Ezen a héten Ros Hásánát követő napon olvasunk hetiszakaszt, ezért most ünneppel kapcsolatosan olvashatunk.
Idén szeptember 20-án este köszönt ránk a zsidó újév, Ros Hásáná. A kétnapos ünnepen az ember teremtésének 5778-ik évfordulójára emlékezünk, és mintegy megújítjuk az Örökkévalóval kötött szövetségünket a világ létezésére és újjáteremtésére.
A sófár egyik legrégibb jelképe a zsidó hagyománynak.
Ha zsidó ember hallja ezt a szót sófár, azonnal Ros Hásánával asszociálja a fogalmat. Pedig a sófár használata, anyaga és készítése jóval szélesebb keretet tölt ki. A legrégibb hangszerek egyike, mely eredetileg a kos szarvából készült. A Bibliában több mint hetvenszer fordul elő. Magát a Szináj-hegyi kinyilatkoztatást is így írja le a Tóra: “Hangok és villámok voltak, sűrű felhő a hegyen és folyton erősödő sófár-hangok.” (Ex. 19/16.)
Bölcseink hangoztatják, “vigyázzatok a gyermekekre”. Ez jelenti, hogy mikor a templomokban a kürtöt megfújják, ügyelni kell, hogy a gyerekek ne zajongjanak, lehessen hallani minden hangot.
A legismertebb harci elbeszélés a sófár használatáról Jericho elfoglalása volt Józsua idejében. “Hét kohanita vigyen a Frigyláda előtt hét sófárt, és a hetedik napon … a kohaniták fújják meg azokat.” (Józsua 6/4.)
Sófárfúvással kísérték a Szentély előtti felvonulásokat is. “Kürtökkel és sófárfújással ujjongjatok Isten, a Király előtt” (Zsolt. 98/6.) Maga Isten is sófár hangjával lesz az egész világ ura. “Felemelkedett Isten a sófár hangjával.” (Zsolt. 47/7., Ros Hásánakor, a sófárfúvás előtt idézik.)
A ma ismert Ros Hásáná -i sófárfújásnál háromféle hangot hallat ez a hangszer. Egy hosszú hang, azaz TÖKIÁH, rövid “töredék”-hangok, azaz “Sövárim”, vagy három rövid “ujjongó” hang, azaz TÖRUÁH.
A zsidó újesztendő hangulatához szorosan hozzátartozik a sófárfúvás. Legelfogadottabb magyarázata szerint a sófárfújás e napon emlékeztet minket Ábrahámra, aki fia, Jichák helyett kost áldozott az őt próbára tevő Istennek. (A Ros Hásáná második napján olvasandó tóraszakasz: Gen. 22/1-19.) E magyarázaton kívül a sófár hangja megtérésre int, az “ébredjetek, ti alvók” jegyében. Amosz próféta a sófár hangját veszélyre figyelmeztető jelnek tekinti. “Ha sófárt fújnak a városban, nem retten-e meg a nép?” (Ámosz 3/6.) Ugyanígy vélekedik Jechezkél próféta. “Ha az országra háborús veszély vár, a nép vegyen egy férfit és tegye meg vigyázónak. Ha látja, hogy kard támad azt országra és megfújja a sófárt, inti a népet” (Jechezkél 33/3.)
Sana Tova
Kívánunk egy édes évet mindnyájunknak!
Gyertek ünnepeljünk együtt!