Hogyan született meg az újkori héber nyelv?

1858. január 7-én született a héber nyelv újjáélesztője és megújítója, Eliezer Ben Jehuda, születési nevén Eliezer Perelman. Neki köszönhető, hogy a héber nyelv, amely a bibliai időktől kezdve egészen a XIX. század végéig az imádkozás és a tanulás nyelveként élt túl, néhány évtized leforgása alatt újra élő nyelvvé vált. Születésének évfordulója alkalmából rá emlékezünk.

Eliezer Perelman Litvániában, lubavicsi hászid családban született és nevelkedett. Először jesivában tanult, később nem-zsidó iskolában folytatta a tanulmányait, ám a héber nyelvű irodalom, illetve a zsidó haza iránti érdeklődése ekkor sem csökkent. A függetlenedő nemzetállamok és nacionalista mozgalmak korában meggyőződése volt, hogy a zsidó nép számára újra létre kell hozni a független államot, és ennek az államnak saját nyelvre van szüksége: a héberre. Számára a zsidó nacionalizmus egyet jelentett a héber nyelv újjáélesztésével, és ennek szentelte életét.

A héber a bibliai idők óta rituális nyelv volt csupán, jiddisül „losn kojdes”, a szent nyelv, az imádkozás, a tanulás, a tóraolvasás nyelve. Kommunikációra csak akkor használták, ha semmilyen más közös nyelvet nem találtak. Ben Jehudát mindenesetre inspirálta az, hogy a héber nyelv valamilyen formában mégis alkalmas a kommunikációra, és feleségével, Deborah Jonasszal Jeruzsálembe költözött, ahol létrehozták az első olyan háztartást, amelyben kizárólag héberül beszéltek. A német Perelman helyett felvette a héber Ben Jehuda nevet, és felnevelte az első héber anyanyelvű gyermeket is, Ben-Cion Ben Jehudát, aki maga is számos héber szót alkotott, illetve inspirált. Az asszony nem sokkal később meghalt, ahogy azt követően az ötből három gyermekük is.  A férfi elhunyt felesége húgát vette feleségül, nevét Pauláról Hemdára változtatta, és további hat gyermeke született.

Hemda és Eliézer Ben Jehuda

A kis család Jeruzsálemben először a szigorúan vallásos zsidókat próbálta meggyőzni a héber nyelv felélesztésének időszerűségéről és a zsidó nemzeti mozgalom fontosságáról, ám kudarcot vallottak, olyannyira, hogy Ben Jehudát cherem alá helyezték, vagyis kiátkozták az ortodox közösségből. Ez azonban nem hátráltatta Ben Jehudát, és lassan-lassan sikerült olyan családokat maga köré gyűjtenie, akik nem voltak vallásosak, viszont mélyen hittek a zsidó haza feltámasztásának fontosságában, és ezért a héber nyelv ügyét is a szívükön viselték.

A nyelvet egyébként a kis Ben-Cionon tesztelte (a név annyit tesz: Cion, vagyis Izrael fia). Elmélete alapján, ha egy gyereket fel lehet nevelni úgy, hogy kizárólag héberül beszélnek vele, akkor egy egész nemzetnek is képesnek kell lennie arra, hogy megtanulja a nyelvet. Ez hatalmas terhet rótt az apára, hiszen folyton őrködnie kellett, hogy a fiú ne játsszon más gyerekekkel, és ne tanuljon el tőlük más nyelveket.

Újságjával

Az újjáélesztési projekt másik fontos eleme volt az iskolai oktatás. A terve az volt, hogy bevezetik a hébert mint az iskolai oktatás és tanulás nyelvét. Így lassan felépülhet egy teljes rendszer és szókészlet, mely alkalmas arra, hogy nemzeti nyelvként funkcionáljon. E célok megvalósítására megnyerte olyan tanárok támogatását, akik maguk is hittek a cionista eszmében, és egyetértettek a nyelv létrehozásának fontosságával. A héber mint közös nyelv bevezetése ráadásul praktikus megoldást kínált arra a problémára, hogy a különböző országokból Palesztinába érkezett családok gyermekei más-más nyelveket beszéltek, ami igencsak megnehezítette az iskolai oktatást.

Ben Jehuda Palesztinába érkezésének pillanatától fogva gyűjtötte az anyagot egy modern héber szótár megalkotásához, szavakat gyártott és szócikkeket írt, gyakran napi 18 órában. Ebben, valamint az újságkiadásban is nagy segítségére volt felesége, Hemda. Héber nyelvű újságokban publikálta az új szavakat, elsősorban az általa alapított, HáCvi nevű lapban. 1910-ben kezdte meg szótárának kiadását, de a teljes sorozat megjelenésére csak 1922-ben bekövetkezett halála után került sor.

Ben Jehuda lelkesedése, eltökéltsége és elkötelezettsége másokat is inspirált és a héber nyelv egyre inkább elterjedt. A fentieken túl megalapította a Nyelvi Intézetet, melyből később a mai napig működő Héber Nyelv Akadémiája lett. Ez az intézmény átvette Ben Jehuda szabályait a nyelvre vonatkozóan, és magára vállalta munkájának folytatását. A Jeruzsálemi Héber Egyetemen működő Akadémia feladatai közé tartozik, hogy engedélyezze az újabb és újabb héber szavakat, lépést tartva a kortárs társadalom fejlődésével és igényeivel.

Sírja az Olajfák hegyén, Jeruzsálemben

Eliezer Ben Jehuda nem láthatta az állam megalakulását. Azt még megérte, hogy 1922-ben a palesztinai brit mandátum illetékesei a zsidók hivatalos nyelvévé nyilvánították a hébert a mandátum területén, olyan sokan beszélték már addigra a nyelvet, ám a tuberkulózisban szenvedő férfi nem sokkal később elhunyt. Álma azonban megvalósult, 1948-ban újjászületett a zsidó állam, és a zsidók a saját országukban a saját nyelvükön beszélnek. Ben Jehuda történelmi jelentőségű erőfeszítései meghozták a gyümölcseiket. A héber feltámasztása és elterjesztése az emberi történelem nyelv-feltámasztási kísérletei között a legnagyszerűbb sikernek könyvelhető el.

Születésének héber dátumát, tévét hó 11-ét (ebben az évben január 8.) a héber nyelv napjának nevezték ki.

zsido.com

Forrás: myjewishlearning

ÓBUDAI ZSINAGÓGA