra került fel annak a 63 családnak a neve, akiket 1944. április 14-én deportáltak.

Zsinagóga emlékhely 2016

Zsinagóga emlékhely 2018

Olaszliszka a Bodroggal

ÓBUDAI ZSINAGÓGA