A B2Galériában György Péter esztéta nyitotta meg azt a kiállítást, amelynek témája a művész nagyapjának élete.

Flohr Gyula Észak-Magyarországon egy szénkereskedő zsidó családban nőtt fel. Munkaszolgálata alatt Borban, a Laznica altáborban építette a keskeny nyomtávú vasutat. A felszabadulást követően hazatért, és Budapesten nyitott egy esszencia- és hengerfestő boltot. Jól menő vállalkozásait államosították, az utolsót 1957-ben, ezután nem alapított saját céget, egy állami vállalat alkalmazottjaként dolgozott nyugdíjazásig. Saját zsidóságához élete végéig ellentmondásosan, gyakran ellenséges érzéseket táplálva viszonyult.

Unokája Életlehetőségek című kiállítása az ő életét dolgozza fel, elsősorban az adó épített környezet megrajzolásán keresztül. A tárlaton nagy szerepet kapnak az egymásnak ellentmondó családi és hivatalos narratívák, melyek árnyalt társadalmi és nemi viszonyokra mutatnak rá úgy, hogy általában a közép-kelet-európai ember életének lehetőségeit, vagy  éppen azok hiányát hangsúlyozzák egy folyamatosan bezáruló társadalomban.

„2004-ben amikor  23 éves voltam a  Jad  Vasem Múzeum indított egy kutatást az eltűnt rokonok keresésére. Ekkor merült fel bennem, hogy utána kellene járnom Gyuszi – a nagyapám – történetének. Leírtam egy papírra körülbelül tíz mondatban amit gyerekfejjel egy-egy beszélgetésből elcsíptem annak idején. Mint például azt, hogy  a nagyapám naponta csak két kocka cukrot evett, és egy liter vizet ivott, hogy túlélje a munkatábort. Vagy, hogy gyalog jött haza Borból. Megkértem Gyuszi fiát, azaz édesapámat, hogy beszélgessünk ezekről a dolgokról és mondja el, hogy ő mire emlékszik az apja történetiből.”

Zsuzsi az első történetet a nagymamájától hallotta: a nagypapa hátizsákot, viharkabátot és bakancsot csináltatott magának, amikor megkapta  a behívóját. A hátizsák nagy szerepet játszott a történet alakulásában, a kiállításnak is ez a középpontja. A nagypapa kockacukrokat varrt a hátizsák pántjába, hogy legyen mit ennie, ha nincs más élelem.

Az installáció abban az évben kezdődik, amikor Zsuzsi megismerte a nagyapját. Az unoka kutatása  1993-tól a nagypapa halálának évétől megpróbál visszamenni a gyerekkoron át, egészen a születéség.

 „Két éve felvettem néhány interjút apámmal, és a nagynénémmel ezek hallgathatók meg a kiállításon is. Ekkor kezdődött a közös munkám Csapody Tamás kurátorral, ő az aki talán a legtöbbet kutatott a holokauszt bori áldozatairól. Az volt a célunk, hogy ne egy tipikus holokauszt történetet csináljunk. Nem az áldozati zsidóságot akartuk megmutatni, mert a  holokauszt nem csak zsidó ügy, hanem egy globális tragédia.”

A kiállítás 2019. január 6-ig tekinthető meg a 2B Galériában (Bp., IX., Ráday u. 47.).

zsido.com