Rá lehet kapni a jótékonykodás ízére – interjú Szilágyi Nórával
„Zsidóság-körkép” sorozatunkban annak járunk utána, hogyan látják a zsidóságot a közösség tagjai, illetve a közélet különböző szereplői. Szilágyi Nórát, a Cedek Szeretetszolgálat vezetőjét kérdeztük.
Ha társadalmi párbeszéd indulna arról, hogy új holokauszt emlékmű épüljön Budapesten, mit javasolnál?
Azt gondolom, hogy elég emlékmű létesült már. Nem emlékművet hoznék létre, hanem olyan programokat, iskolai oktatást indítanék, ami megismerteti az emberekkel a holokausztot. Akinek a családjában voltak áldozatok, tud emlékezni a temetőkben. A nagymamám jut eszembe, aki mindig előre nézett és a holokauszt után szült négy gyereket. Előre kell nézni, közben nem feledni. Egy filmmel, vagy jó programmal sokat tehetünk az emlékek megőrzéséért.
Ha egy lakatlan szigetre kerülnél, kit vinnél magaddal a női-férfi minjenbe?
A családomon kívül vinnék egy építész zsidót, egy feltalálót, aki mondjuk fizikai Nobel-díjas, egy zenészt, akár Fischer Ivánt. Vinnék valakit, aki tisztában van a vallással, szertartásokkal, nem kell feltétlenül rabbinak lennie. Vinnék egy bölcs zsidót, a konfliktusok kezelésére, egy orvost, egy erős zsidót és egy gazdasági szakembert. És persze mindenki hozhatná a családját.
Ha egy névtelen adakozó 10 milliárd forintot adna neked, hogy azt fordítsd a magyar zsidóság javára, mihez kezdenél?
A vidéki zsidóságot támogatnám belőle. Debrecenen, Szegeden és most már Miskolcon kívül alszik a vidéki zsidóság. Szívesen felébreszteném, felpezsdíteném. Valamint az előbb említett projektre fordítanám: megemlékezésre. Például támogatnám a Gólem színházat, amely a maga nagyszerű módján mutatja be a holokausztot. Csodálatos munkát végeznek, kevés anyagi támogatásból.
Milyennek képzeled az ideális zsidó iskolát?
A vallás alapjait, az ünnepeket természetesen mindenképpen oktatnák az én ideális zsidó iskolámban. Azonban nagyobb hangsúlyt fordítanék arra, hogy a gyerekek tudjanak érvényesülni a mai világban. Ehhez a szellemi és érzelmi intelligencia fejlesztése a legfontosabb. Nyugodt környezetben felnőtt, érzelmileg stabil gyerekek sokkal könnyebben megküzdenek a nehézségekkel, mint szorongó társaik. Ezen felül fontos, hogy a jelenlegi technikai, szellemi elvárásokat elsajátítsák.
Csinálnál-e valamit másképp a munkádban, hivatásodban, mint ahogy az elmúlt időszakban tetted?
Én is folyamatosan fejlődöm. Ha lenne beleszólásom, kötelezném az embereket társadalmi munkára. Nem közmunkára gondolok, hanem egy olyan rendszerre, mint amilyen Szlovákiában az egy százalék felajánlása. A normál 1százalék mellett a magánszemélyek plusz 1 százalékot felajánlhatnak, szervezeteknek, ha negyven óra igazolt önkéntes munkát vállalnak. Az a baj, hogy Magyarországon már húsz éve lehet 1+1 százalékot felajánlani, de az emberek jelentős többsége még mindig nem él ezzel a lehetőséggel, így évről évre 10-12 milliárd forint marad az állam zsebében, miközben a felajánlások egy alapítványnak vagy egy egyháznak is sokat segítenének.
Tíz év múlva hogyan szeretnéd látni magadat a zsidóságban, magad körül a zsidóságot?
Egy vidéki városban szeretnék élni a családommal, mondjuk valahol a Balatonnál. Egy élő zsidó közösség oszlopos tagjaként, akár továbbra is a Cedek vezetőjeként szeretnék megtenni mindent, egyre nagyobb léptékben, hogy ahol tudunk, segítsünk. Szeretném, ha egy szikrája sem lenne senkiben olyan félelemnek, ami miatt nem meri felvállalni a zsidóságát. Senki ne érezze magát veszélyeztetve valamilyen vallás gyakorlásáért! Szeretném, ha abbamaradnának az értelmetlen nyilvános viták a zsidóságon belül. Utópia, hogy egység legyen, de ezek a felesleges, értelmetlen viták senkinek nem hiányoznak.
Milyen változásokat látnál szívesen a munkádban a következő években?
Jó volna, ha lenne egy pipettám, amivel mindenkibe belecseppenteném az érzést, hogy milyen adakozni, segíteni. Mert aki egyszer eljön segíteni nekünk, mindig visszajön. Rá lehet kapni a jótékonykodás ízére. Szeretném, ha mindenki vállalna legalább pár óra önkéntes munkát. Szeretném elérni azt az emberekben, hogy tegyenek is valamit a segítségért! Van olyan önkéntesünk, aki írt nekem egy segítségkérő levelet és azóta minden ételosztáson velünk dolgozik. Közben mi is támogatjuk őt, ő pedig hasznosnak érzi magát.
Melyik a hozzád legközelebb álló bibliai idézet?
A Tánjá foglalkoztat a leginkább. Az első négy fejezet – ahol a lélekről, az emberek „felépítéséről” van szó – a legkedvesebb a számomra. Elsősorban a spiritualitás vonz, a lélek különböző szintjei. A kedvenc imám pedig a Smá, amit a kisfiammal mindig együtt mondunk.
Lefkovics Zsófi
A sorozat eddigi részei:
zsido.com
