Mózes III. könyvének második szakasza

Cáv (3Mózes 6–8.) פרשת צו

A hetiszakasz tartalmából

l  Az oltáron égő tűz sosem aludhat ki. Még szombaton is kellett tűzifát tenni az oltárra. Ezen égnek el a teljesen elégő égőáldozatok; a béke-, vétek- és bűnáldozatok zsírja; valamint a lisztáldozatból elkülönített „maroknyi” rész, illetve az egész lisztáldozat, ha kohén hozta azt. Minden reggel egy kevés hamut leszednek az oltárról, és ha már nagyon sok gyűlt össze, akkor az egész hamut kiviszik a táboron kívülre.  – 3Mózes 6:1–16.

l  A kohaniták fogyaszthatják el a vétek- és bűnáldozat húsát, valamint a lisztáldozat el nem égetett részét. A békeáldozatot az fogyasztja el, aki hozta, kivéve azokat a meghatározott részeket, amelyek a kohénnek járnak. Az áldozatok szent húsát csakis rituálisan tiszta személyek fogyaszthatják el, az arra kijelölt szent helyen és egy meghatározott időintervallumon belül. – 3Mózes 6:17–7:38.

l  Az étkezési szabályok kapcsán a Tóra figyelmeztet, hogy tilos az állat háját és vérét fogyasztani. – 3Mózes 7:22–27.

l  Áron és fiai hét napon át tartózkodnak a Szentély falain belül, s ez idő alatt Mózes különböző áldozatokkal pappá avatja őket. – 3Mózes 8.

Szemelvények

צַו אֶת אַהֲרֹן וְאֶת בָּנָיו לֵאמֹר זֹאת תּוֹרַת הָעֹלָה, הִוא הָעֹלָה עַל מוֹקְדָה עַל הַמִּזְבֵּחַ כָּל הַלַּיְלָה עַד הַבֹּקֶר וְאֵשׁ הַמִּזְבֵּחַ תּוּקַד בּוֹ. (ויקרא ו, ב)

Parancsold meg Áronnak és fiainak, mondván: Ez a törvény az égőáldozatról: az égőáldozat a tűzhelyen, az oltáron legyen egész éjjel reggelig, és az oltár tüze égjen rajta. (3Mózes 6:2.)

צַו אֶת אַהֲרֹן – Parancsold meg (cáv) Áronnak… – אֵין צַו אֶלָּא לְשׁוֹן זֵרוּז – Valahányszor „cáv” olvasható [a Szentírásban], az a „sürgetés” kifejezése, – מִיָּד וּלְדוֹרוֹת – [mind] a közvetlen pillanatra, mind pedig a [jövendő] generációkra vonatkozóan. [Valahányszor a Tóra „cáv”-ot használ („parancsold meg”) és nem „dábér”-t („szolj”)[1] vagy „emor”-t („mondd”),[2] az három dolgot jelöl: (a) sürgetést; (b) hogy a megparancsolt dolgot azonnal el kell végezni, és (c) hogy ugyanezt az eljövendő nemzedékeknek is meg kell cselekedniük.] – אָמַר רַבִּי שִׁמְעוֹן – Azt mondta Simon rabbi: – בְּיוֹתֵר צָרִיךְ הַכָּתוּב לְזָרֵז – A Tóra számára különösen fontos sürgetni – בְּמָקוֹם שֶׁיֵּשׁ בּוֹ חֶסְרוֹן כִּיס – [egy olyan parancs teljesítését], amely anyagi veszteséggel kapcsolatos. [A kohaniták ugyanis anyagi veszteséget szenvednek, mert a ráfordított idő és energia ellenére nem kapnak fizetséget az áldozati szertartások elvégzéséért. Még az égőáldozatból megkapott állatbőrök sem fedezik az elmaradt bevételüket.][3]

וּפָשַׁט אֶת בְּגָדָיו וְלָבַשׁ בְּגָדִים אֲחֵרִים, וְהוֹצִיא אֶת הַדֶּשֶׁן אֶל מִחוּץ לַמַּחֲנֶה אֶל מָקוֹם טָהוֹר. (ויקרא ו, ד)

Azután vesse le ruháját, és öltsön más ruhát, és vigye ki a hamut a táboron kívülre, tiszta helyre. (3Mózes 6:4.)

וּפָשַׁט אֶת בְּגָדָיו – Azután vesse le ruháját… – אֵין זוֹ חוֹבָה – Ez nem kötelező, – אֶלָּא דֶּרֶךְ אֶרֶץ – csak így kívánja az illem, – שֶׁלֹּא יְלַכְלֵךְ בְּהוֹצָאַת הַדֶּשֶׁן – hogy miközben kiviszi a hamut, ne piszkolja össze – בְּגָדִים שֶׁהוּא מְשַׁמֵּשׁ בָּהֶן תָּמִיד – azt a ruhát, amiben mindig szolgál. – בְּגָדִים שֶׁבִּשֵּׁל בָּהֶן קְדֵרָה לְרַבּוֹ – Abban a ruhában, amelyben ételt főzött az urának, – אַל יִמְזֹג בָּהֶן כּוֹס לְרַבּוֹ – ne szolgáljon italt fel neki, – לְכָךְ וְלָבַשׁ בְּגָדִים אֲחֵרִים – ezért öltsön más ruhát, – פְּחוּתִין מֵהֶן – amely silányabb [az általánosnál].

וְהוֹצִיא אֶת הַדֶּשֶׁן – …és vigye ki a hamut… – הַצָּבוּר בַּתַּפּוּחַ – ami felhalmozódott [az oltáron] egy „alma” formájában, – כְּשֶׁהוּא הַרְבֵּה – mikor már nagyon sok lett, – וְאֵין מָקוֹם לַמַּעֲרָכָה – és nincs hely [az oltáron elhelyezett, tüzet tápláló] farönk halmaz tetején, – מוֹצִיאוֹ מִשָּׁם – vigye ki onnan. – וְאֵין זֶה חוֹבָה בְּכָל יוֹם – Ezt nem kötelező minden nap megcsinálni, – אֲבָל הַתְּרוּמָה – de az a kevés hamu, amit az oltár mellé helyez [amiről az előző mondatban olvashatunk] – חוֹבָה בְּכָל יוֹם – minden nap kötelező.

אֵשׁ תָּמִיד תּוּקַד עַל הַמִּזְבֵּחַ לֹא תִכְבֶּה. (ויקרא ו, ו)

Örök tűz égjen az oltáron, ki ne aludjon. (3Mózes 6:6.)

אֵשׁ תָּמִיד – Örök tűz… – אֵשׁ שֶׁנֶּאֱמַר בָּהּ תָּמִיד – Az a tűz is, amiről az van írva: „örök” – הִיא שֶׁמַּדְלִיקִין בָּהּ אֶת הַנֵּרוֹת – amivel meggyújtották a [menorá] lángjait, – שֶׁנֶּאֱמַר בָּהּ – ahogy írva van róla: – לְהַעֲלֹת נֵר תָּמִיד – „…örök mécses meggyújtására”[4] – אַף הִיא – azt is – מֵעַל הַמִּזְבֵּחַ הַחִיצוֹן תּוּקַד – a külső oltárról gyújtották meg.

לֹא תִכְבֶּה – …ki ne aludjon. [Miért kell ezt itt még egyszer megismételni, amikor az előző mondat már figyelmeztet erre? Azért mert arra akarja az Írás felhívni a figyelmet, hogy] – הַמְכַבֶּה אֵשׁ עַל הַמִזְבֵּחַ – aki eloltja a tüzet az oltáron, – עוֹבֵר בִּשְׁנֵי לָאוִין – az két tilalmat is áthág.

[1] Pl. 3Mózes 1:2.

[2] Pl. uo. 21:1.

[3] A Tóra ezt a problémát az égőáldozat és nem másfajta áldozatok kontextusában tárgyalja, ugyanis a bevételkiesés az égőáldozatok esetében a legjelentősebb. Más áldozatok esetében ugyanis a kohaniták nem csupán irhákat, de húst is kapnak, az égőáldozatok esetében viszont csakis irhákat.

[4] 2Mózes 27:20.

zsido.com