Ez a cikk az Egység magazin 119. számában olvasható.

Terjed mostanában egy képtípus az interneten az egyéni felelősségvállalásról. Háttérben valami szemetes táj, esetleg hulladékhegy látszik és a felirat nagyjából ez: egyedül kevés vagyok ahhoz, hogy változást idézzek elő – mondta 7,6 milliárd ember. Vagyis, ha mind felszednénk a szemetünket magunk után, akkor varázslatos módon megszűnnének a szeméthegyek. Bár a klímaváltozásról és a környezetvédelemről is van mondanivalóm vallásos zsidóként, most csak a mém gondolatát szeretném kiemelni –

azt, hogy mindannyiunkban ott van a szupererő, hogy változást idézzünk elő a világban.
Az Egység 119. száma két olyan férfit mutat be, akik a maguk módján
mérhetetlen hatással voltak a világra. Egyrészről ők maguk a munkájukkal változást hoztak, másrészről olyan példát mutattak, amit egyes emberek milliói kezdtek el követni így vagy úgy. Kortársak is voltak, és többek ennél.

Közös gyökerekből táplálkoztak, közös víziót követtek, de ehhez különböző utakat választottak. Ahol pedig útjaik találkoztak, ott szárba szökkent és kivirágzott a közös törekvésük.
Az egyik férfi a lubavicsi Rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi, aki a világ legtávolabbi zugaiba is eljuttatta a zsidóság fényét, aki az utolsó zsidónak is utánanyúlt, hogy felemelje, aki az oktatásról és az emberségről vallott nézeteivel a zsidó közösségen túl is mérhetetlen változást hozott létre. Jorcájtja alkalmából a zsidó férfiak számára elindított talán legátütőbb programját, a tfilinkampányt és magát az imaszíjat mutatjuk be.
A másik férfi Herman Wouk, az író, aki miközben generációkat nyűgözött le történeteivel, nem szűnt meg vallásos zsidónak maradni és sosem hagyott fel azzal a törekvésével, hogy asszimilálódott felebarátait visszasegítse a gyökereikhez.
Ez a két férfi hatalmas változást hozott a világban, de könnyen mondhatjuk, hogy ami nekik ment, az nekünk nem fog: a mi szavunkon nem csüggnek haszid tömegek, a mi mondanivalónk nem jut el nyelvek tucatjain olvasók százezreihez. Úgyhogy hadd mutassak be valakit, aki nem egy hatalommal és befolyással bíró, Amerikában élő férfi.

Hadd mutassak be egy kamaszlányt, itt Budapesten, aki maga sem hitte volna, hogy egy cselekedetével micsoda változást idéz elő.
Ez a lány a bát micvája alkalmából levágatta gyönyörű, hosszú haját, hogy parókát készítsenek belőle egy kemoterápián átesett kortársának. És arra kérte a rokonait, ismerőseit, szülei ismerőseit, hogy adjanak pénzt egy alapítványnak, akik szintén beteg gyerekeknek adnak parókákat.

A lány szava néhány hét alatt emberek százaihoz jutott el és a példáját követve összesen közel félmillió forint adomány gyűlt össze. Ez a lány – a lányom.
Példája jól mutatja, hogy egyetlen cselekedet megváltoztathatja a világot – a kezünkben van, hogy élünk-e a szupererőnkkel.
Steiner Zsófia
főszerkesztő

zsido.com