Kedves Barátaim!

Április 26-án van a Második Peszách, ilyenkor lehetőség adódott a Szentély idejében az elmaradt pészách áldozat bemutatására.

Április 30-ika az omerszámlálás 33. napja (Lag baomer) igazi örömnap. Remélem, hogy rövid versemmel méltón emlékezem meg e napról.

Május elsején, szombaton olvassuk az Emor heti szakaszt.

Üdvözlettel

L.Péter

Lág báomer

Messzi múltból régi korok csodája ma üzen:
A szabadban egyél, igyál, és rakjál nagy tüzet!
Ha lelked nyomasztja valami, lángfénnyel űzd el,
Bánatodat mindent elárasztó fénnyel űzd el!

Messzi múltból régi korok csodája ma üzen:
A szomorúság, ami úgy terjedt, mint a pestis,
El fog tűnni, tudja ezt Meron, Buda és Pest is.
Ez a harmincharmadik nap, tedd még hozzá ezt is.

Emór avagy a többesszám
Bocsásd meg a bűnt, amit vérfertőzéssel követtünk el ellened! Bocsásd meg a bűnt, amit kevély
tekintet által követtünk el ellened! Bocsásd meg a bűnt, amit a ránk bízott javak eltulajdonításával
követtünk el ellened! A Jom Kipuri (az Engesztelő napi) bűnvallomásból, amit aznap többször is
elmondunk, csak úgy kiragadtam hármat, amit én soha életemben nem követtem el, nem is
gondoltam rá és mégis bocsánatot kell kérném, mint ha én ezeket elkövettem volna.
A magyarázat erre csak egy lehet, hogy én felelős vagyok mindenkiért, és ti mindnyájan felelősök
vagytok értem. Azaz ha egy zsidó megszégyenül közülünk vétkéért, az olyan, mint ha mindnyájan
megszégyenülnék. Felelősek vagyunk egymásért.
A heti szakaszunk egy kulcsmondata világít rá legjobban erre az eszmeiségre: Ne szentségtelenítsétek
meg a nevemet, hanem szenteltessem meg nevemet Izrael fiai között, én vagyok az Örökkévaló, aki
megszentel benneteket.
Egyetlenegy zsidónak a vétke szégyent hozhat az egész közösségre. Ezért van többesszám első
személyben a bűnbocsánatkérés.
A heti szakaszunk végén e gondolatot még magasabb szintre emeli az isteni felhívás, mely messze-
messze megelőzte korát és még ma is aktuális: Egyféle törvény legyen számotokra, a jövevény
számára éppúgy, mint az idevaló számára! Ez az igazi jogegyenlőség.

Emór

 Sokszor előfordul, hogy valaki vétkezik és vétkéért az egész közössége felel,

a példamutatás ezért  nagyon fontos lehet. Szentnek kell lenni, mert szent az I’ten,

és mert az I’ten szeret.

Az Istenhez közelebb álló papoknál még szigorúbbak a feltételek, mindenkinél,

aki Istenhez közelebb jut és közelebb áll, fontos a tökéletes tisztaság, nem elég, hogy

az áldozat hibátlan legyen, a szolgálatevő levitáknak sem lehet testi hibája és lényeges még

a rituális tisztasága, s ott vannak még a papi házasságok, még a gyászt is kötik rigorózus szabályok,

vagyis szentnek kell lenni, mert szent az I’ten,  így ír a Tóránk, tán Isten is közel akar kerülni hozzánk!

A példamutatás nem csak kifelé fontos, mert ha vétkezik egy zsidó, szégyent

hoz magára, de a közösségére is, mert tudni kell, aki visszaél Isten nevével, az elköveti

a chillul há-sém-et, ezzel szemben a kiddus há-sém erkölcsi magaslatot jelent. Jó cselekedettel,

a Tórai törvények betartásával  kell megszentelni az Isten nevet. Így meg kell szentelni az I’ten nevét

a papok mindennapi munkájával, áldozataik bemutatásával, az örök mécses és az örök tűz őrzésével,

tehát szentnek kell lenni, mert szent az I’ten, ezt érezniük kell mindig, életük sokmilliónyi percében!

És meg kell szentelni Isten nevét a cselekvő parancsolatok végrehajtásával,

az egész zsidóságnak a szombat megőrzésével, a Tórai ünnepek méltó megőrzésével:

a nép szent gyülekezetével , a munka szüneteltetésével,  az ünnepi áldozatok tömegével  és

kell még sok szép  jelképes cselekvés. Jöjjön hát az ige, aminek végrehajtása egyáltalán nem kevés:

Szentnek kell lenni, mert szent az I’ten -,

ennyi az egész?