Biciklizzünk Szentendrére
Ambrus Klára az Óbudai Zsinagóga 2010-es újraavatása óta a közösség tagja. Később az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség munkatársa lett a Károly körúti irodában, majd 2016-tól nem csak az imádkozás és a kikapcsolódás helye lett számára a Lajos utcai zsinagóga, hanem a munkahelye is – a szó legnemesebb értelmében. Klára az Óbudai Zsinagóga szíve-lelke: ha kell, tóraruhát, kipát varr, nem csak ide, hanem akár a szentendrei közösségnek is. Emellett ő gondozza az EMIH adatbázisát, amelynek alapján kapcsolatban tudunk maradni a közösségi tagokkal, a Gut Sábesz hetilap és az Egység magazin előfizetőivel. Sokszor ad felvilágosítást telefonon gyakorlatilag minden zsidósággal kapcsolatos kérdésben. Nagyon szereti a munkáját és az emberek is kedvelik őt, számítanak rá, hiszen ő mindent (is) tud az Óbudai Zsinagógáról.
„Abban a szerencsés és kiváltságos helyzetben vagyok, hogy minden nap az Óbudai Zsinagógában lehetek, mert ott van a munkahelyem is” –
mondja mindig. Magánéletében a szenvedélye a kerékpározás, amelyet rendszeresen művel, pedig mindössze néhány éve talált rá újra erre a mozgásformára. Ma már több tíz kilométeres túrákat tesz meg, és örömmel osztja meg ezt az élményt másokkal is. Egyik kedvenc túravonala az Óbuda – Szentendre közti út.
„Lehet, hogy meglepő, de csak hat évvel ezelőtt kezdődött. Gyerekeim külföldön élnek, a kerékpárjaikat az én erkélyemen tárolják, és amikor itthon vannak, biciklivel közlekednek. Évekig rá se hederítettem, de egyszer csak kipattant a fejemből, hogy én is biciklizhetnék. Tulajdonképpen újra megtanultam biciklizni, és örömömet leltem benne. Első utam a Margitszigetre vezetett, először egyszer, a következő alkalommal kétszer, aztán többször mentem oda-vissza, de kevésnek bizonyult, kellett egy komolyabb úticél, és gondoltam, meglátogatom Myers Tziviáékat (a szentendrei zsidóház és galéria rebecenje és vezetője férjével Mendyvel) Szentendrén. Aztán ez lett a programom majdnem minden vasárnap. A bicajomon van kilométeróra és ez az út bizony 46 km, de voltam messzebb is, amikor 80 km-t tettem meg háztól házig.”
„Amikor bicajozom, csuda jó érzés fog el, érzem a levegő suhanását az arcomon, beszívom a friss levegőt, gyönyörködöm a tájban, mert Szentendréig a bicikliút erdőn, mezőn a Duna-parton vezet.”
Ha jó idő van, akkor mindenhová kerékpárral megy: az ügyintézés mellett, olykor a Margitszigetre is kikerekezik reggelente vagy munka után edzésként. Pénteken estétől szombat estig azonban pihen a kerékpár is: sábeszkor Klára zsinagógában van:
„fontos számomra, ez a 25 óra a lelassulásé, a beszélgetésé, a közösségé.”
Vasárnaponként szokott nagyobb biciklitúrákat tenni, igaz,
„gyakran jó programokat szerveznek az EMIH-es kollégáim, amik érdekelnek vagy éppen hozzánk, az Óbudai Zsinagógába jön csoport, és akkor én csak mesélek és mesélek. Azért minden összeegyeztethető, szóval a hétvégéim a hasznos és jó feltöltődésről szólnak. ”
Klára szerint nyitott kapukat döngettek a rendezvényszervező kollégái ezzel a programmal.
„Őszinte leszek, már nagyjából öt éve vártam, hogy valaki megszólítson és megszervezze a csoportos biciklizést! Amikor rájöttem, hogy milyen nagyszerű szórakozás és egyben sport is, meg akartam osztani ezt az érzést másokkal. Volt is néhány alkalom, amikor Anna kolléganőm, a közösségből Veronika és Gabi velem jöttek. Teljesen felvillanyozott, amikor olvastam most, hogy a kollégáim szerveznek közös biciklizést, azonnal jelentkeztem és boldogan megyek. A bicajom mindig menetre kész!”
Klára szerint a bicajozás nem csak egy sport, hanem kihívás, gyönyörködés a tájban és együttlét.
„Amikor Szentendrére megyek, az Omszki-tó melletti rétnél mindig énekelni támad kedvem, mert annyira szép.
A legutóbbi alkalommal a szentendrei Zsidóház, a Cháj Galéria kóser frissítőkkel várta a társaságot, amelynek tagjai, Klárival az élen, remek hangulatban érkeztek.
Juhász Vali írása
zsido.com
