„Valahányszor költői estet készítettem mindig kicsit magamról is beszéltem. Most Radnóti költészetében azt keresem, ami az ő magyarságtudatáról, zsidóságáról és katolicizmusáról szól, és szeretnék beszélni a saját családomról, a gyökereimről” – ezekkel a szavakkal vezette be az Óbudai zsinagógában tartott előadóestjét Bálint András.

Bálint András (Pécs, 1943. április 26. –) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, versmondó, színházigazgató, rendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Bálint 1985 és 2016 között, több, mint harminc évig igazgatója volt a kiváló költőről elnevezett Radnóti Miklós Színháznak. Wikipédia

Bálint András számára az általa előadott közismert versek (Járkálj csak halálraítélt!, Nem tudhatom, Sem emlék, sem varázslat, Hetedik ecloga, Töredék…), melyek nagy részét az érdeklődő nézők sokasága együtt citált a művésszel, nemcsak a magyar líra meghatározó alakját idézték fel, hanem felelevenítették magának Bálintnak is zsidóságával való vívódásokkal teli életét, családja által kikeresztelkedve. Csak úgy, mint ahogyan a költő naplójának részletei, levelei, a korabeli újságcikkek, a magyar zsidókat jogfosztottá tévő törvények szövegei is. Az előadó, akárcsak a származását nem tagadó Radnóti, hangsúlyosan mindig magyar művésznek tartotta magát.

Korának fojtogató légkörében – miképpen ez a Bálint András által sokoldalúan felrajzolt portréból is kiderült – Radnóti számára is világossá vált, hogy az intézményesült gyűlöletkeltés, a többségi társadalomból kirekesztő zsidótörvények nyomán a zsidó származástól való adminisztratív eltávolodás, tragikus módon mit sem ér.

Bálint András Radnóti estje – felesége Deák Krisztina rendezésében – 2007-től öt esztendeig szerepelt a Nagymező utcai teátrum műsorán úgy, hogy öt évnyi szünetet követően újból életre keljen. Erre a felújításra egy interjúban így emlékezett a művész:

„Öregedtem, picit más a rálátásom az identitás-problémákra. Változott a világ is, de az indulatom nem változott, ami a Radnótié. Amikor elkészültünk 2007 tavaszán és Fifi (Gyarmati Fanni a költő özvegye) eljött megnézni egy próbát, nagyon izgultam hogyan fogadja, ő ugyanis nem tartotta fontosnak ezt az egész zsidó-problematikát. Egyedül ült a nézőtéren és két perc után fölkiáltott: „hangosabban Andriskám!”. De a végén szeretettel megölelt és azt mondta, hogy ez heroikus vállalkozás volt.”

A színész, akit Radnóti katolizálását követő 11. napon kereszteltek meg, arra a riporteri kérdésre, hogy ma zsidónak tartja-e magát, némi töprengés után ezt válaszolta: „Letagadnám, és nem valami mélyen gyökerező félelemből, hanem mert nem szeretem a besorolást, egyszerűen magyar vagyok, és kész. Minden és mindenki az identitásom apró része. Ez a téma engem mindig érdekelt, és sosem kerül pont a végére, amíg élek.” Az óbudai frigyszekrény előtti produkció ezt a Bálint András egész életét végigkísérő vívódást kiválóan tükrözte.

A Kossuth-díjas színész, visszaemlékezett arra is, hogy jó két évtizede már járt az Óbudai Zsinagógában, mégpedig tévéjátékok felvételén, szereplőként, ugyanis a két évszázados műemlék, akkor nem a felekezeti célokat szolgálta, hanem 1978 és 2009 között a Magyar Televízió ötös számú stúdiójaként működött.

Az Óbuda Kult újabb eseménye kapcsán Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija köszöntőjében utalt arra, hogy a talmudi bölcsek a zsinagógát bét kneszetnek, a gyülekezés, az istentiszteletek házának tekintették, de egyidejűleg bét midrás, a tanulás, az élet háza is, amelyeknek elengedhetetlen feladata, hogy az élet, a kultúra háza is legyen és helyt adjon olyan eseményeknek is, mint a népszerű Bálint András előadói estje.

zsido.com