Velledits Lajos, az Óbudai Zsinagóga felújításának vezető restaurátora ötven évvel ezelőtt, az érettségije után ötvösinas, majd ötvössegéd volt az Állami Pénzverdében. Itt készült fel a Képzőművészeti Főiskola felvételijére, ahol aztán restaurátor szakon tanult tovább. A diploma megszerzése után a Nemzeti Galériában kezdett dolgozni, amit csak annyi időre hagyott ott, hogy két szemesztert hallgasson a bécsi Képzőművészeti Akadémián. A Nemzeti Galéria Festészeti Restaurátor Osztályának vezetői posztjáról került át ’87-ben az Országos Műemléki Felügyelő­séghez, ahol százával vezetett restaurálási munkákat. A rendszerváltás után alapította meg az Óbudai Zsinagóga fel­újítását is végző Synthese Kft-t, melynek leginkább Németországból és Ausztriából érkeztek felkérései akkoriban. „Nagyon szép munkáim voltak, külön jutalomjáték volt ez.” – emlékszik vissza erre az időre a restaurátor. Végül 1996-ban döntött úgy, hogy itthon szeretne dolgozni tovább, ekkor alapította a Szép Mesterségek Kft-t, amelynek restaurátor anyagokat és eszközöket kínáló Baross utcai üzlete azóta is valódi különlegesség a szakmában. „Sarkadi Sándor keresett meg, hogy meg kellene nézni a zsinagó­gát” – fog bele Velledits úr az

Óbudai Zsinagóga felújításának a történetébe. „Azt tudtuk felajánlani, hogy minden motívumból tanu felületeket hagyunk meg, konzer­váljuk és a restaurálás szabályai szerint helyreállítjuk azokat, és visszaállítjuk az ismétlődő motí­vumokat. Végül a közbeszerzési pályázaton a mi terveink nyertek.” „A zsinagóga helyreállításának legnagyobb nehézsége a hallatlanul rossz állapotban megmaradt vakolat és festékréteg volt. Ez volt az, amivel meg kellett küzdeni, és ez sokféle restaurálási és szakipari munkát jelentett.” – idézi fel a fő­ restaurátor a munkát. – „Az egész nagyon érdekes volt, sok mindent kellett mérlegre tenni. Tulajdonképpen annak a két építési peri­ódusnak az összhangját próbáltuk megteremetni, amely a zsinagóga megjelenését meghatározta. 1821-ben a zsinagóga az antik építészet szellemében épült és empire, valamint koraklasszicista díszítést kapott. A századfordulón – pontosan 1900-ban – késő eklektikus díszítőfestéssel látták el az imatér falait, nekünk ezt a két periódust kellett összehangolni.”

A zsinagóga restaurálása még nem teljes, az első fázist követni fogja egy kisebb javításokat tartalmazó második fázis is. „Az oldalfalakat kell megfesteni, valamint az északi karzat boltíveire felfestjük a nyugati oldalon látható kazettákat, a bennük lévő szép plasztikus rozettákkal.” – sorolja Velledits úr a füzetébe feljegyzett tennivalókat – „Van még rengeteg minden, amit szeretnének helyreállítani, és úgy érzem, az igények magas színvonalú munkát követelnek meg. Így például a bimának a teljes helyre­állítása, vagy a tóraszekrény eredeti megjelenésének a visszaállítása. Ezek az első periódus szép műalkotásai, a zsinagóga ékességei.” Velledits Lajos – aki több felekezet templomát restaurálta már – az Óbudai Zsinagóga előtt még nem újított fel zsidó imahelyet, ám ez a munka áttörést hozott ezen a téren. „Felkértek a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga belső helyreállítá­sára. Itt 2007-ben végeztünk már felmérést, akkor az elképzelés a teljes visszaállítás volt, de nem lett belőle semmi. Ezt a hagyományos berendezésű zsinagógát Otto Wagner tervezte, nagyon szép épület és most hangversenyteremmé akarják alakítani.” – emellett felkérték a szabadkai és a keszthelyi zsinagó­ga helyreállítási terveinek elkészí­tésére is. Ez utóbbira 20 évvel ezelőtt már készített terveket, ám akkor a költségeket túl magasnak találták és inkább egy szobafestővel festtették ki az épületet. „Nagyon-nagyon örülök ezeknek a feladatoknak, egyik szebb, mint a másik. A Rumbach is gyönyörű, a szabadkai egy zseniális épület, ott valamennyire visszatér majd a hitélet, a keszthelyi pedig egy par exellence zsinagóga lesz.”        Steiner Zsófia