Zsidó fiatalság reneszánsza 2.0

megyeri

Van, aki úgy gondolja, hogy nincsenek csodák? Van, aki úgy gondolja, hogy amit egyszer elmulasztottunk, azt nem lehet megismételni? Akik így gondolják, nézzék meg a hazai zsidó fiatalság újjáéledését, mert bizony az rácáfol minden szkepszisre.

Jómagam ahhoz a generációhoz tartozom, akik a rendszerváltáskor ismerkedtünk meg hagyományainkkal, nota bene zsidó származásunkkal. A nyolcvanas évek legvégén illetve a kilencvenes évek elején hirtelen kinyílt a világ. Az addig egycsatornás, állam által felügyelt, sokszor irányított hitközség hitéleti tevékenysége mellé megérkezett egy sor külföldi szervezet, mozgalom, megnyíltak oktatási intézmények, közösségi központok és a hitélet minősége hirtelen nagyságrendekkel javult. Én is ekkor kerültem zsidó iskolába, a Wesselényi utcába, és nagy étvággyal vetettem bele magam a különböző vallási és kulturális mozgalmak életébe. Sokan voltak még így. A Wesselényi utcai iskola több mint 400 diákkal kezdte meg működését, megjelent a Habonim, a Hasomer, a Hanoár és a Bnei Ákiva is. A zsinagógákban egyre-másra jelentek meg fiatalok, több száz fős Hanuka és Purim bálok, nyári izraeli táborok, Szarvasi tábor és ki tudja még mi minden.

Azután szép lassan a kezdeti hév alábbhagyni látszott. Talán elmúlt a lelkesedés, megszokottá vált az, ami akkor új és elérhető volt, az, ami korábban oly távolinak tűnt. Még egyszerűbben fogalmazva, elmúlt a varázs, elmúlt egy momentum.

Az, hogy miért alakult így, valószínűleg több okra vezethető vissza, de annyi bizonyos, hogy az akkori vezetők nem érezték szükségét, hogy mindig képesek legyenek megújulni, valami újat nyújtani. Ugyanakkor valami pozitív kétségtelenül megmaradt: nem volt szégyen többé zsidónak, zsidó fiatalnak lenni Magyarországon. Az elmúlt huszonhat év során rendkívül széles választékban vetették meg lábukat a különböző szervezetek, a különböző vallási irányzatok. Az én generációmnak immáron a gyermekei olyan korúak, amilyenek mi voltunk anno, és minden feltétel adott ahhoz, hogy hagyományait ismerő, akár meg is őrző és megélő zsidóként nőjenek fel.

Talán ezért lehet az, hogy az elmúlt húsz év konzervált állapotából napjainkban egy új reneszánsz figyelhető meg. Az ifjúsági szervezetek, amelyek jónéhány évig utánpótlás-hiánnyal küzdöttek, ismét elkezdtek vonzóvá válni, a nyári táborok zsúfolásig telnek meg gyerekekkel és fiatalokkal, barátságok, kapcsolatok, nem egy esetben e második generációnál már házasságok is köttetnek. Több zsidó iskolában túljelentkezés van, de legalábbis nincs hiány az utánpótlásban.

Az EMIH és ezzel a Chábád mozgalom egyre növekvő tevékenysége kétségtelenül feladta a labdát a többi zsidó egyháznak, a különböző szervezeteknek. A Zsidó Tudományok Szabadegyeteme mellett immár két másik vallásos szervezet (Lativ, Tikva) végez fontos munkát örökségünk, hagyományaink és értékeink terjesztésében közösségünk tagjai közt, az AlefKids gyermekprogram fantasztikus sikereket tudhat magáénak, hetente több tucat gyermek ismerkedik meg vallásunkkal játékos vagy kreatív formában, karneváljaikon több száz (sic!) gyermek és felnőtt tanulhat az ünnepekről, az ÁTID ifjúsági szervezet pedig több tucat fiatalt vonz programjaival és hiteles vezetőivel. Az AlefKids sikere más szervezetek megjelenését is motiválta, megjelent a Bnei Brith által működtetett BBYO, egyre több zsinagógai közösség szervez gyerekprogramokat, fiataloknak szóló ilyen vagy olyan tanításokat, foglalkozásokat. A legújabb nemzetközi szervezet, a lubavicsi Rebbe által személyesen éltre hívott Civot Hásem egyedülálló módszerrel közelíti meg a tanulni vágyókat. Számtalan kiadvány, mint a megújult Egység is, melyet kezében tart az olvasó, segíti a tájékozódást, szolgál információval, tart kapcsolatot a közösséggel, a közösség tagjaival.

Kinőttük a gyerekbetegségeket, saját tapasztalatból tudjuk mi az, ami működik és mi az, amit változtatni kell.

A Facebook, az Instagram és más virtuális közösségi terek lehetőséget adnak a személyes találkozók közti kommunikációra, információáramlásra. Szarvas mellett több nyári táborból is lehet választani, így például az AlefKids balatoni vagy idén először Mádon megtartandó táborát, de télen sem kell társaság nélkül maradni, van síelés Ausztriá­ban, teljes kóser ellátással.

Immáron a harmadik szemesztert fejezem be oktatóként a Zsidó Tudományok Szabadegyetemén, illetve nejemen keresztül – aki egyik motorja az AlefKidsnek és a Civot Hásemnek is –, napi szinten látom az ismétlődő zsidó reneszánszot. Saját gyermekeim, akiknek már természetes az, ami nekem anno teljesen új volt, lelkesen érdeklődnek a hagyományok és a közösségi élmény iránt. Ismét szoros barátságok köttetnek, programok szerveződnek, a zsinagógákban több helyütt szép számban jelennek meg fiatalok, illetve szüleiknek köszönhetően gyermekek, egészen kicsik is. Egyszerűen ismét van valami a levegőben. Mintha a Teremtő nem adná fel a reményt arra, hogy újra legyen Magyarországon zsidó élet, zsidó jövő.

A feladat és a felelősség ugyanakkor óriási. Minden zsidó vezetőnek képesnek kell lennie megújulni, megújítani, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy mindannyian egy kicsit vezetővé is váljunk, ki-ki a saját családja, a baráti köre, a zsinagógai közössége számára. Ez a Rebbe tanítása generációnk számára, az életben maradás unikálisan zsidó titka. Aki akár csak egy kicsit tud is, amit tud, azt adja tovább, legyen motiváció mások, példa a környezet számára.

A 2.0-s verziók tapasztalatom szerint sikeresebbek, mint az első „próbaüzem”.

Mindannyiunk felelőssége, hogy ez a második verzió még hatékonyabban működjön, mint a korábbi, így talán néhány év múlva egy még virágzóbb, még öntudatosabb közösség lesz a miénk, amely nem csak számosságában, de „minőségében” is az európai élvonalba tartozik majd.

zsido.com

ÓBUDAI ZSINAGÓGA