Mózes II. könyvének második szakasza

Szakaszunkban – Váérá (2Mózes 6:2–9:35.) – a tíz csapás nagy része szabadul Egyiptomra, amelynek királya még mindig nem fogja fel, hogy nem az általa jól ismert bálványok egyike “áll ki” a héber rabszolgák mellett, hanem a világ Teremtője, a zsidók Istene. A Fáraó, Mózes figyelmeztetései ellenére, megkeményíti szívét, és csak fokról fokra hódol be az újabb és újabb csapások hatására. Szemünk előtt válnak a megfélemlített, kishitű, elnyomott gáluti zsidók a megváltás letéteményeseivé.

Váérá (2Mózes 6:2–9:35.) פָּרָשָׁת וָאֵרָא

A hetiszakasz tartalmából

• Isten megmutatkozik Mózes előtt. Megígéri, hogy a „megszabadítás négy formáját” alkalmazva kivezeti Izrael gyermekeit Egyiptomból, megszabadítja őket rabszolgaságukból, megváltja őket és az Ő saját, választott népévé teszi őket a Szináj hegyénél; végül beviszi őket az Országba, amelyet még a pátriárkáknak ígért elévülhetetlen örökségül. Isten elküldi Mózest a fáraóhoz, és kijelöli Áront tolmácsnak. Mózes és Áron ekkor már 80, illetve 83 éves. – 2Mózes 6:2–7:7.
• Mózes és Áron ismételten megjelennek a fáraó előtt, hogy követeljék tőle Isten nevében: „Bocsásd szabadon az Örökkévaló népét, hogy szolgálhassák Őt a sivatagban!” De a fáraó újra meg újra visszautasítja őket. Áron botja kígyóvá változik, és elnyeli az egyiptomi varázslók kígyókká változott botjait. Isten ezt követően egy sor csapással sújtja az egyiptomiakat. – 2Mózes 7:8–13.
• A Nílus vize vérré változik; békák hada árasztja el az országot; tetvek lepik el az embereket és az állatokat. A városokban vadállatok pusztítanak csapatostul; a háziállatokat dögvész pusztítja el; fájdalmas kelések kínozzák az egyiptomiakat. Hetedik csapásként pusztító jégverés záporozik alá az égből. De „dacos volt a fáraó szíve, és nem bocsátotta el Izrael gyermekeit, amint hirdette az Örökkévaló Mózes által.” – 2Mózes 7:14–9:35.