A haszidizmus alapítója, a Báál Sém Tov célja az volt, hogy minden egyes zsidó lelket magasra emeljen és szorosan hozzákapcsolja őket Istenhez, a Tórához és egymáshoz. Szólt a zsidókhoz és szavai lángra lobbantották a szívüket. Ugyanígy tettek a követői: tanítványai és azok tanítványai, a haszidizmus rebbéi és cádikjai, különösen elhivatott és nagyszerű vezetői. Valójában nem tettek mást, mint visszanyúltak egészen az első emberig, aki felismerte az egyetlen Örökkévaló Istent, vagyis Ávráhámig. A szívükből szóltak és mindenkit szeretettel fogadtak, akárcsak az első ősapa, és szavaik egészen a szívekbe hatoltak. Az emberek megtértek az Örökkévalóhoz és a parancsolataihoz.

Így volt ez egészen a legújabb időkig. Akkor aztán minden megváltozott, és a megváltozott idők megváltozott hozzáállást tettek szükségessé. Ekkor jelent meg a színen egy különleges cádik, aki mindent megváltoztatott. Ő volt az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi, akinek jorcájtja, halálozási évfordulója támuz hónap harmadikán van (idén július 2., szombat).

A Misnában olvasható: a jó cselekedet jó cselekedetet von maga után, a bűn pedig bűnt von maga után. Erre alapozva a Rebbe a tettekre helyezte a hangsúlyt. Nem a megfelelő szavakat kereste, amikkel meg lehetett győzni valakit arról, hogy meggyújtsa a szombati gyertyákat vagy feltegye a tfilint. Nem szavakkal akart rávenni zsidó embereket, hogy tegyenek mezuzát az ajtófélfáikra vagy adjanak cedákát, adományt. Azt mondta a tanítványainak:

„Csináljátok! Menjetek és tegyétek meg, kezdjétek csak egyetlen micvával, de tegyétek meg. A kérdésekkel később is ráérünk foglalkozni. Mondjátok azt a zsidó járókelőknek: »Zsidó vagy? Tedd fel a tfilint. Nem fog fájni. Mi veszítenivalód van?«”

Ugyanezt tette a szombati gyertyákkal, a mezuzával és az adománygyűjtő perselyekkel is. „Rengeteg micva van, válasszatok és kezdjétek azzal” – mondta.

„De ne kérdezzetek, ne magyarázatok, csak tegyétek! Ha egy zsidó ember megtett egy micvát, nyitott lesz a következőre és az azután következőre. Talán még Tórát is tanul majd. Vagy nem. De egyetlen micva már nem is micva?”

A Rebbe nemcsak azt mondta, hogy a tettek az elsődlegesek, hanem azt is, hogy minden egyes micva külön-külön számít. Természetesen ezt korábban is sokan mondták már, a Rebbe hozzáállása mégis egyedi és forradalmi volt, mert megérezte és megértette az új idők új szeleit és ennek megfelelően viszonyult az emberekhez.

A zsidóság nem mindent vagy semmit alapon működik, aki egy micvát megtesz, az is dicséretre méltó.

A Rebbe később támpontokat is adott ehhez és bevezette a tíz kezdő micvát, amelyek betartásáért külön kampányokat indított. A városokat micvatankok és „mivcoimra” kiküldött jesivadiákok járták a Rebbe képviseletében, hogy így ösztönözzék a zsidókat legalább egy-egy micva megtételére. Ez korábban akkor sem lett volna lehetséges, ha valaki megpróbálkozott volna vele. Ehhez szükség volt az 1960-70-es évek Amerikájának sajátos légkörére és életérzésére. A Rebbe pedig felismerte ezt és élt a lehetőséggel.

Az alábbiakban, tisztelgésképpen a Rebbe emléke előtt, összegyűjtöttünk néhány, az oldalunkon megjelent cikket, amelyek a Rebbe életének és tevékenységének különféle aspektusait mutatják be.

• A Rebbe halálozási évfordulójának szokásai
• A kertembe jöttem
• Ohel, a Rebbe sírja
• A lubavicsi Rebbe emlékezete
• A tíz kezdő micva
• Micvatankok és Living Torah
• Leiluj nismát – a lélek emelkedésére
• Ki volt a Rebbe édesapja?
• Ki volt a Rebbe édesanyja?
• Chaya Mushka rebecen

Fenti írásunk a chabad.org cikkének felhasználásával készült.

zsido.com