Nem kérdés, hogy az egyik leghíresebb és legérdekesebb hetiszakasz a Bereshit, a világ teremtésének története, napról napra. Az első ember, aki alig, hogy a mindenható  megteremtette, máris megtette azt az egyetlen dolgot ami tiltva volt számára. Nagyon sok mindent tanulhatunk ebből a hetiszakaszból, számtalan nagy és apró dologról lehetne írni, ebből is látszik mennyi tudást rejt magában a Tóra. Hiszen még el sem tudtuk olvasni rendesen az első mondatot máris  több mint száz kommentárt találunk róla,   és azok is újabb és eddig ismeretlen dolgokat tárnak fel előttünk.

Hiszen alig vannak akik nem ismerik Ádám és Éva a történetét, amikor Éva rávette Ádámot, hogy egyen a tudás fájának gyümölcséből. Azt gondolnánk hogy itt volt az első bűn, amit a Tóra említ de nem így van. Ahogy mindig, a Tóra most is egy új oldalát mutatja meg nekünk.  Mi is volt akkor az első bűnelkövetés,  és hol említi ezt a Tóra?

Megalkotta Isten a két nagy világító testet – a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka – és a csillagokat. (Mózes 1 1:17)

Amikor az Örökkévaló megteremtette az égitesteket,  az van írva, hogy a “két  nagy világító testet” , utána azt olvassuk hogy a “ nagyobbik világító testet,” majd azt, hogy “kisebbik világító testet”. Felmerül a kérdés hogy ez hogyan történhetett hiszen előtte az szerepel, hogy a két nagy világító testet. Amiből arra következtethetünk, hogy egyenlő méretűre lettek teremtve. Rási a következőképpen magyarázza:   Egyenlő méretűre lettek teremtve (Nap és a Hold) viszont a Hold azt mondta az Örökkévalónak “Két király nem oszthat meg  egy koronát”  és emiatt a mondat miatt az Örökkévaló kisebbre csinálta a holdat. Elsőre talán jelentéktelennek tűnő dolog ez, viszont ha kicsit mélyebben elgondolkodunk rajta, látjuk, hogy  Rási egy életre való leckét és filozófiát akar nekünk tanítani.

A Hold panaszkodott, és pont ez a lényeg; a Hold  megteremtése után máris irigy lett és nem becsülte amit az Örökkévaló adott neki – akárcsak az első ember aki  még rá se nézett mit kapott máris arra fordította a figyelmét amit nem szabad neki, vagyis evett a tudás fájáról.

Most már látjuk hogy az első Bűnt a Hold követte el, és ezért meg is kapta  a büntetését hiszen az Örökkévaló kisebbre csinálta őt. Amikor a Hold vétkezett teremtője ellen nem csinált mást mint szembefordult azzal a céllal,  amit az Örökkévaló adott neki, és emiatt soha többé nem lesz képes elérni az eredeti célját. De hol van itt a nagy tanulság? Amikor valamit rosszul csinálunk, nem is gondolunk bele mennyi kárt okozunk magunknak, mennyi bajt hozunk a fejünkre amikor engedjük hogy a rosszakarat vezéreljen minket.

Itt akár apró, hétköznapi dolgokra is lehet gondolni, például mindannyian tudjuk milyen az iskolában rossz jegyet kapni egy dolgozatra , utána egész nap idegesnek vagyunk, vagy amikor néha irigykedünk másokra, hiszen ezek olyan általános emberi tulajdonságok és számunkra jelentéktelennek tűnő dolgok, hogy hirtelen nem is mérlegeljük a következményeit. Pedig – akárcsak a Hold – akár  egy rossz mondat vagy tett miatt már nem leszünk képesek javítani vagy jobbá tenni a helyzetet, és  még távolabb kerültünk a céljainktól. Az iskolai eset erre egy kitűnő példa, hiszen ha az ember felhúzza magát, ideges lesz, elveszti a kontrollt az elbukott teszt miatt akkor nemcsak  az önbizalmat rombolja le, de az annak az esélyét is elveszíti, hogy legközelebb jobb jegyet tudjon szerezni.

Minden kicsi, hétköznapi  dolognak tűnő rossz cselekedet, mint például az irigység, vagy a mások kibeszélése (Lashon hara), minden ilyen  apróság  abban gátol meg minket hogy jobb emberek legyünk.  Nem szabad engedni, hogy a yetzer hara vezéreljen minket, hiszen azzal csak annak a célnak az elérését gátoljuk meg amit az örökkévaló nekünk szánt. Mindig azt kell nézni amit mi az Örökkévalótól kaptunk, és ez fog segíteni minket abban hogy elérjük eredeti célunkat.

Shábbát Shalom

Rózsa Groó Benjámin

Rabbinövendék

zsido.com