Összefoglaló cikkünkben az Egyenlőség című zsidó hetilapból szemlézzük az 1921 júliusában megjelent fontosabb írásokat, érdekesebb történeteket.

Bicskei kurzusidill: hogyan került a bicskei kántor Rohoncra?

Július elején nem csupán az Egyenlőség, de több más fővárosi lap is lehozta Eisenbach Salamon (1870–1933) bicskei kántor történetét, egy nemkívánatos éjszakai szerenádét, amikor egy kedd éjjel „három cigány és hat felelőtlen” jelent meg a lakása előtt. Eisenbergerék 12 év óta laktak a bicskei zsinagóga mellett, Reb Slojme Zálmán volt a hitközség kántora, metszője és rabbihelyettese, igaz, ezeket a tisztségeket nem egészen 12 év óta, amióta a Fejér megyei városba költöztek töltötte be, hiszen a háború idején 3 esztendőt katonáskodott Jakab fiával egyetemben, aki még a szeme világát is elvesztette a harctéren.

A család békésen aludt, amikor a fent idézett bicskei csürhe hajnali egy óra tájban rázendített kedvenc nótájára, a hírhedt antiszemita szólamra, az Erger Berger Schossbergerre.

„– Gyere ki kántor! Gyere ki!

– Gyere ki, mert felkötünk!

– Úgy fogsz lógni, kántor, mint az eper!”

A házból Eisenbachné Grünfeld Regina szólt ki gyenge hangon: „– Mit akarnak tőlunk? Beteg asszony vagyok, tizenkét év óta lakunk itt, sohasem vétettünk senkinek sem.”

Erre jött a válasz: „– Fel akarjuk kötni a kántort, és ha nem jön ki, bemegyünk érte!” Azzal betörték az ablakot, s beszúrkáltak valami fém végű bottal, mivel még a kis kilenc éves Eisenbach Árpádot is megkarcolták. Aztán ezt megunva átmentek a szomszédba is, ahol Klein Semája másodkántorék laktak… „Mulatságukra melankóliásan nézett le a tíz elesett bicskei zsidó katona emléktáblája, amely ott ékeskedik a templom kapuja mellett.” – tette hozzá az Egyenlőség.

Ez történt tehát azon az ominózus kedd éjjeli enyhe hajnalon, azonban Eisenbachékat nem érdekelte a folytatás, s még másnap elköltöztek Bicskéről Rohoncra (Rechnitz, Ausztria), ahol éppen kántort kerestek és szívesen látták a magyar menekülteket.

A geni.com szerint a későbbiekben az egész család az Egyesült Államokba emigrált, Eisenbach Salamon sírja a Pennsylvania-i Scrantonban domborodik.

A kiskunfélegyházi zsidó hősök emlékére

Száz évvel ezelőtt június 27-én díszes ruhákba öltözött asszonyok, öltönyös és egyenruhás urak garmadája lepte el az utcákat, akik mind egy helyre, a zsinagógába igyekeztek. A frigyszekrény előtt a közösség egykori rabbija, a pesti Rumbach zsinagóga akkori szellemi vezetője, dr. Adler Illés (1868–1924) és szintén a Rumbachból, a neves budapesti főkántor, Ábrahámsohn Manó (1886–1960) állt. „A gyászba díszített félhomályban világított templom zsúfolásig megtelt és a megindult szívek háláját és büszkeségét váltotta ki, amidőn katonai pontossággal az Isten-tisztelet megkezdése percében bevonult a templomba ünnepi díszben Pajta őrnagy vezetése alatt a tisztikar, elfoglalva a részére fenntartott első három padsort.”

Ábrahámsohn délutáni imája után Adler főrabbi emelkedett szóra, aki költői szépségű beszéde után leplezte le a Chevra Kadisa által rendelt, gazdag díszítésű, nagy fekete márványlapra faragott emléktáblát, melyre a következő 16 félegyházi hős neve volt vésve: Glanz Ármin százados, Lederer Viktor hadnagy, Király Jenő hadapród, Kalmár Lipót őrmester, továbbá Bleier László, Feuer Ernő, Karpelesz Dezső önkéntesek, illetve Dévai Sándor, Fodor Ákos, Fon Dezső, Halmos Lajos, Kádár Árpád, Kenéz Sándor, Leitner Béla, Verhovai Imre és Weiner Zsigmond gyalogosok.

A templomi szertartást este a hitközség dísztermében Ábrahámsohn koncertje követette, akit Szigethy Béla hegedűművész kísért, majd beszédek hangzottak el, végül pedig társasvacsorával zárult a program.

Zsinagóga-építési hullám

Száz évvel ezelőtt volt több fővárosi zsinagóga létrehozásának egyik mérföldköve. Négy új zsidó templom építésére első részletként 4 millió koronát állítottak be az 1921. évi költségvetésbe, hogy azokból az V., VII. és VIII. kerületi körzetek számára telket vásároljanak, a IX. kerületi körzet részére pedig megkezdjék a zsinagóga felépítését. Ekkor határozták el, hogy a ferencvárosi (Páva utcai) zsinagóga terveivel Baumhorn Lipótot (1860–1932) „a zsidó templomépítészet kiváló mesterét” bízzák meg, „egyúttal pedig Román, továbbá Sipos és Székely műépítészeknek, akik önzetlenül oly szép terveket dolgoztak ki, meleg köszönet és elismerés nyilváníttassék”.

A neológ maceszgyár

A neológ Pesti Izraelita Hitközség elnökhelyettese, dr. Lederer Sándor (1852–1927) a hitélet fellendítésében nem csupán a zsinagógák építésére gondolt, hanem a rituális élet más területeire is, így például ösztönzésére építették fel az 1909-ben felavatott Aréna [ma: Dózsa György] úti zsinagóga mögött a hitközség maceszgyárát, melyet az ottani templomhoz hasonlóan szintén Baumhorn Lipót tervezett.

Évzáró a zsidó vakok intézetében

Lovag Wechselmann Ignác és neje Neuschloss Zsófia Vakok Intézetében vasárnap délelőtt folyt le az évzáró ünnepség, amelyre sok érdeklődő érkezett, közöttük az Amerikai Vöröskereszt Egyesület megbízottja, a magyar gyermekek kedvenc „amerikai nagybácsija ” James G. Pedlow kapitány is. Az intézetben abban az évben 29 növendék tanult, melyből 11 keresztény vallású világtalan gyermek volt.

Az ünnepséget a dalkar nyitotta meg, Mendelssohn Hálaénekével, majd a növendékek bemutatták, hogy mennyit fejlődtek az elmúlt esztendőben, hogy ki-ki milyen szépen olvas magyarul és héberül. Az intézet igazgatója, az ismert gyógypedagógus Adler Simon (1861–1930) felszólította az egyik fiút, „Fiam! Lapozd fel a szombat reggeli imát.” Mire a kisfiú gyorsan kitapintotta a könyv lapszámait, s egy perc múlva szépen hangsúlyozva olvasta fel az ima szövegét. Az olvasás után Kohn Sándor, Drechsler Rózsi és Rechnitz Erzsébet zongorajátéka következett, akik egy-egy Mozart szonátát játszottak. Majd alig halkult el a taps és Sperl József hegedűjátéka következett, akit Fauszek Gizi kísért zongorán.

A zenei betétek után a diákok a földrajztudásukról is számot adtak, miután egy számukra készített dombortérképen mutatták be a legkülönbözőbb országokat. Utána pedig: „A közönség percekig ünnepelte a népszerű Pedlow kapitányt, aki érzékenyen meghatva köszönte meg a közönség lelkes ovációját. Többek közt hangsúlyozta, hogy mindaz, amit ő a gyermekek érdekében tesz, ezt Amerikai népének és a jólelkű amerikai gyermekeknek lehet megköszönniük. Végül kifejezte, reméli, hogy Magyarországra és a magyar nemzetre még boldogabb napok virradnak.

A lélekemelő évzáró ünnepélyt a növendékek énekei fejezték be, akik angolul elénekelték az amerikai himnuszt s utána pedig a magyar himnuszt.”

A jesivák problematikája

Kevéssé vizsgált téma, hogy milyen negatív hatással volt a hazai ortodox és egyébként a vallásos zsidókra a trianoni döntés azon aspektusa, hogy az ország két legnagyobb jesivája, nevezetesen a pozsonyi és a hunfalvi a határon túlra kerültek, ezzel nagyban megnehezítve az ortodox rabbiképzést.

Az országban működött ugyan több kisebb jesiva – ezek közül a jesivák támogatására való felhívás a következőket emelte ki: a bodrogkeresztúrit, a pápait, a csornait, a vácit, a győrit, a nyírbátorit és a mádit –, melyekben egy becslés szerint mintegy 300 bócher tanult, de a két nagyobb jesiva elszakításával az ezekbe való jelentkezés jelentősen megnőtt, ami lakhatási és étkezési problémákat eredményezett, hiszen a csonka országban alig volt olyan jesiva, ahol lett volna menza, pláne internátus…

Negyed évszázados a pesti zsidó polgáriskola

Az iskola vezetésével a megnyitáskor, 1893-ban Stern Ábrahámot (1855–1934) bízták meg, kinek harmadik évében, 1896-ban költözött az intézmény a Wesselényi és Kertész utca sarkán álló iskolapalotába, melyet Freund Vilmos (1846–1920) tervezett a Trefort-féle iskolatípus szerint, három emeletes, csiszolt vörös téglákkal, s mely az ország egyik legjobban felszerelt iskolája volt akkoriban.

„A liberalizmus jegyében született, a liberalizmus eszmeköre termékenyítette meg s juttatott neki kivételes helyet a magyar zsidóság kultúréletében. Éveken keresztül élő programot jelentett s diadalmasan állta a harcot minden irányban. Éveken keresztül középiskolát pótolt s le tudta kötni programja mellé a legkitűnőbb zsidó tanárokat, nevelt az életnek, nevelt az elméletnek, tudománynak, iparosok, kereskedők, tanárok, tanítók, orvosok, mérnökök, ügyvédek kerültek ki növendékeinek a sorából; újjáalapozta a hit s a héber nyelv oktatását, új forrásokat nyitott a magyar zsidó érzés- és gondolatvilágnak.”

A veszprémi rabbi áldása a kormányzóra

Amikor Horthy Miklós Veszprémbe látogatott, fogadta az ottani felekezetek küldötteit, akik között utoljára dr. Hoffer Ármin (1870–1941) főrabbi is felszólalt, ahogy a beszámoló írja: „[…] gyönyörű, nagy hatást keltő szavakkal fejtette ki, hogy a zsidóság az ő mélységes hitével és önfeláldozó szeretetével, szent tanainak alapigazságaival, nemcsak vallását szolgálja, hanem a forrón szeretett magyar földet is, mely egy évezreden át neki kenyeret, kultúrát adott és ad ma is. És mert vallásának és hitért él ez a zsidóság, azért lobogó hálája és szeretete a magyar föld és a magyar nemzet iránt.” A beszédet, melyet állítólag harsány éljenzés követett, a rabbi rövid fohásza zárta, melyet a magyar nemzetért és a kormányzóért mondott el. Horthy az összes küldöttnek egyben válaszolt, melyben arra kért mindenkit, hogy ne dúljon pártoskodás, csak egy cél lebegjen előttük: „a haza érdeke”.

Tevan Adolf

Száz éve hunyt el a híres békéscsabai nyomdaalapító, Tevan Adolf (1854–1921), kinek műhelyéből könyvek sokasága jutott el a magyar otthonok ezreibe. Kevés olyan család van, ahol a könyvespolcon ne találnánk legalább egy-egy kötetet a Tevan nyomdából, hiszen az ambiciózus kereskedőből lett nyomdász előszeretettel karolt fel fiatal magyar írókat, és válogatta ki a külföldi irodalom gyöngyeit, hogy azokat igényes formátumba juttassa el az olvasóközönséghez. Ikonikus nyomdáját 1903-ban nyitotta meg Békéscsabán a Vasút utcában, a Lepange-féle könyv- és papírkereskedés helyén, ahol a hagyomány szerint kezdetben csupán egyetlen taposósajtó állt rendelkezésre. 1909-ben fia, Tevan Andor (1889–1955) vette át tőle a stafétabotot, kinek könyvszeretetét mutatja, hogy A könyv évezredes útja címen komoly munkát írt, melynek megjelenését sajnos már nem élhette meg. Népes családjából a legtöbben a holokauszt áldozatai lettek, de egyetlen túlélő leánya, Tevan Margit (1901–1978) szintén széleskörű ismertségre tett szert, Munkácsy Mihály-díjas ötvösművész volt.

A mártír mozija…

A hódmezővásárhelyi hadba vonultak között volt a helyi mozitulajdonos, Havas Hohlstein Henrik két fia, Havas Dezső arany vitézségi érmes, tiszti keresztes tüzér és Havas Lajos kitüntetéses közkatona, és míg a fiúk a harcmezőn dacoltak a halállal, addig apjuk a kis örökmozgóját engedte át jótékony célokra a háború alatt. 1919-ben, a vörösterror idején szembeszállt a kommunistákkal, mire Szamuely hírhedt halálvonatán elhurcolták, hulláját pedig kidobták a Szentes felé robogó vonatból. A család tragédiáját tetézte, amikor a fehérterror alatt az özvegytől elvették a mozit. Ahogy az Egyenlőség megfogalmazta:

„Az anyakönyvben ott díszlik: Havas Hohlstein Henrik elesett a keresztény és nemzeti eszme szolgálatában; mártírumának elismeréseképpen pedig a nemzeti és keresztény eszméért nyilván halni is kész Tomcsányi Vilmos Pál igazságügy miniszter elvette – özvegyétől a mozit. Nem vezethet valóban mozit olyan asszony, akinek a férje mártírhalált halt, akinek két fia a front első sorában nézett szembe ezer halállal és akinek kiskorú leánya van, akit el kell tartania. Az ilyen asszony nyilvánvalóan megbízhatatlan. Talán még internálni is kellene, mert nem lehet tisztességes dolog, hogy a férje, a zsidó, mindenáron a halálvonatra tolakodott.”

A miskolci orthodox hitközség református templomépítésre adakozott

Amikor a miskolci református egyház elhatározta, hogy az alapjaiban egészen a 13. századra visszanyúló avasi templomukat restaurálni kívánja, akkor Tóth Béla református esperes egy küldöttséggel felkereste a város különböző vezetőit, közöttük dr. Halmos Géza (1864–1940) bankárt, az izraelita hitközség elnökét is, aki megígérte, hogy a tőlük telhető módon támogatni fogják a felújítást. Már a július 17-ei elöljárósági ülésen egy nagyobb összeget meg is szavaztak, de a kibocsátott gyűjtőíveken is sok zsidó neve szerepelt. Ebben nincs is különösebben meglepő, hiszen egy jól működő társadalomban ez nem is lehetett volna másképpen, a történetnek csupán a történelem ismerete ad fanyar ízt…

Két rövid elfelejtett vers

Kiss Arnold: Numerus clausus

„Ha fönn a mennyben is divatos lenne

Numerus clausus: zsidó-verő ostor –

Vajon mi lenne? Nemde kiszorulna:

Máté és Paulus, s mind a szent apostol?”

Kiss Arnold: Egy új-keresztény naplójába

„Keresztet vetni megtanultál szépen,

És nem marad el jutalmad, úgy látom,

Mert csúszni tudsz és kapaszkodni térden:

Megvet a kereszt téged is, barátom…”

Cseh Viktor

Források:

Kiss Arnold, „Egy új-keresztény naplójába”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 28. szám, 3. old.

Kiss Arnold, „Numerus clausus”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 28. szám, 2. old.

Szalai Oszkár, „Zsidó vakok”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 26. szám, 11–12. old.

„A huszonötéves zsidó polgári iskola”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 27. szám, 11. old.

„A mártír mozija”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 29. szám, 6. old.

„Hirek – A miskolci izr. hitközség résztvesz az avasi ref. templom felépítésében”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 30. szám, 12. old.

„Hirek – A kormányzó Veszprémben.”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 27. szám, 12. old.

„Hirek – A Pesti Izr. Hitközség uj macothgyára”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 26. szám, 13. old.

„Hirek – Támogassuk a jesivákat.”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 26. szám, 12–13. old.

„Kedd éjjel”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 26. szám, 3. old.

„Magyar zsidó ünnep az Alföldön.”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 26. szám, 6. old.

„Tevan Adolf meghalt.”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 27. szám, 12. old.

„Uj templomok építése”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 26. szám, 10. old.

zsido.com