Több programmal is várunk benneteket!

Szeretettel meghívunk Tu Bisváti Széderünkre, a Budavári zsinagógába 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 26. ahol közösen ünnepelhetjük a Fák Újévét!
Időpont: 2019 január 21. hétfő 18:00 óra
Tanulj a fák és a gyümölcsök misztikus jelentéséről
Hallgasd meg egy angol generális csodálatos történetét a fák újévével kapcsolatban.
Kóstold meg a gyümölcsös Sangria párlatokat és húsos – gyümölcsös fogásokat
Csodáld meg gyümölcsszobrászok műveit
Regisztráció január 18 – ig: posta@zsido.com

Másik program:
Tubisváti sushi-party fiataloknak a Csányi5 – ben
1077 Budapest, Csányi utca 5.
Időpont: 2019 január 20. vasárnap 18:00 óra
Ha elmúltál 16 éves, de még nem vagy 30, akkor itt a helyed.
Fiatalos hangulat sok finomsággal, zenével, vetélkedővel.
Megtudhatjátok, hogy:
Mit üzen az ünnep egy mai zsidó fiatal számára
Megkóstolhatjátok a sushi finomságokat egy japán mester konyhájából.
Versenyezhettek a költőbajnokságon!
Költs barátaiddal egy verset vagy egy dalt 10 perc alatt, egy adott témában.
Énekelhettek a karaoke versenyen.
(Kérünk benneteket, küldjétek el előre az általatok választott karaoke dalok repertoárját.)
Meglepetés sztár zsűri!!!
Regisztráció: posta@zsido.com

Isten nyomdokain
A svát hó 15-e – héberül chámisá ászár, vagy röviden
Tu Bisvát – a Fák Ünnepe. Bölcseink szerint ezen a napon dől el, melyik fának mi lesz a sorsa – fejlődni, nőni fog és dús termést hoz, avagy elsorvad, tönkremegy.
Több háláchikus kérdést is aszerint döntenek el, hogy egy fát svát 15. előtt vagy után ültettek-e el. Ez az ünnep abban különbözik minden más ünneptől, hogy nem mondanak különleges imákat, nem munkaszünet.
Legfőbb jellemzője, hogy ezen a napon mindenki igyekszik minél több gyümölcsöt enni, különösen azokat, amik Izraelben teremnek és már a Bibliában is említve vannak. Ilyen pl. a szőlő, a füge, az olajbogyó, a datolya, a gránátalma. Európában, így Magyarországon is, oly módon tartják ezt a szokást, hogy 15 féle gyümölcsöt esznek ezen a napon. Sok közösségben ünnepséget rendeznek, melyen 15 zsoltárt mondanak el, a 120-135-ös zsoltárokat. Néhány idézet ezekből: „akik könnyekkel vetnek, örömmel aratnak”; „kezed munkáját, ha élvezed, jó dolgod lesz és boldog lész, feleséged, mint dús fürtű szőlő házad belsejében, fiaid, mint az olajfák sorjai az asztalod körül. . .” Vannak bizonyos szfárdi (keleti zsidó) közösségek, ahol Tu Bisvátkor egy Széder estihez hasonló rítus szerint ünnepelnek, a hívek terített asztalok mellett eszik a gyümölcsöt, miközben énekelnek. Az elmúlt száz évben – az erec jiszráéli telepítés és később, az államalapítás idején – svát 15-e új jelentőséget kapott. Ezen a napon új facsemetéket ültetnek, főleg iskolásgyerekek, tanáraikkal egyetemben. Ez az új szokás is mélyen gyökerezik a vallásban, ami kiderül a Midrás – egyik Írásversre adott – magyarázatából. Az Írásvers így hangzik: „S majdan, ha jöttök az országba és ültettek mindenféle gyümölcsfát. . .” (2Mózes 19:1-3.). A Midrás: „. ..írva vagyon: kövessétek az Örökkévaló Isteneteket . . “Hogyan lehet az Örökkévalót követni?” Úgy – mondja a Midrás – „A világ teremtésekor az Örökkévaló rögtön ültetett (az Édenkertet), így ebben utánozhatjátok őt és mihelyst bementek Izrael földjére, először is ültessetek! . . . ” (Midrás Leviticus Rábá 25:3.) A ziditsovi cádik, reb Ájzik asztala körül rengeteg haszid gyűlt össze, hogy Tóra-magyarázatot halljanak tőle és nem kevésbé azért, hogy gyümölcsöt kapjanak. Köztudott volt ugyanis, hogy ezen a napon a cádik gyümölcsöt oszt az összesereglett hívőknek. Egy ilyen alkalommal a szokásosnál is többen jöttek el, s úgy tűnt – hiába van tele az asztal – mégsem jut mindenkinek. S valóban, ez is történt. Amikor elfogyott az utolsó darab is, felállt a cádik és azt mondta:
„Ha gyümölcsöt akartok, íme, adok nektek egy jó tanácsot, hol találhattok gyümölcsöt. Írva vagyon: Ezek azok a dolgok, melyeknek az ember élvezi a gyümölcsét ezen a világon, míg a tőke megmarad a túlvilágra. . .” (Misná Peá 1.). A felsoroltak között elsőnek van említve
a Tóra-tanulás. Menjetek, híveim és búvárkodjatok a Tórában, és így sok gyümölcsre tehettek szert . . . ”
A Fák Ünnepével kapcsolatos az alábbi történet is, melyet a Midrás örökített meg az utókor számára: Hádriánusz római császár, Tibériásban sétálván, megpillantott egy öreg zsidót, aki éppen fügefa palántákat ültetett el.
A császár megkérdezte tőle, hogy az ő korában minek ültet fákat, miből gondolja, hogy azok gyümölcsét még élvezni fogja? Az öreg azt felelte a császárnak, hogy ő egész életében ezt tette, ültetett fiatalkorában is, ültet most is. „Ha megélem, még enni fogok ezekből a fügékből.
Ha nem – úgy majd a fiam eszik belőle. Az apám és a nagyapám is azon voltak, hogy én ehessek abból, amit ők ültettek . . . ” A bölcs magyarázatra a császár gúnyosan válaszolt: – Ha megéled, és eszel is abból a fügéből, akkor majd gyere el hozzám és mond el nekem . . . Eltelt jó néhány év, az öreg által ültetett fák termőre fordultak, és sok gyümölcsöt adtak. A zsidónak eszébe jutott Hádriánusz gúnyos megjegyzése, ezért elhatározta, hogy elmegy hozzá. Egy kosár friss fügével meg is jelent Rómában, a császári palotában, s mikor a császár színe elé került, emlékeztette őt egykori találkozásukra. Hádriánusz igencsak meglepődött az öreg zsidó láttán, akinek bölcs előrelátása így beteljesedett. Ezek után megparancsolta, hogy ültessék az öreget egy arany trónusra, majd töltsék meg a kosarát arany dukátokkal. Ezzel útjára bocsájtotta őt. A császár udvaroncai felettébb csodálkoztak uruk kegyes cselekedetén, meg is kérdezték, miért tette ezt? Én ne tisztelném meg – felelte – amikor a Teremtője megtiszteli? Alighogy az öreg hazaért Tibériásba, hamarosan az egész város arról a kosár aranyról beszélt, amit a császártól kapott. Az előzményét persze senki sem ismerte. Így aztán, az egyik asszony, akit a sárga irigység evett ekkora gazdagság láttán, férjét kezdte el szidni, hogy az egy lusta disznó, aki nem csinál egész nap semmit, pedig ő is vihetne a császárnak fügét, látszik mennyire szereti, hiszen egy egész kosár aranyat adott egyetlen kosárért. Az embernek nem volt mit tenni, megtöltött egy zsákot fügével, majd elment ő is a palotába, hogy felajánlja a császárnak, mert az olyannyira szereti. Hádriánusz feldühödött ekkora szemtelenség láttán, s megparancsolta, állítsák a betolakodót a kapuba és saját fügéjével dobálják meg őt az arra járó emberek.
Mikor végre hazaért a szerencsétlen, szemrehányást tett a feleségének, hogy miatta keveredett ekkora kalamajkába. Az asszony nem vette szívére a dolgot, csak megjegyezte, hogy örülhet, hiszen a fügék érettek és puhák voltak, rosszabbul is járhatott volna, például, ha etrogokkal dobálják meg. . . (Leviticus Rábá 25.)
zsido.com