Jom házikáronkor, az Izrael védelmében elesettek és a terrorizmus áldozatainak emléknapján szokás azokért tanulni, akik a vérüket adták az országért. Fontos üzenet ez a gyászoló családoknak is: az áldozat nem volt hiábavaló, a zsidó állam él és virágzik, és szeretteiket nem felejtik el.

Egy elhunyt lelkének emelkedéséért tanulmányozott misnai szakasz régi zsidó hagyomány. A XVI. században élt cfáti Lurja rabbi, az Árizál is beszélt arról, hogy hogyan hat a misnatanulás a lélekre, amit abból is láthatunk, hogy a két héber szó – misna és nesámá »lélek« – ugyanazokból a betűkből áll. Emellett a Misna szövege, akárcsak a lélek, mély és sokrétű, és csak kitartó munkával érthetjük meg azt. A misnatanulással egyben azt is kifejezzük, mondják bölcseink, hogy hiszünk a szóbeli tanban, és ezzel együtt a feltámadásban (tchiját hámétim). Az elhunyt lelkének emelkedéséért való tanulás történhet az illető halálozási évfordulóján, a gyászévben, vagy más alkalmakkor.

Korábban már beszámoltunk a Rácim lemisná projektről. Most egy másik kezdeményezést mutatunk be, melynek az „Egy nép” címet adták. A projekt keretében a résztvevők választhatnak a 23816 elesett katona nevéből, megismerhetik az életüket, és tehilimet, vagyis zsoltárokat mondhatnak értük. Az interneten virtuális gyertyagyújtásra is lehetőség adódik. Az ilyen jellegű virtuális együttérzés rendkívül fontos most az érintett családok számára, hiszen nincsen lehetőségük arra, hogy fizikailag is jelen legyenek megemlékezéseken, és nem tudnak a saját szélesebb családjuk körében sem emlékezni.

A krízishelyzet ugyanakkor köztudottan egységet is teremt, és ezt ragadták meg az Egy nép projekt szervezői, többek között az egykori oktatásügyi miniszter, Sáj Piron rabbi is. „Míg az izraeli társadalom szekulárisabb szegmensei számára a sziréna hangja és a néma emlékezés testesíti meg az elesett katonákra való emlékezést, addig a hárediak úgy érzik, hogy ez a szokás nem a zsidó hagyomány része. Számukra az elhunytakra való emlékezés megfelelő módja az, hogy zsoltárokat mondanak, Misnát tanulnak és gyertyát gyújtanak.” – mondta Piron. A kezdeményezést Dávid Lau askenáz és Jicchák Joszef szfárádi főrabbi is támogatja több más elismert rabbi mellett.

A háredi világ és az izraeli katonaság viszonya mindig is feszültségekkel teli volt, mivel a háredi csoportok többsége elutasítja a szekuláris alapokon nyugvó és emberek által létrehozott Izrael Államot, illetve a hadseregben való szolgálatot. Ennek fényében még inkább kiemelt jelentőséggel bír az a tény, hogy ez a projekt kifejezetten a háredi közösséget célozza. „Az elmúlt néhány hétben a koronavírus járvány miatt több háredi közösségben megjelentek a katonák az utcákon, például Bnéj Brákban és Modiin Ilitben. A két világot elválasztó fal lehullott, elérkezett az idő arra, hogy megértsük: egy nép vagyunk, és tennünk kell valamit a [köztünk levő] szakadék áthidalása érdekében. Fontos megmutatnunk, hogy jom házikáron nem szekuláris nap, hanem mindazoknak a napja, akik elestek, és közösen kell megemlékeznünk róla, úgy, hogy közben tiszteljük minden egyes közösség sajátosságait.” – magyarázta a rabbi és volt miniszter, aki azt is elmondta, hogy a szervezők úgy vélik, legalább ötvenezren csatlakoznak majd a felhíváshoz. Ez azt jelenti, hogy minden egyes név egykori viselőjéért fog valaki imádkozni.

A szervezők egyébként arról is igyekeznek gondoskodni, hogy a háredi világ jelentős részének internettől való elzártsága ne legyen akadálya annak, hogy a programban részt vegyenek mindazok, akik érdeklődnek iránta. Azzal kapcsolatban, hogy vajon mit szólnak majd a nem háredi izraeliek a háredi közösség támogatását látva, Piron rabbi így felelt: „A mai helyzet nagyon különbözik a múltbeli szituációtól. Sokan úgy gondolják, hogy még akkor is, ha ők a háredi közösséghez tartoznak, és nem tartják Izraelt a zsidó nép nagy álma beteljesedésének, a dolgok változnak, és ők e változások részesei szeretnének lenni. Úgy vélem, hogy a több ezer háredi, aki zsoltárokat mond majd a katonákért, segíteni fog a szakadék áthidalásában.”

zsido.com