E heti tóraszakaszunkkal kapcsolatban tanította a Rebbe, hogy bár Korách módszereit joggal bírálhatjuk, kezdeti célkitűzését ettől még tisztelhetjük. Korách nem pénzt vagy luxust áhított elérni lázadásával: főpapi ambíciója mögött a spirituális lét iránti vágyakozás húzódott. Bár tettei motivációját egyszerű törtetésként is értékelhetnénk, egy kis empátiával akár úgy is láthatjuk mint az Isten iránt érzett olthatatlan sóvárgását. Persze tudjuk, a történet szomorú végét ért: Korách korrumpálódott, és örökre megbélyegződött, de ez még nem írja át kezdeti őszinte szándékát, vágyát, hogy az Örökkévaló közelébe kerüljön. Utóbbi pedig nem, hogy nem elítélendő, de teljes mértékben bátorítandó. Sőt! Valamennyi zsidónak ez kellene hogy legyen a célkitűzése: Istent szolgálni teljes szívével és lelkével, minden erejével. A Rebbe Korách történetén keresztül tanította, hogy egy amúgy is zuhanópályán lévő emberbe nem nehéz belerúgni, ezzel szemben a bajba jutottnak segíteni és támogatni, hogy újra higgyen magában, már komoly erőfeszítést és jellemet igényel. A Rebbe senkit sem látott velejéig gonosznak vagy megválthatatlannak. Azt vallotta, hogy mindenkiben felfedezhető némi előnyös tulajdonság, amit az illetőnek csupán kellő mélységben kell tudatosítania magában ahhoz, hogy egy teljesen új önképet legyen képes kialakítani. Ehhez a mi segítségünkre is szüksége lesz. Első lépésként az illető értékes vonásaira kell összpontosítsunk, majd azt továbbépítenünk a saját és a mások szemében. Ha ugyanis valakit a környezete értékesnek ítél meg, akkor előbbutóbb ő is hinni fog saját értékében, s innentől fogva már csak önazonosnak kell maradnia újdonsült énképe elmélyítéséhez. Fenti akár a Megváltás képlete is lehetne. Isten hisz bennünk, s ha ezt megértjük, mi is hinni fogunk magunkban, s képesek leszünk eleget tenni elvárásának. Innentől már csak egy lépés a Megváltás. Jöjjön el mihamarább!