Szakaszunk – Vájélech (5Mózes 31:1-30.) – leírja miként gyűjtötte egybe Mózes a nép apraját-nagyját, hogy utolsó figyelmeztetést intézzen hozzájuk: maradjanak hűek Istenhez és Tórájához. Mózes felvillantja a megtérés lehetőségét. Ezután személyesen meglátogatja a törzseket lakhelyükön (Vájélech) elbúcsúzik tőlük, és közli, hogy rövidesen megtér őseihez. Befejezi a Tóra leírását és átadja a Tórát a kohanitáknak, hogy helyezzék azt el a Frigyládában, a Kőtáblák mellé. A szakasz végén Mózes nekikezd búcsúéneke elmondásának.
Vájélech (5Mózes 31.) פָּרָשָׁת וַיֵּלֶךְ
A hetiszakasz tartalmából
- Vájélech („És ment”) hetiszakasza elbeszéli Mózes földi élete utolsó napjának eseményeit. „Százhúsz éves vagyok én a mai napon,” így szól a néphez, „nem bírom többé a járás-kelést.” A vezetést átadja Józsuának és befejezi a Tóra írását egy tekercsen, amelyet aztán a lévitákra bíz, hogy azok azt a frigyládában őrizzék. – 5Mózes 31:1–9.
- Mózes kihirdeti a Hákhél micváját: hétévente, minden smitá-ciklus első évének Szukkot ünnepekor Izrael egész népének – férfiaknak, nőknek és gyermekeknek – össze kell gyűlnie a jeruzsálemi Szentélynél, hogy ott a király felolvasson nekik a Tórából. – 5Mózes 31:10–13.
- A hetiszakasz egy jövendöléssel fejeződik be, miszerint a jövőben Izrael el fog fordulni az Örökkévalóval kötött szövetségétől, s emiatt az Örökkévaló elfordítja majd az Ő arcát választott népétől, de egyúttal az az ígéret is elhangzik, hogy a Tóra „nem fog [Izrael] ivadéka ajkáról feledésbe menni”. – 5Mózes 31:14–21.
zsido.com
Lefkovics Péter:
Nicávim és Vájélech
E kétheti szakaszt gyakran egyszerre szoktuk olvasni. Bölcseink felhívják a figyelmünket a két címszó jelentésére, de legfőképpen a szavak spirituális mondanivalójára illetve egy ellentmondásra és rögtön annak a feloldására:
– A Nicávim így kezdődik; „Itt álltok…”
– A Vájélech meg így; „És ment…”(mármint Mózes)
A nicávim, az állni, megállni azt jelenti, hogy a hagyományainkat, a Tórai törvényeket, a halachát örökké tartsuk meg, míg a vájélech spirituálisan azt jelenti, hogy menni, tovább menni, fejlődni, a kor kihívásaira megtalálni a feleletet, tanulni, örökké tanulni, sőt a tudomány vívmányait is elsajátítani.
De hát hogy lehet ezt betartani? Hogyan legyünk egyszerre konzervatívak, és ha kell, akár avantgárdok? A koronavírus okozta traumában (ha tetszik; minden rosszban van valami jó) kiváló feleletet kapunk kérdéseinkre, hiszen ennyien soha nem merültünk el a digitális világban, mint most. Ahhoz hogy a vallási életet élni tudjuk, bezárkózva lakásunkban a zsidóságot megélni tudjuk, meg kellett tanulnunk zoomolni (együtt lenni a társainkkal, barátainkkal), home office (otthoni munka) kapcsolatot építeni, skypolni (csevegni, eszmét cserélni úgy, hogy nem számít az egymás közti távolság), on-line előadásokat tartani, hallgatni (sokszor még közvetlenebb, mint egy előadóteremben) és még, ki tudja mennyi minden mást.
Szóval éljünk ifjúi lendülettel, de az öregek bölcsességével!
Nehéz? Igen, de nem akármilyen kihívás.
Zanza
Ros Hásáná
Ember! Ma van a születésnapunk,
Reméljük, hogy sok földi jót kapunk:
Azzal kezdődik most egy szép kis show,
Barcheszünkre méz kerül és nem só,
Sokszor elővesszük majd a sófárt,
Ünnepeljük őt is, mint egy jó sztárt.