Mózes V. könyvének utolsó 11. szakasza

Vözot Hábráchá (5Mózes 33:1–34:12.) – mindig Szimchát Tóra ünnepén olvassák fel a zsinagógákban. Ez a Tóra utolsó szakasza, befejezése. Felolvasása utána rögtön megkezdik a soron következő szakasz, az első szakasz (Brésit) felolvasását, hogy a folytonosság biztosított legyen.

Mintahogy Jákob a fiait, akikről a törzsek lettek elnevezve, halála előtt maga köré gyűjtötte és mindegyiket méltatta érdemük szerint az utolsó órák előtt, ezt tette Mózes is. Egész Izraelhez szól az összefoglaló mondat: boldog nép, mert az Örökkévalóban bízhat. Az áldások után felment Mózes a Piszgá csúcsára, de lejönni nem látta senki.

Vözot hábráchá (5Mózes 33–34.) פָּרָשָׁת וְזֹאת הַבְּרָכָה

A hetiszakasz tartalmából és a szukkoti tórai olvasmányok

• Szukkotkor és Smini Áceretkor a 3Mózes 22-23-ból, a 4Mózes 29-ből valamint az 5Mózes 14-16-ból vesszük tórai olvasmányainkat. Ezek a tórai szakaszok részletezik az Örökkévalóval kötött szövetségünkről való ünnepi megemlékezéseinknek a zsidó naptárban „kijelölt időpontjai”-val kapcsolatos törvényeket; valamint szót ejtenek a szukkában (ágakkal fedett kunyhóban) lakás és a szukkoti „Négy Fajta” meglengetésének micvájáról; a jeruzsálemi Szentélyben meghozandó szukkoti áldozatokról; és a kötelezettségről, hogy minden zsidó évente háromszor, a három zarándokünnep – Peszách, Sávuot és Szukkot – alkalmával felutazzon a Szentélyhez „hogy lásson és láttassék az Örökkévaló színe előtt”.
• Szimchát Torákor (a „Tóra örömünnepén”) befejezzük, majd rögvest újra el is kezdjük a Tóra szakaszonkénti felolvasásának éves ciklusát. Először felolvassuk Vözot hábráchá hetiszakaszát, amely felsorolja az áldásokat, amelyekben Mózes részesítette halála előtt Izrael mind a tizenkét törzsét. Mintegy visszhangozva azokat az áldásokat, amelyekben öt nemzedékkel korábban Jákob részesítette tizenkét fiát, Mózes kijelöli minden egyes törzs számára annak személyre szabott szerepét Izrael közösségén belül.– 5Mózes 33.
• Ezt követően arról olvasunk a hetiszakaszban, hogy Mózes felmegy a Nebó hegyre, és a hegycsúcsról széttekint az Ígéret Földjén. „És meghalt Mózes, az Örökkévaló szolgája ott Móáb országában az Örökkévaló parancsa szerint… és senki sem tudta sírját egész e mai napig.”– 5Mózes 34:1–9.
• A Tóra a következő tanúvallomással zárul: „És nem támadt próféta többé Izráelben olyan, mint Mózes, akit az Örökkévaló ismert színről-színre… és mindabban a hatalmas cselekedetben és nagy félelmetességben, amit Mózes végbevitt egész Izráel szeme előtt.” – 5Mózes 34:10–12.
• Azt követően, hogy befejeztük a Tóra utolsó hetiszakaszának olvasását, rögvest el is kezdjük újra azzal, hogy felolvassuk Mózes első könyvének első fejezetét (ez a következő szombati hetiszakasz eleje), amely leírja hogyan teremtette meg Isten a világot hat nap alatt, majd hagyta abba a munkát a hetedik napon – amelyet megszentelt és megáldott mint a pihenés napját. – 1Mózes 1:1–2

Brésit

Mózes első könyvének I. szakasza 2024.10.25.

Szakaszunk — Börésit (1Mózes 1:1–6:8.) — leírja a világteremtés történetét, az ősi zsidó felfogás szerint. Egyúttal — Rási kommentárja szerint — ez a zsidó nép „telekkönyve” Erec Jiszráélra, a zsidóság isteni örökségére. A szakasz leírja az első emberpár, Ádám és Éva bűnbeesését, kiűzetését az Éden kertjéből és az emberi civilizáció első lépéseit a mezőgazdaság, állattenyésztés, a szerszámkészítés és zene terén. A szakasz Noé születésével zárul, aki a következő szakasz főhőse lesz.

Brésit (1Mózes 1:1–6:8.) פָּרָשָׁת בְּרֵאשִית

A hetiszakasz tartalmából

•  Isten hat nap alatt megteremti a világot. Az első napon megalkotja a sötétséget és a fényt. A második napon a „felső vizek” és az „alsó vizek” elválasztásával megteremti a mennyboltot. A harmadik napon megvonja a szárazföldek és a tengerek határait, és földből fákat és füveket sarjaszt. A negyedik napon elhelyezi az égbolton a Napot, a Holdat és a csillagokat, hogy időmérők legyenek és megvilágítsák a földet. Az ötödik napon megteremti a halakat, a madarakat és a hüllőket, a hatodik napon pedig a szárazföldi állatokat és az embert. A hetedik napon Isten abbahagy minden munkát, és a nyugalom napjává szenteli azt. – 1Mózes 1:1–2:3.
• Isten a föld porából formálja meg az ember testét, és az „élet leheletét” leheli belé orrlyukain keresztül. Az ember az elején még egyedül van, de aztán Isten úgy dönt, hogy „Nem jó, hogy az ember egyedül legyen”, s ezért kivesz a bordái közül egyet, asszonnyá formálja azt, és összeházasítja az embert az asszonnyal. – 1Mózes 2:4–25.
• Ádámot és Évát Isten az Édenkertbe helyezi el, és megtiltja nekik, hogy „a jó és rossz tudásának fájáról” egyenek. A kígyó ráveszi Évát, hogy szegje meg a tilalmat, és az asszony a férjét is megkínálja a tiltott gyümölcsből. Bűnük büntetéséül Isten elrendeli, hogy az ember váljon halandóvá, térjen vissza a földbe, amelyből vétetett, és a javakat csak szenvedés és nehézségek árán szerezhesse meg. Isten kiűzi az embert az Édenből.– 1Mózes 3.
• Éva két fiút szül: Káint és Ábelt. Káin összeszólalkozik Ábellel, meggyilkolja őt, és hontalan vándorrá lesz. Ádámnak egy harmadik fia is születik, Sét, akinek tizedik generációs leszármazottja Noé, az egyetlen igaz ember a megromlott világban. – 1Mózes 4:1–6:8.

zsido.com