Kedves Barátaim!

Az őszi nagy ünnepi sorozat a hét végén befejeződik:

– pénteken lesz Hosáná Rábá, a Sátoros Ünnep záró napja,

– a szombaton beköszöntő ünnep neve Smini Áceret,

– vasárnap lesz Szimchát Torá, a Tóra örömünnepe,

– és ne feledkezzünk meg arról, hogy ekkor olvassuk a Tóra utolsó heti szakaszát,

– és rögtön lesz egy kis előzetes is, azaz beharangozzuk, hogy újból, hétről hétre fogjuk megint a Tórát felolvasni.

Ugyan sok mellékletet küldök az ünnepek miatt, de ezek a rövid, remélem vidám versikék az ünnepek lényegét ragadják meg.

Természetesen az utolsó heti szakaszról is csatolok verset és elemzést is.

A három ünnep neve magyarul:

– Hosana raba = Nagy hozsanna = Nagy segítség. Még egy utolsó alkalom a bűnök levezekelésének.

– Smini Aceret = A gyülekezés nyolcadik napja.

– Szimchát Tóra = A Tóra örömünnepe

Hosáná rábá

Fejed ide-oda kapkodod,
Fűzfaágat ötször csapkodod,
Istenünk téged el nem ítél,
Hozsánna, eljön a segítség.

Körbejárod hétszer a bimát.
Dalokba foglalod az imát,
Szavaidat öröm hatja át,
Táncra fogod kérni a Tórát.

Megnyílik az ég, zúdul a fény,
Nyitva a könyv, felszárad a könny,
Istenünk téged el nem ítél,
Hozsánna, eljön a segítség.

Smini Áceret

Ünnep ünnep hátán, nagyon elfáradtál,
De bírd ki, mert egy fontos ráadás vár rád.
Ünnep ez is, döntést váró, de csak mini:
Nyolcadik, héberül úgy mondják, hogy smini.

A neve pontosabban Smini Áceret,
Az Isten még egyszer visszatart, mert szeret,
Már nem kell sátor, már nem kell pálmacsokor,
Mától a hétköznap is örömet okoz.

Szimchát Tóra

Táncpartnere boldog férfiaknak sorra,
Felváltva átölel mindenkit a Tóra,
Örvénylik egy sodró lendületű hóra.

Ez a nap az olvasás kezdete s vége,
Így megy, ez már ki tudja, hogy milyen régen,
Mindenütt, hol zsidó él, északon-délen.

Vezóth haberákha

Százhúsz évesen
Mózest még nem hagyta el ereje,
ám Isten hívatta Nebó hegyére, ott érjen véget élete.
Előtte megáldotta a törzseinket Mózes sorban, senkin nem esett csorba,
és átadta a stafétabotot Józsuának, mert Isten őt szemelte ki utódjának.
Felment a hegyre, a Szentföld még egyszer elé tárult,
végül megbékélve Isten elé járult.
Azóta se támadt
ily nagy próféta a világegyetemben, ki népéért kiállt minden értelemben.

Vezóth haberákha
„ És nem támadt próféta Izráelben olyan, mint Mózes, akit az Örökkévaló ismert színről színre.” Mózes halálával fejeződik be a Tóránk, Mózes Tórája, Mózes öt könyve. De hát, ha Mózes írta a Tórát, akkor hogy írta, írhatta meg saját halálát. Mi a magyarázat erre?
– Az Örökkévaló diktálta, Mózes meg sírva írta le az egyik vélemény szerint.
– Józsua, aki Mózestól, Isten útmutatása szerint, átveszi a stafétabotot, írja meg – mondják mások.
De bárhogy is legyen, Mózes és a Tóra elválaszthatatlanok. Nem véletlen, hogy mindenütt a világon, amikor a Tóra könyv alakban megjelenik, Mózes öt könyve címet viseli.
Szeretném ezt az elválaszthatatlanságot egy profán példával is alátámasztani. Talán még a nem operarajongók is hallottak Puccini Turandot című operájáról, de ki hallotta nevét Franco Alfanonak, pedig ő fejezte be az operát, mert Puccini az utolsó jelenetet már nem tudta megkomponálni halála miatt. Ez a halhatatlan zenemű mindenestől Puccinié az utókor szerint.
Mózes nagyságát bizonyítja, hogy a múltban sok helyen és sokáig a világ a zsidókat Mózes-hitűeknek nevezte. Ma is, a mindenki által ismert és a leggyakrabban mondott imánkban, a Sömá-ban természetesen az Örökkévaló igéi hangzanak el, de Mózes hangját, gyönyörű dörgedelmeit halljuk nap, mint nap;
„Szeresd hát Örök Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és minden tehetségeddel!”

„Találkozunk” jövőre, azaz október 11-én küldöm a Tóra első heti szakaszáról a zanzás verset és gondolataimat.

Üdvözlettel

L.Péter