Nicávim – Vájélech (פָּרָשַׁת נִצָּבִים-וַיֵּלֶךְ )

2017. szeptember 10 – 16.

Ezen a héten két hetiszakaszt olvasnak a zsinagógákban.                                                                                                                                         Az első címe: Nicávim, jelentése: itt állok.                                                                                                                                                           Közelednek az ünnepek, a reggeli imánál felharsan a sófár, a kos szarvából készült kürt. Mózes halála napján maga elé gyűjti népét, nemcsak azokat, akik akkor éltek, hanem azokat, akik már eltávoztak és azokat is akik születni fognak. Tehát minket is! A mi lelkünk is ott sorakozott Mózes előtt. “Azzal, aki itt van, itt állva velünk ma, az Örökkévaló színe előtt, és azzal is, aki nincs itt ma velünk”. Figyelmeztet Mózes, hogy igéi betarthatók, a földön találhatók, akarat kell megtartásukhoz és akkor választjuk az életet.

A másik címe: Vájélech, jelentése: ” és ment”.
Mielőtt elment a 120 éves népvezér, bíró és tanító, a pásztor Mózes, kijelölte utódját, Józsuét. Leírta a Tant, átadta a levitáknak és elrendelte felolvasását. Akkor csak hétévente olvasták fel az Írást, később bölcseink belátták, hogy ez kevés ahhoz, hogy minden utunkat kísérje a Tóra. Ezért hetente négyszer olvasnak belőle: hétfőn, csütörtökön, szombat délelőtt és délután. Hogy hallják és megtanulják. Tehát nemcsak hallani, hanem tanulmányozni is kell a Szentírást, erkölcsi gondolatait magunkévá tenni. A vallásos ember péntekenként legalább kétszer elolvassa és értelmezi a heti penzumot, hogy minden szót megértsen, amikor szombaton a Tóraolvasó ajkáról elhangzanak az igék.