Emór

Sokszor előfordul, hogy valaki vétkezik és vétkéért az egész közössége felel,

a példamutatás ezért  nagyon fontos lehet.

Szentnek kell lenni, mert szent az I’ten,

és mert az I’ten szeret.

Az Istenhez közelebb álló papoknál még szigorúbbak a feltételek, mindenkinél,

aki Istenhez közelebb jut és közelebb áll, fontos a tökéletes tisztaság, nem elég, hogy

az áldozat hibátlan legyen, a szolgálatevő levitáknak sem lehet testi hibája és lényeges még

a rituális tisztasága, s ott vannak még a papi házasságok, még a gyászt is kötik rigorózus szabályok,

vagyis szentnek kell lenni, mert szent az I’ten,  így ír a Tóránk, tán Isten is közel akar kerülni hozzánk!

A példamutatás nem csak kifelé fontos, mert ha vétkezik egy zsidó, szégyent

hoz magára, de a közösségére is, mert tudni kell, aki visszaél Isten nevével, az elköveti

achillulhá-sém-et, ezzel szemben a kiddushá-sém erkölcsi magaslatot jelent. Jó cselekedettel,

a Tórai törvények betartásával  kell megszentelni az Isten nevet. Így meg kell szentelni az I’ten nevét

a papok mindennapi munkájával, áldozataik bemutatásával, az örök mécses és az örök tűz őrzésével,

tehát szentnek kell lenni, mert szent az I’ten, ezt érezniük kell mindig, életük sokmilliónyi percében!

És meg kell szentelni Isten nevét a cselekvő parancsolatok végrehajtásával,

az egész zsidóságnak a szombat megőrzésével, a Tórai ünnepek méltó megőrzésével:

a nép szent gyülekezetével , a munka szüneteltetésével, az ünnepi áldozatok tömegével  és

kell még sok szép jelképes cselekvés. Jöjjön hát az ige, aminek végrehajtása egyáltalán nem kevés:

Szentnek kell lenni, mert szent az I’ten -,

ennyi az egész?

Lefkovics Péter