Midőn bementek Kánaán országába, akkor a föld zsengéjéből népünnepély keretében vinni kellett egy kosárkával a jeruzsálemi Szentélybe, amelyek Izrael földjének dicsőségét hirdetik. A hét kiemelt növény (búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajfa, méz /datolyaméz/) tizedét adták át a papnak gyönyörű ima kíséretében. “Vándor arámi volt az atyám, lement Egyiptomba. Mint jövevény élt ott, csekély számban és ott nagy, hatalmas, és nagyszámú nép lett…”
A szöveg valószínűsíti, hogy más áldozások bemutatása is imákkal volt egybekapcsolva.
A hetiszakasz áldásokat és átkokat is tartalmaz. “És lesz, hogyha hallgatva hallgatsz az Örökkévaló szavára, áldott leszel a városban és áldott leszel a mezőn. Áldott lesz méhednek gyümölcse, és földed gyümölcse.” Választani lehet az életet, az áldásokat.
Hosszú sorok sorolják a retorziókat, az intelmeket. Mi találjuk meg a követhető utat, amelyet Mózes össze is foglalt számunkra. “Őrizzétek meg tehát a Szövetség szavait és tegyétek meg, hogy boldoguljatok mindenben, amit cselekesztek ”

• Mózes befejezésül elmondja a népnek, hogy csupán most, negyven évvel néppé válásukat követően tettek szert „szívre, hogy értsenek, szemre, hogy lássanak, és fülre, hogy halljanak”. – 5Mózes 29:1–8.