Oberlander Báruch rabbi írása

Az oltási „szezon” megindulása óta több etikai dilemma merült fel az emberekben az oltási sorrend betartása kapcsán. A legtöbbször felmerült kérdéseket megvizsgálva szeretném megmutatni a zsidó jog és etika álláspontját.

Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a szempontok kizárólag vallásjogi keretek között érvényesek és előfordulhat, hogy ütköznek az állami előírásokkal. Ilyen esetben az állami törvényeket nem szabad áthágni.

A konkrét helyzetek megvitatása előtt tekintsük át a legfontosabb háláchákat, amelyek kapcsolódnak a témához, vagyis az életmentés kötelezettségét, az adakozás micváját és a sorban állás szabályait.

Mi a határa az életmentés bibliai parancsának?

A tórai előírás azt mondja: Ne állj tétlenül felebarátod vérénél! (3Mó- zes 19:16.) A Talmud (Szánhedrin 73a.; Sulchán áruch CM 426:1.) ezt úgy magyarázza, hogy amikor az ember látja, hogy valaki életveszélyben van, pl. megtámadta egy vadállat vagy fuldoklik, akkor mindent meg kell tennie a lehetőségei szerint, hogy megmentse.

Ebben a témában a Talmud (Bává möciá 62a.) a következő teoretikus esetet hozza fel: „Ha ketten járnak az úton

[a sivatagban], és az egyiknek a kezében egy kancsó víz van, ha mindketten isznak belőle, akkor mindketten [szomjan]halnak, de ha az egyikük megissza, akkor ő eléri a lakott területet… Ákivá rabbi azt tanította,

»Élhessen testvéred melletted!« (3Mózes 25:36.),

vagyis a Tóra arra utal, hogy a te életed előbbre való testvéred életénél”.

Ebből a talmudi passzusból kiderül, hogy habár segítenünk kell a bajbajutottakon, de más megmentésének céljából nem kötelességünk életveszélybe sodorni magunkat. Az embernek

ugyanis mindent meg kell tennie azért, hogy ő maga életben maradjon és megőrizze az egészségét, ahogy írva van (5Mózes 4:9., 15.):

„Csak vigyázz magadra és őrizd lelkedet gondosan…

Vigyázzatok tehát nagyon magatokra”

(lásd Encyclopedia of Jewish Medical Ethics [héber] 6. kötet 607. ol- dal).

A fenti példában a víz tehát azt illeti, aki magával vitte.

Még akkor is, ha a másik erősebb és képes lenne erőszakkal elvenni tőle a vizet, akkor sem teheti ezt a Tóra szerint, mert a háláchá értelmében a másikat illeti. Ha jogtalanul mégis elveszi tőle, akkor az már a gyilkosság tilalmával ütközhet (Cházon is JD 69:2.).

Sok vélemény szerint még egy kismértékű veszélyt is vállalnia kell az embernek annak érdekében, hogy a másikat egy nagy veszélyből kimentse. Azonban a saját életét nem kell veszélyeztetni valaki más életéért. A veszély vállalásának mértékét illetően vita van arról, hogy kötelező-e pl. vesét adományozni, de vért adni szükség esetén mindenképpen kötelező (lásd Pitché tsuva JD 157:15.; Encyclopedia uo. 5. kötet 754–762. oldal; Zsidó jog és etika 72–73. oldal).

Mennyi cödákát kell adni a sajátomból másnak?

Nemcsak az életmentés kötelező a zsidóságban, de az is, hogy másokat támogassunk, ha szorult helyzetbe kerülnek (5Mózes 15:7.; SÁ JD 247:1.).

Azonban az adakozásnak a talmudi bölcsek (Ktubot 50a.; SÁ uo. 249:1.)

meghatározták a mértékét: az ember a vagyonából 10%-ot köteles adományba adni. Még helyesebb, ha 20%-ot adományoz, de a többit tartsa meg magának. Az adakozás micvájának ugyanis nem az a célja, hogy a szegény ember az adakozó kárára jusson pénzhez. A tisztességes módon megszerzett pénzt az ember tartsa meg magának, és csak egy részével segítse a szegényeket.

Ide kívánkozik egy történet a II. világháború idejéből.

Áron Rokeach rabbi (1880–1957), a belzi rebbe Galíciából Magyarországra menekült az üldöztetés elől

(1943. május 20-án érkezett). Ideje nagyobb részét Pesten, a Kertész utcában töltötte. Mielőtt továbbment a Szentföldre 1944. január 20-án, kihirdette, hogy ha az adakozás által életet lehet menteni, akkor nincs megszabott határa az adomány mértékének, ezzel biztatva az embereket, hogy ha tehetik, segítsék minden erejükkel a veszélyben lévőket

(lásd még Encyclopedia uo. 6. kötet 469. oldal 200. lábj.).

Az életmentés és az adakozás esetében külön felelőssége van az embernek a rokonokaival szemben, elsőbbséget élveznek, ahogy ez a prófétai tanításából kiderül:

„…Ne zárkózz el a testvéredtől” (Jesájá 58:7., lásd még SÁ uo. 251:3.).

Gut Sábesz hetilap 2021.02.26.