830 éven keresztül állt Jeruzsálem egyik magaslatán a Szentély, mely annyira fontos szerepet töltött be a zsidó nép életében, hogy a 613 micva mintegy kétharmada vele kapcsolatos. A Szentélyek lerombolása népünk történetének egyik legnagyobb tragédiáját jelenti, a harmadik Szentély felépülése pedig a végső megváltást jelzi majd.

A Szentély siratása a mindennapjainkban is megjelenik (a falon befestetlenül hagyott felület, vagy az esküvőn eltört pohár „zécher leMikdás – a Szentély emlékére”), és évente három hetet szánunk teljes mértékben az elveszített Jeruzsálem siratására. A támuz hó 17. napjától áv hó 9-ig tartó, héberül sloset hásávuotnak, vagy béjn hámécárimnak, jiddisül drájvochennek nevezett gyászidőszakban sok negatív esemény történt a zsidókkal a történelem során, Jeruzsálem pusztulásán kívül is. Ennek megfelelően ebben az időszakban nem tartanak esküvőt, nem zenélnek, illetve nem hallgatnak élő zenét, nem vágatnak hajat, nem borotválkoznak, illetve nem vesznek új ruhát, vagy nem fogyasztanak abban az évben még nem kóstolt gyümölcsöt.

A lubavicsi rebbe többször felhívta a figyelmet arra, hogy ebben a három hétben kiemelkedően fontos az adakozás és a tóratanulás – elsősorban a Szentély megépítésével kapcsolatos szakaszokat érdemes tanulmányozni. Ennek az alapja a Midrásban található: az Örökkévaló azt mondja Jechezkél prófétának, hogy amíg a zsidók száműzetésben vannak, akkor is tanulmányozniuk kell a Szentély építésével kapcsolatos micvákat, mivel az alapos tanulás Isten szemében olyan, mintha fel is építették volna a Szentélyt.

Az időszak nyitónapja, támuz 17. napja – siváászár betámuz – a kisebb böjtök közé tartozik. A hagyomány szerint öt szomorú esemény történt ezen a napon, melyek részben a Szentélyhez kapcsolódnak: a polgári időszámítás szerinti 69-ben a római ostromlók áttörték Jeruzsálem falait (ez vezetett 3 héttel később a második Szentély pusztulásához), részben más korszakokban történtek – például Mózes ekkor jött le a Szináj-hegyről, meglátta, hogy a zsidók az aranyborjút imádják, ezért széttörte a kőtáblákat.

A böjt célja, hogy kiemelje a lerombolt Bét Hámikdás hiányát, illetve a pusztulást követő szétszóratás szomorúságát. Az ezen való elmélkedés felkelti az emberben a megtérés iránti vágyat, és így hozza közelebb a megváltást. Zechárjá próféta szerint a messiási időkben támuz 17. öröm és lakomák napja lesz majd.

Ha támuz 17. szombatra esik, akkor a következő napon tartjuk meg ezt a böjtnapot. A lubavicsi Rebbe többször is hangsúlyozta, hogy ha ez a helyzet áll fenn, akkor meg kell többszörözni a szombat felett érzett örömünket, hogy hangsúlyozzuk: nem gyászolunk (hiszen sábát van). A három hét első szombatján, illetve, ha szombatra esik, akkor siváászár betámuzkor, majdnem mindig a Pinchász nevű hetiszakaszt olvassuk a Tórából. A szakasz a három zarándokünnep – peszách, sávuot és szukot – témájával ér véget. Ebből Bölcseink azt a következtetést vonták le, hogy a három hét három szombatját a három zarándokünnepnek megfelelő örömmel kell megünnepelni.

Mit (nem) teszünk támuz 17-én?

• Az esthajnalcsillag feljövetelétől az este beálltáig nem eszünk és nem iszunk.
• Betegek, gyermekek (fiúk 13, lányok 12 éves kor alatt), terhes nők és szoptató anyák nem böjtölnek.
• A zsinagógában szlichot (bűnbánó) imát mondanak, valamint Ánénut és Ávinu Málkénut is, a Tórából pedig az aranyborjú történetét olvassák fel reggel és délután is. Háftárának Jesája könyvéből olvassák fel a szentélyszolgálat újrakezdéséről szóló részt.
• A böjtnapok olyan, különleges időszakokat jelentenek, melyeken az Örökkévaló fokozott mértékben várja a megtérésünket. A nap nem csupán szomorúságot, hanem lehetőségeket is magában hordoz: lehetőséget arra, hogy helyrehozzuk a Szentély pusztulásának kiváltó okát, siettetve ezáltal a végső megváltást és a messiási idők elkövetkezését.
• A munka megengedett, de tartózkodunk a zenehallgatástól, a zenéléstől és más, örömteli elfoglaltságoktól. Ha valakinek egészségügyi okokból szabad ennie, lehetőleg ne édességeket, hanem rendes ételt fogyasszon.
• Fürdés, illatszerek használata és bőrcipő viselése megengedett.
• zsido.com