Ámnon rabbi mártíromsága és imája

(Egy római szemtanú)

Jom Kipur – magyarul gyakran Jankipernek mondják – a zsidóság nagy lehetősége. Abban a vallásban, amely nem ismeri a vétkezés-gyónásvezeklés-vétkezés végtelen körforgását, egyetlen egyszer egy évben megadatik a bűnbánatot követő engesztelés lehetősége. A Tóra leírja a Jom Kipuri szentélyszolgálat kötelező áldozatait, számszerint tizenötöt, amiket Áháron főpap és utódai, a mindenkori főpapok, mutattak be, hogy engesztelést nyerjenek „maguknak, házuk népének és Izrael közösségének”. Az áldozatok között szerepelt egyebek mellett – két kecskebak, melyek közül egyiket Istennek áldozták fel, ez volt a „bűnbak”, a másikat pedig a pusztaságba küldték, hogy „magával vigye Izrael minden vétkét”. (Leviticus 16,22). A szertartások szimbolikus jelentésivel kommentátorok sora foglalkozott. A Jom Kipur volt az év egyetlen napja, amikor a Szentek Szentélyébe – ezt a Szentélyben egy külön elzárt rész képezte – a főpap beléphetett és ott bűnvallomást tett a maga és az egész nép nevében. Amikor aztán épségben visszatért a hívek közé, nagy volt az öröm, mivel ez azt jelentette számukra, hogy a főpap által bűnbocsánatot nyertek. A Szentély pusztulása után az áldozati kultusz helyét az imák foglalták el. Ez mindenekelőtt a Jom Kipuri Muszáf imában foglal el jelentős részt. Itt szerepel az áldozati rend leírása, minek során a főpap vallomást tesz: „Istenem, vétkeztem, jogtalanul cselekedtem és bűnt követtem el ellened, én és házam népe…” (Jóma 4). Vallomásában ekkor ejti ki a főpap azt a kimondhatatlan négybetűs Isten-nevet, amit zsidó ember nem ejt ki és nem ír le soha, és a főpap is csak ezen a napon. Amikor a Szentélyben a gyülekezet ezt meghallotta, mindnyájan arcraborultak és felkiáltottak: „Áldott legyen a Neve, akinek dicső királysága örökkön örökké tart”. Ezt jelképezi a Muszáf ima alatti magatartásunk, amikor is többízben leborulunk.

Az engesztelő nap

Jom Kipur, magyarul Engesztelő Nap, de Hosszúnapnak is nevezik, mivel ekkor – 25 órán át – a zsidó ember nem eszik és még a száját sem nedvesíti be. Jom Kipurkor a chászidok is éppúgy böjtölnek, mint minden más zsidó, de ők nem az önsanyargatást tartják a legfontosabbnak. Ezzel kapcsolatban a mezritsi Mágid, reb Dov Beer, – Báál-Sém-Tov követője és munkájának folytatója – végrendeletében azt hagyta meg fiának: “…és ami a legfontosabb, hogy ne sanyargasd magad, mert egy kis lyuk a testen, egy nagy sebet okoz a lelken…”. Felmerül a kérdés, miért nincs külön áldás (Broche) a böjtre, mint ahogy léteznek áldások minden más micvékre? A szochotsovi rebbe, reb Ávrahám Bornstein, szerint böjtölni az egy negatív micve, ami abból áll, hogy az ember nem eszik és nem iszik. Külön áldást kizárólag pozitív micvékre szerkesztettek.

Kápárot – engesztelési szertartás

A tíz bűnbánó nap során szokás, hogy az engesztelő áldozat jelképeként a férfiak egy kakast, a nők egy tyúkot megforgatnak a fejük fölött. A szertartás lényege az, hogy miközben az illető mondja a zsoltárszöveget (Sámuel imája 380. old. vagy Sámson fohásza – Engesztelőnap imarendje 10–11. old.) és forgatja a kakast  (vagy tyúkot) a feje felett elképzeli, hogy tulajdonképpen neki kellene vétkei miatt hasonló helyzetben lennie, csak Isten végtelen kegyelme teszi lehetővé, hogy a kápárá-kakas (régi magyar-zsidó szóhasználattal: kepóre-hindl) helyettesítse. Sok helyen szokás ezt a Jom kipur előtti napon tenni.

„Aki mellett van egy védőangyal ezer (vádló) között, hogy igazáról szóljon, annak megkegyelmez (Isten) és azt mondja: mentsd meg a sírba szállástól, találtam neki váltságot” (Jób 33:23-24.)

Amikor a kápárotot végezzük, ezt mondjuk:

Ez legyen helyettem, ez a váltságdíjam, ez az engesztelő áldozatom, ez a kakas (nőknél tyúk), amelyik a halálba megy! Én meg elindulok, el is jutok a jó, hosszú és békés életbe.

Amikor másokért is végezzük, többesszámban mondjuk.

Annak ellenére, hogy a Kol Nidré rövid szövege nem tartozik a jom kipuri esti – Árvit imára – mégis rányomja bélyegét az egész szertartásra, és az egész est neve Kol Nidré estje. Hiszen, ha nem is tartalmánál, de szellemiségénél és szívbemarkoló dallamánál fogva, ez az egyik legmegrázóbb, egyben az egyik legrégibb zsidó szöveg. Eredetileg technikai jellegű deklaráció, amelyben a nyilatkozó közli, hogy minden fogadalom, ígéret, kötelezvény, eskü stb. természetesen vallási jellegűről van szó, amit meggondolatlanul tett és esetleg megszegett az elmúlt évben, mostantól érvénytelen.

zsido.com