Görögök gyülekeztek ellenem akkor, a Chásmoneusok idején áttörték bástyáim falát, az összes olajat tisztátalanná tették. De a megmaradt egy korsó csodát tett liliomaiddal, ezért bölcseink nyolcnapos vígságot rendeltek.
(Máoz cur, Chanukai költemény)

Miért is nyolcnapos tulajdonképpen a chanuka ünnepe, amikor a megtalált egy kancsó olaj egy napra mindenképp elegendő lett volna? Az első nap tehát nem történt csoda? Azért – adja meg a választ a Sulchán áruch egyik kommentárja (Turé záháv, Sulchán Áruch 670:1.) – mert ahhoz hogy az egy napra elegendő olaj nyolc napig égjen, már az első nap is csoda kellett hogy történjen, a megszokott olaj mennyiségnél kevesebb égett el, hiszen ha nem így lett volna, akkor mi égett volna a következő hét napon át.

Igen ám, de miért nem értelmezhetjük a csodát úgy, hogy az első nap semmilyen csoda sem történt, az egész olaj mennyiség elégett, és ezután kezdődött a hét napon át tartó csoda, amikor is a „semmiség” égett tovább?
Két fajta csoda létezik. Vannak a hagyományos értelemben vett csodák, amikor a transzcendes isteni erő megtöri a természet megszokott rendjét. Ilyen volt például a Vörös-tenger kettéválása vagy az egyiptomi tíz csapás. Minden kétséget kizáróan megmutatkozott a természetfelletti isteni csoda. Létezik azonban egy másik típusú csoda is, amely a természet köntösébe öltözik. Ez a csoda kevésbé feltűnő, ugyanakkor sokkal gyakoribb. Ilyen csodákkal vannak teli a mindennapjaink.

Kifejezetten a zsidók száműzetése a gálut idején történnek az ilyen típusú csodák, hiszen ebben az időszakban „nem mutatkozhat” nyilvánvalóan Isten természetfeletti védelmező keze, mert az egyben a száműzetés és a kivetettség végét is jelentené. Ezért kell hogy azt mondjuk, hogy a chanukai csoda is – amely a már részleges szellemi száműzetés, a Második Szentély idején történt – egy a természet köntösébe öltözött csoda volt. Ezért feltételezzük, hogy a csoda mind a nyolc napján valamennyi valós olaj égett (csakhogy kevesebbb a természet által elvárható mennyiségnél), hiszen ha azt mondanánk hogy az első napot követő hét napban a „semmi” égett, akkor ez már egy természetfeletti csoda lenne.
Salamon király az (Énekek éneke2:2.) tövisek közti liliomhoz hasonlítja a zsidókat. Egyes magyarázók szerint ez kifejezetten arra az időszakra igaz, amelyben a zsidók –  mint liliom a tövisek közt – a világ népei közt iga alá kényszerítve élnek, és nem látható egyértelműen a természet törvényeit is legyűrő Isteni Kéz. Ilyen időszaknak nevezhető már, a chanuka korabeli Második Szentély kora is, amikor bár történt csoda a zsidók megmentésére, de ez a csoda a természet köntösébe öltözött csoda volt.

Egy ilyen időszakban – amikor Isten rejtőzködik a természet köntöse mögött – elő fordulhat, hogy a zsidó néppel látszólag leszámolni készüljön egy másik nép vagy hatalom. Ilyenek voltak a görögök is chanuka idején, akiknek a Midrás szerint (Ocár midrásim 185. l.) a „Sátán” azt javasolta, hogy gyengítsék meg a zsidó nép vallási hevét, a kapcsolati szálat köztük és Isten között. Utolsó tanácsként a menóra és a benne lévő mécsesek elpusztítását tanácsolta. Így tehát amikor a zsidók életük áldozva kiálltak hitük mellet, akkor a csoda is éppen ez a jelképen a menórán keresztül történt.
Ez ad választ még egy központi kérdésre: Miért nem rendeltek el ezekre a napokra a Purinhoz hasonlóan (Eszter 9:18.) lakomát is? Miért csak „nyolcnapos (gyertyagyújtást és) vígságot”?
Mind a két ünnepen, az ünnepi szertartás a zsidókkal történt elnyomatás és csoda megfelelőjeként lett elrendelve. Purimkor az elnyomatás Áchásvéros lakomájával kezdődött és így az ünnepen is a lakomán van a hangsúly. Chanukakor az elnyomatás betetőzése a menóra lángjainak és olajának kioltása volt és ezért az ünnep a gyertyagyújtás köré lett elrendelve (Bá”ch, Tur 670.).

Ezzel a gondolatmenettel magyarázza áldott emlékű üknagyapám (Ohel Slomó, Vájésév) Silbersetin Slomó sarkadi rabbi a fent idézett mondatot a Máoz cur chanukai dalból:
„Görögök gyülekeztek ellenem” – hogy megtörjék a zsidó népet és elvágják őket Istenüktől „…a Chásmoneusok idején” – a számüzetés idején amikor nincsenek nyilvánvaló csodák, amely megmenthette volna a zsidókat kezüktől. A „Sátán tanácsára” a zsidók vallási kedvét akarták megtörni, és „…az összes olajat tisztátalanná tették”. A görögök terve meghiúsult és „megmaradt korsó” olaj által csodát történt. Ehhez azonban mindenkép kellett az egy korsó olaj, hogy a csoda természet köntösén belül maradhasson, hiszen mindez már a Második Szentély idején, a szellemi száműzetés kezdetén történt, amikor a zsidók tövisek közti „liliomnak” neveztetnek. Mivel pedig az elnyomatás és a csoda a lángokkal történt, így aztán „bölcseink” – Purim ünnepével ellentétben nem lakomát – hanem csak a gyertyagyújtással kapcsolatos „nyolcnapos vígságot rendeltek”.

Köves Slomó

zsido.com