Amikor valakinek a halálhírét halljuk, hagyományosan így szólunk: Báruch dáján háemet – áldott az igaz bíró! Az életünk az Örökkévaló kezében van, és ő tudja, kinek mennyi idő adatik ezen a földön. Van, akit élete virágjában szólít magához és van, aki egy hosszú földi élet után tér meg Teremtőjéhez. Ezekben a napokban három olyan elhunytról is megemlékezünk, akik rövidebb-hosszabb életükkel egyaránt nagy hatást gyakoroltak a mai magyar zsidóság életére.

Egy évvel ezelőtt, svát hó 8-án hunyt el a Pesti Jesiva egykori diákja, a mindenki által szeretett Jehuda (Yudi) Dukes rabbi. Magyarországi tartózkodása alatt rengeteg ember életére volt hatással: elhivatottsága, jókedve és végtelenül finom kedvessége sokakat hozott közelebb a zsidósághoz. A koronavírus-fertőzéssel vívott csatája alatt is példát mutatott mindannyiunknak és inspirált bennünket. Feleségével, Sarah-val az egész világra hatással voltak. Külön ki kell emelni a tfilinrakási kezdeményezést. Sarah Dukes arra kérte az embereket: amíg férje az intenzív osztályon, gépekre kötve fekszik, tegyenek tfilint Yudi helyett is. Ennek hatására emberek százai kezdtek el tfilint rakni nap mint nap.

***

Idén svát hó 11-én immár öt éve, hogy Naftali Kraus, a magyar zsidóság elszánt képviselője megtért az Örökkévalóhoz.  Naftali Kraus, író, újságíró lapunk egykori munkatársa hatalmas szellemi örökséget hagyott hátra. Hiány­pótló magyar nyelvű írásai immár teljes terjedelmükben elérhetőek digitálisan a naftalikraus.com címen. Forgassuk kézzelfogható és virtuális oldalait haszonnal, legyenek javára írva a műveiből tanulók érdemei!

***

Tíz évvel ezelőtt, 2012-ben, svát hó 17-én adta vissza lelkét a Teremtőnek az akkor mindössze húsz esztendős Oberlander Mendel. Élete sokak számára állított példát a vallás és a közösség iránti elkötelezettségből. A család és a barátok a jorcájt előtti tíz napon tíz rövid üzenettel emlékeznek meg Mendelről, felidézve életének egy-egy olyan tör­ténetét, amelyből mind tanulhatunk. A videóüzenetek Oberlander Báruch rabbi Napi tanítások sorozatában jelennek meg. A megemlékezés sorát maga Oberlander rabbi kezdte, felidézve azt az időt, amikor Mendel az első kemoterápiás kezelés után annyira fáradt volt, hogy úgy tűnt, imádkozni sem tud elmenni a zsinagógába. Ám amikor indulni kellett, mégis összeszedte magát és elment, hogy közösségben imádkozzon: „hiába volt nagyon fáradt, számításba se jött neki, hogy ne közösségben imádkozzon” – idézte fel a közel húszéves emléket a rabbi, hozzátéve, mind tanulhatunk ebből, hogy „milyen lelkesnek kell lennünk, amikor zsinagógába kell mennünk és közösségben imádkozunk.”

Drága halottaink emléke tovább él: példájukat követve, nyomdokaikban járva nemcsak maguknak szerezhetünk érdemeket, hanem az ő lelkük emelkedését is segíthetjük. Emlékükből fakadjon áldás!

zsido.com