A CEDEK, mint az EMIH szeretetszolgálata 2015-ben alakult, a kezdetektől fogva sokféle tevékenységet folytat. Az alapítók azonban úgy érezték, hogy az ételosztás az, mellyel a legtöbb embernek segíthetnek a közösség tagjainak aktív részvételével. 

A cedek kifejezés rokon a cedáká­val, ame­lyet adakozásnak, jótékonyko­dás­nak szoktunk fordítani. Szó sze­rint annyit tesz, igazság. Jótékonykodni ugyanis valójában nem más, mint igazságot tenni. A zsidó ha­gyomány azt tanítja, hogy Isten azért teremtette a világot egyenlőt­len­nek – az egyik embert gazdagnak a másikat szegénynek –, igazságtalannak, hogy az emberek saját döntésükből javítsák azt ki és tegyenek igazságot.

Szilágyi Nóra, a szeretetszolgálat ve­zetője egy interjúban így mesélt er­ről: „Őszintén mondhatom, hogy önkénteseink, akik eljöttek segíteni az ételosztásokra, kifejezetten pozitív élményekkel gazdagodtak. Mindezt az is jól alátámasztja, hogy sokan minden alkalommal részt vettek az eseményen, azzal pedig sosem volt problémánk, hogy ke­vesen jelentkeztek volna. Nem szá­mít, hogy mennyi idősek vagyunk, a segítő szándék a legfontosabb. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy csapatunkat mindig erősíti Krisztina, aki az Olajág Idős­otthon lakója.”

Kibõl lesz az önkéntes?

Az önkéntesek indíttatása nagyon sok­féle, a megkérdezettek meglehetősen különböző válaszokat adtak kér­déseinkre. Például arra, hogy va­laki miért lesz segítő.

Varga Dezső Richárd 20 éves, gyermekotthonban nőtt fel, ezért a saját bőrén tapasztalta, hogy milyen kirekesztettnek, ott­hon nélkülinek, szegénynek len­ni. Szerinte

„akármilyen helyzetben vagyunk, akkor is segítséget kell adnunk az embertársainknak.”

Egy középkorú hölgy munkanél­kü­liként érzi kötelességének azt, hogy valamilyen módon a hozzá ha­sonlóan rossz vagy még rosszabb hely­zetben lévőknek támogatást nyújt­son, miközben esetenként ő ma­ga is segítségre szorul. Az egészségügyben, idősotthonokban dolgozók mintegy hivatásuknak tekintik az önkéntes munkát.

Bocz Renáta, az Olajág Idősek Otthonának Csepeli vezetője: „Nem csak nekem, de a családom minden tagja számára fontos a segítségre szorulók támogatása. Az önkéntes munkától többet kapok, mint adok.”

Németi Éva nyugdíjas egészségügyi dolgozóként azt vallja:

„Nem lehet ölbe tett kézzel kívülről szemlélni a gyerekek, az idősek, betegek nehéz helyzetét.”

Varga Vera, akinek fel­menői között csodarabbik is voltak, úgy érzi:

„az idő odaajándékozása után az ember önmagából adott valamit”.

Szomolányi Tímea, aki a Tündérpakk Ala­pítványt vezeti, mindenkinek ajánl­ja, hogy „egyszer vegyen részt bármilyen önkéntes munkában, hogy lássa, hogy élnek körülöttünk más emberek, … annál nincs jobb dolog, mint látni, mennyire tudnak emberek örülni, ha kapnak … ételt, ruhaneműt vagy csak két jó szót, mosolyt, kedvességet. Ha valakinek nincs más módja, hogy segítsen, ez is sokat jelent.”

Mit adunk szívesen?

Az adományozás is fontos, de az általunk megkérdezettek – különböző okokból – a pénzbeli adománnyal kevésbé vannak jó viszonyban. Talán ez annak is betudható, hogy az elmúlt években sok olyan esetről le­hetett hallani, amikor nem kompetens emberek csengettek be laká­sok­ba és készpénzt vártak, vagy az adományt egy-egy szervezet vezetői nem arra költötték, amire kérték, és ami­re a szervezetet létrehozták. Ezért fontos, hogy megbízható, hi­te­les emberek képviseljék a szeretetszolgálatokat.

Az EMIH szervezetéhez – mivel a közösség tagjai vezetik és vesznek részt a munkában – bizalommal for­dulnak és fordulhatnak azok, akik­nek segítségre van szükségük és azok is, akik pénzbeli adományokkal járulnának hozzá a munkához. Köves Slomó rabbi is részt vesz az étel­osztáson, ezzel is növelve a szervezet hitelességét.

A CEDEK Szeretetszolgálat ta­lán a legszélesebb körben tevékeny­ke­dő segítő szervezet. Szinte min­den­fajta ügyben találnak olyan tagot, segítőt, aki egy-egy adott kérdésben képes megoldást nyúj­tani. Legyen az ruhagyűjtés, tar­tós élelmiszer-adományozás, fűtés megoldása, árva gyerekek befogadása.

Az újonc önkéntes

Gyerekként sokszor azért várjuk az ün­nepnapokat (születésnap, hanuka), hogy megkaphassuk az ajándékot. Ha valaki akkor nem építette be a lelkébe az „adás” örömét, akkor felnőttként egy-egy ilyen ételosztás során bizonyosan átérzi azt a közhelynek tűnő mondást, hogy „jobb adni, mint kapni”.

Az elmúlt időben több étel­osz­tá­son vettem részt „újoncként” Sok do­logra rájöttem azokban a pillanatokban, amikor átadtam a csokit a kis­gyereknek a sorban, odaadtam a 100. tál melegítő sóletet a bácsinak, aki­nek egy CEDEK-pólós fiatal lány segített vinni a tálcáját, mert el­gémberedett kezével nem tudta ren­desen megfogni. Aztán láttam, hogy a padokhoz leülve az önkénte­sek melléjük ültek és beszélgettek velük, így elmesélhették, hogy miért is kerültek abba a helyzetbe, hogy itt kell sorban állniuk egy tál meleg ételért.
A CEDEK társadalmi felelősségvállalásban betöltött sze­repe ilyenkor látszik leginkább, hi­szen itt erre is találnak időt és alkalmat, és ez nagyon fontos.

„Ha nem én, akkor ki, ha nem most, akkor mikor?” Soha ne várjuk azt, hogy mások megteszik helyettünk, amit mi is megtehetnénk, és akármilyen helyzetben is vagyunk, kötelességünk segíteni másoknak.

Hanuka 4. napjának délutánján osztotta ki a tízezredik adag meleg ételt a CEDEK EMIH Izraelita Szeretetszolgálat a Blaha Lujza téren. Mivel ebben az időszakban szinte minden napra jutott itt ételosztás, így azt gondolhatnánk, hogy már mindenki „jóllakott”. Ehhez képest a hidegben is hosszú sorban, türelmesen várakoztak az emberek az egy tál meleg ételre, fánkra, forró teára, szakoncukorra. Az ételosztáson résztvevő önkéntesek ilyenkor szívüket-lelküket beleadják, hogy minden gördülékenyen haladjon, ne kelljen túl sokat várakozni a zimankóban. Velük beszélgetve körvonalazódik a segítővé válás folyamata.

Cedek adománybolt

A CEDEK EMIH Izraelita Szeretetszolgálat tavasszal nyitja meg adományboltját a VIII. kerület, Baross utca 61. szám alatt. Rengeteg ruhaneműt és textíliát kapunk adományba, amelynek nagy részét a Szeretetszolgálatunktól segítséget kérő rászorulóknak juttatjuk el. Azonban van olyan, aki nem tud e-mailt írni vagy telefonálni. Az ő életüket szeretnénk megkönnyíteni, hiszen a boltba bárki betérhet vásárolni. A jó minőségű ruháknak, használati eszközöknek lesz egy minimális ára – ha megteheti, fizethet többet is – de ha szükség úgy hozza, akár ingyen is elviheti. A bolthoz a későbbiekben egy központ is csatlakozik majd. Itt fogjuk válogatni, osztályozni, szükség esetén mosni-vasalni a beérkezett holmikat. Ehhez várjuk majd kisgyerekesek segítségét: míg a gyerekek egy jól felszerelt játszóházban, szakértő felügyelete mellett játszhatnak, az édesanyák besegítenek a bolti munkában.

Továbbra is várjuk tárgyi és pénzbeli adományaikat, hiszen: „Minden segítség számít!”

További információkat

a www.cedek.hu oldalon találnak.

Juhász Vali írása

zsido.com