Purim egynapos ünne
pe ádár 14. napján van, a következő 2022. március 16-án este kezdődik és 17. estig tart. Arról emlékezünk meg ezen az ünnepen, hogy a perzsa uralom alatt élő zsidó közösség, amelynek kiirtására Hámán gonosz tervet szőtt, megmenekült. Ezt a polgári időszámítás kezdete előtt 450 körül történt eseményt Eszter könyve örökíti meg. A Purim név a “sorsvetést” jelentő pur szóból ered, mert Hámán így választotta ki az időpontot, amikor rá akarta szabadítani hordáit a zsidókra, hogy kiirtsa őket.
Eszter böjtje
Purim ünnepének előestéjén, ádár 13-án a perzsiai zsidók engedélyt kaptak a királytól, hogy harcba szálljanak Hámán ellenük törő erőivel. Imádkozással és böjttel küzdöttek. Ennek emlékére szokás minden év ádár 13-án böjtöt tartani. A böjt napkelte előtt kezdődik, és napnyugta után 35 perccel ér véget. (Jövőre, 2022. március 16-án kezdődik.)
Négy micvá Purimra
A purimi szertartás alapja Eszter könyvének alábbi részlete:
“Mordecháj leírta mindezeket az eseményeket. Majd leveleket küldött… a zsidóknak… és kötelezővé tette számukra, hogy tartsák meg ádár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját… Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek. A zsidók megfogadták, hogy … sem ők, sem utódaik, sem a hozzájuk csatlakozók nem szüntetik meg, hanem megtartják ezt a két napot* a kapott írás szerint és az előírt időben minden esztendőben…” (Eszter 9:20-23., 27.)
Bár semmi nem tiltja, hogy Purimkor dolgozzunk, mégis méltóbb az ünnephez, ha nem a szokásos munkánkat végezzük, hanem illő módon megszenteljük a napot.
*Mivel Susánban, a perzsa birodalom fővárosában ádár 15-én tartották az ünnepet, azokban a városokban, amelyek Susánhoz hasonlóan “Józsué napjai óta” fallal voltak körülkerítve, egy nappal később, ádár 15-én ünnepeltek. Ezt a napot Susán Purimnak hívják. Jeruzsálemben ádár 15-én tartják Purim ünnepét.
1. A Megilá felolvasása
Az ünnep megtartásának legjellemzőbb vonása, hogy Purim előestéjén a zsinagógában meghallgatjuk az Eszter-tekercs, közismertebb nevén a Megilá felolvasását. A következő reggelen, Purim napján, a sáchrit istentiszteleten is felolvassák a Megilát. Mind a férfiak, mind a nők kötelesek meghallgatni a Megilá felolvasását. A gyerekek is menjenek el a templomba, hogy teljesítsék ezt a kötelezettséget. Szokás zajongani, kereplőt csörgetni, valahányszor Hámán nevét említik felolvasás közben. Ez abból a bibliai utasításból ered, hogy “töröltessék ki Ámálék neve”, aki az egyiptomi kivonulás után a zsidók első számú ellenségének számított. (Hámán Ámálék családjából származott.)
2. A “sláchmónesz”
Purim fontos eleme az egység és a barátság, amely lehetővé tette a csoda megtörténtét, s erre való emlékezésül ételajándékokat szokás küldeni a barátoknak és rokonoknak. Ezt a parancsolatot teljesítendő mindenkinek legalább kétféle, elkészített ételt kell küldenie legalább egy embernek. Az ajándékot egy harmadik személlyel kell elküldeni, mivel a Megilá misloách mánotról, “ajándék küldéséről” beszél. Ezt héberül slách mánotnak – közismerten sláchmónesznak – hívják.
3. Adomány a szegényeknek
A szűkölködőkkel való törődés egész évben kötelességük a zsidóknak. Mégis különösen Purimkor fontos, hogy hozzásegítsük a szükséget szenvedőket saját ünnepük megüléséhez, ezzel is kinyilvánítva, hogy egy nép vagyunk, amelyet közös kötelék fűz össze. Még a szegénynek – aki maga is rászorul az adományra – is kell adnia. Mordecháj és Eszter rendelte el, hogy így ünnepeljük Purimot. A parancsolatot akkor teljesítjük, ha legalább két szűkölködőnek adományozunk. Maimonides törvényei szerint a szegényeknek küldendő ajándék parancsolatának teljesítésére több figyelmet kell fordítani, mint Purim összes többi parancsolatára együttvéve. A kicsi gyerekeket is meg kell tanítani e parancsolat teljesítésére.
4. Az ünnepi étkezés
Purim megünneplésének negyedik parancsolata: “enni, inni, vigadni”. Purim napján családi ünnepi vacsorát kell tartani. Ezt a szeudát délután kezdik, és késő estig folytatják. Purim az egyetlen olyan ünnep, amelyen a mértéktelen ivás szokásos korlátozását szabad felrúgni. “Addig kell inni, amíg nem tudunk különbséget tenni az átkozott Hámán” és “az áldott Mordecháj” között” – mondják a bölcsek (Megilá 7b.)
Szokás Purimkor maskarába bújni, álarcot és jelmezt viselni. Ennek több magyarázata van. Az egyik azon a tényen alapul, hogy az Örökkévaló neve egyetlenegyszer sem szerepel a Megilában. A több szálon futó történet részleteiben mégis összetéveszthetetlenül felismerhető az isteni Gondviselés keze. Ha közelebbről megvizsgáljuk az eseményeket, többnyire felfedezhetjük, hogy minden “véletlent”, minden, látszólag jelentéktelen történést a Mindenható keze rendezett el. Az álarc azt a módot fejezi ki, ahogyan az Örökkévaló részt vett Purim eseményeiben: jelen volt, de nem lehetett tisztán felismerni, mintha álarcot viselt volna.
Purim a koronavírus árnyékában
Az elmúlt hetekben világszerte szigorú intézkedéseket vezettek be, hogy gátat vessenek a koronavírus további terjedésének. Ez pedig hatással volt a purimi ünnepségekre is, ami pedig sokak számára – elsősorban a fiatalok körében – az egyik legfontosabb pozitív kapcsolódási pont a valláshoz. Az ünnepségeket a fertőzött területeken lemondták vagy szűkre szabták, ám nem maradhatott el a négy ünnepi micva, melyek között szerepel a Megilának, Eszter könyvének a felolvasása, amit mindenkinek meg kell hallgatnia.
„Olaszországban – ahol apósom Milánóban, a sógorom pedig Rómában rabbi – fel sem merült a purimi ünnepségek lehetősége” – tudtuk meg Oberlander Báruch rabbitól – „Milánóban a zsinagógák egy kivétellel zárva voltak és kis csoportokban olvasták fel a Megilát. Rómában egymástól két méter távolságra ültek a zsinagógában az emberek és több szobában elosztva hallgatták a felolvasást”.
Az EMIH minden purimi rendezvényét megtartották: a két nap alatt összesen kilenc helyszínen zajlott kisebb-nagyobb összejövetel. Oberlander rabbi elmondta: alaposan mérlegelték a magyar helyzetet és az egészségügyi ajánlások alapján döntöttek a rendezvények megtartása mellett. „A kérdésben természetesen az egészségügyi szakemberek utasításait kell követni. Egy korábbi írásomban (A rabbi válaszol 1. kötet 7. fejezet) idéztem a jeruzsálemi Slomo Zálmán Auerbach rabbinak a véleményét arról, hogyan tudjuk felmérni, az adott vészhelyzet indokolja-e a micvák felfüggesztését. Ehhez vizsgáljuk meg, nem vallási kontextusban, vagy hétköznapon hogyan viszonyulnánk a kérdéshez. Amíg nem záratják be a mozikat, színházakat vagy tiltják be a demonstrációkat és az emberek el mernek menni ilyen helyekre, addig nem kell betiltani egy Megilá felolvasást vagy egy purimi ünnepséget sem és az emberek nyugodtan elmehetnek. Természetesen mindent meg kell tenni, amit az egészségügyi szakértők javasolnak: kértem a szervezőket, hogy mindenhol legyenek kézfertőtlenítők kihelyezve és bíztunk az emberek belátásában, hogy betegen nem mennek közösségbe.”
A helyzet – mondta a rabbi – egy múlt század eleji szomorú anekdotára emlékeztette: egy hajón több zsidó kivándorló utazott Kelet-Európából Amerikába, minden ingóságukkal együtt. Útközben viharba kerültek és a kapitány arra kérte az utasokat, hogy a hajó könnyítése érdekében dobják be a felesleges dolgokat az óceánba. Erre mit dobtak ki egyes a kivándorlók elsőként? A tfilinjeiket… Úgy vélem, hogy mindent meg kell tennünk a járvány megfékezésére, de ettől még ne dobjuk ki éppen a vallást elsőként, inkább találjuk meg a biztonságos útjait a micvák gyakorlásának.”
zsido.com