Az éruv valójában olyan megoldás, mely lehetővé teszi zsidók számára, hogy szombaton, amikor a közterületen való „cipelés” nem megengedett, vagyis még a legkisebb tárgyat sem vihetjük ki magánterületről közterületre, illetve nem hordhatunk magunknál semmit közterületen, mégis vihessünk. Az éruv egyike azon hagyományoknak, melyek egy egyszerű tórai elvből igen bonyolult jogi kérdéssé alakultak az idők folyamán.

Maga az éruv szó azt jelenti: összekeverés. A szombat törvényei szerint semmit nem vihetünk magánterületről közterületre, illetve fordítva, és emellett nem vihetünk közterületen belül semmit négy könyöknél, vagyis kicsit kevesebb, mint két méternél messzebbre. Maga a magán- és a közterület háláchikus meghatározása is magyarázatot igényel: egy zárt terület ebből a szempontból mindenképpen magánterület, egy nyílt, körül nem kerített terület pedig közterület, a tulajdoni viszonyoktól függetlenül. Az emberek azonban szeretnek szombaton összejönni, sétálni, és bizonyos dolgokat, beleértve a járni még nem tudó csecsemőket, szívesen visznek magukkal ilyen alkalmakkor. Így volt ez már a kezdetektől fogva, ezért a rabbiknak megoldást kellett találniuk arra, hogy hogyan valósítható ez meg. Ez a megoldás az éruv, mely technikailag egy területté kapcsolja a közterületet és a benne foglalt magánterületeket. Alapvetően fallal kellene körülkeríteni egy-egy területet, hogy magánterületnek minősüljön, azonban a falnak lehetnek nyílásai, kapualjai, melyek nagy üres szakaszokat hagynak. Vagyis mivel a falnak nem kell folyamatos, szilárd egésznek lennie, valójában egymással összekötött oszlopok sora is megteszi. Így alakult ki az éruv, mely egész negyedeket, vagy településeket is magába foglalhat.

Éruvot jelző tábla

Természetesen az éruvon belül sem vihetünk bármit. Olyan tárgyakat, melyek használata nem megengedett szombaton – például esernyő, pénz, vagy írószer – nem vihetünk magunkkal, valamint olyan dolgokat sem, melyeket azért vinnénk, hogy rögtön szombat után használhassuk, mivel ezzel egy másik tilalmat hágnánk át, a szombat utánra való készülés tilalmát. Amit magával vihet az ember: tálesz, vagy imakönyv az imádkozáshoz, lakáskulcs, kisbabák, vagy gyermekek számára szükséges felszerelés (étel, ital, ruha, pelenka), kardigán, olvasószemüveg, stb. – tárgyak, melyekre szüksége lesz út közben, vagy ott, ahova megy.

Ahhoz, hogy az éruv érvényes legyen, vagyis megengedett legyen, hogy magunkkal vigyünk tárgyakat szombaton, rendszeresen ellenőrizni kell annak épségét. Ezt ideális esetben minden héten elvégzik szombat előtt, hogy megbizonyosodjanak arról, megfelelő állapotban van, nem szakadt el, vagy nem történt vele semmi, ami érvénytelenné tenné, nehogy valaki, akaratán kívül, megszegjen egy parancsolatot azzal, hogy éruvval nem rendelkező területre visz ki bármit közterületre szombaton. Ha véletlenül azt találják, hogy az éruv megsérült, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy még szombat előtt kijavítsák. Ha erre nincs lehetőség, mindent meg kell tenni, hogy a terület lakosait értesítsék arról, hogy nincs éruv, és nem vihetnek ki az utcára semmit szombaton.

Fontos kiemelni, hogy az éruv felállítása körül igen bonyolult szabályrendszer alakult ki: milyen terület kerülhet bele, milyen tereptárgyak alkalmasak „falnak”, milyen magasságban kell lennie, stb., ezért csakis szakértő, a törvényekben, szabályokban és parancsolatokban jártas személy állíthat fel éruvot. Izraelben minden zsidó település körül van éruv, ahogy jelentős vallásos zsidó lakossággal bíró nagyvárosok (pl. New York, London, Antwerpen) egyes kerületei körül is.

Budapesten nincsen éruv, így a szombaton zsinagógába, vagy sétálni indulók semmit nem vihetnek magukkal, sem a zsebükben, sem a kezükben, sem a hátukra akasztva.

És akkor most nézzünk egy történetet – hogyan mentette meg nemrégiben az éruv Hár Bráchá település lakóit:

Éjtán Senráv rabbi a Somronban fekvő Hár Bráchá település melletti katonai bázis rabbijaként teljesít szolgálatot. Nemrég azonban ennél többet is tett: terroristákat fogott, mégpedig micva teljesítése közben. Senráv rabbi éppen körbejárta a bázist, hogy ellenőrizze az azt körülvevő éruv épségét, amikor két gyanús alakot pillantott meg, akik a nem messze, a domboldalban bujkáltak. Azonnal figyelmeztette egységének felelőseit, akik nem vesztegették az időt, és nem sokkal később már úton voltak a domboldal megjelölt pontja felé. A katonák sikeresen letartóztatták a két férfit, akik egy késsel, illetve egy pisztollyal felfegyverkezve közeledtek a településhez. „A megszokott útvonalunkat követtük, amikor egyszer csak két palesztint láttunk, akik a települést kémlelték. Egy hatalmas szikla mögé bújtak, és lassan mozogtak a kövek között, egyre közelebb a településhez. Értesítettem a település biztonsági erőit, és katonáink néhány perccel később elfogták őket. [A terroristáknak] esélye sem volt a reagálásra, és amikor felálltak, kések és fegyverek hullottak ki a hátizsákjukból.”

Senráv rabbi átveszi az elismerést

A rabbit elismerő oklevéllel tüntették ki az egység katonai vezetői, a tartalékos egységek rabbijainak szervezete állásfoglalásában kifejtette, hogy „a katonai rabbik elkötelezettsége a szombattartás parancsolata iránt az izraeli haderő lelkesedésének és zsidóságának egyik tartóoszlopa, és ütőképességének központi eleme.” Emellett gratuláltak a rabbinak, hogy „Isten segítségével részt vett a terroristák elfogásában”.

Ismét igazolódott tehát a régi mondás: „Sokkal inkább a szombat tartja meg a zsidó népet, mint a zsidó nép a szombatot”.

zsido.com