2017. április 27-én átadták a Világ Igaza és a Bátorságért Érdemjel kitüntetéseket azoknak a magyarországi hősöknek, akik életük kockáztatásával mentették meg zsidó társaikat a náciktól és a náci hatalommal kollaboráló gyilkosoktól a holokauszt idején.

„Aki megment egy életet, egész világot ment meg” ez a talmudi mondat a vezérmotívuma annak a kezdeményezésnek, amelyet a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet – az izraeli parlament 1953-ban meghozott törvénye alapján – a Világ Igaza kitüntetést adományozza. A díjról egy testület dönt – élén az izraeli Legfelsőbb Bíróság bírájával – azokat a tényeket mérlegelve, amelyeket a Jad Vasem gyűjt össze. A díjazás feltétele, hogy a megmentők önszántukból, a németek vagy szövetségeseik fennhatósága alatt lévő területeken, a szabadságukat, biztonságukat vagy az életüket veszélyeztetve mindenféle ellenszolgáltatás nélkül cselekedtek.

A díjazottak, azaz a Világ Igazainak neveit a Becsület Falára vésik, a Világ Igaza kertjében a jeruzsálemi Emlékezés hegyén. Idén 17 nevet vésnek fel rá, 17 olyan nevet, akik már nem élnek, de életeket mentettek meg, azaz egész világokat.

A Belügyminisztériumban rendezett tegnapi ünnepségen a Világ Igaza és Bátorságért Érdemjel posztumusz kitüntetést adományozták Bárczi Gusztávnak, Essősy Józsefnek, Zékány Ivánnak, Chaben Gyulának és feleségének, Bözsinek, Erdőkürti Zoltánnak és feleségének, Krisztinának, Hrabovszki Mihálynak, Gyürey Gézának, Kiss Mihálynak, Leszkovszky Györgynek és feleségének, Margitnak, Rosa Boenkének (Elena nővér), Víg Józsefnek és Máriának, valamint Sonda Mihálynak és Anikának. Az elismerések egy részét családtagok vették át. Akinek nincs élő vagy felkutatható rokona, annak kitüntetését a Jad Vasem Intézetben őrzik majd.

A megmentők és megmentettek nevét, illetve történeteiket Hegedűs D Géza színművész olvasta fel.

Az elhunyt díjazottak családtagjai közül Gyürey Vera beszélt az ünnepségen. A díjat, édesapja, Gyürey Géza kapta, aki megmentette a Fischer családot (lásd keretes írásunkat).

– Meghatódva és megilletődve állok itt – kezdte beszédét. Elmondta, hogy azt, ami a második világháború alatt a VIII. kerületi Dankó utca 27-es számú épületben működő pékségben történt, nem történelemkönyvekből, hanem személyes tapasztalatból tudja. Elmesélte, hogy az egyik családtagot lengyelországi munkaszolgálatra küldték, ahonnan sikerült megszöknie. – A szökésből hazatérve elmondta, hogy ott min ment keresztül a zsidóság, és azt ami következik, nem lehet túlélni – idézte fel Gyürey Vera, akinek édesapja megbízott egy „ezerszázalékosan megbízható iparost”, „Tóth urat”, aki megépítette a pékség tetőterében a búvóhelyet. – Én hatéves voltam ekkor. Nem csak éreztem, hanem tudtam, hogy akik hozzám tartoznak, itt vannak. Nagyanyám nagyon sok emberre főzött – osztotta meg emlékeit arról, hogyan kellett titkolni a mindennapokban, hogy a család a tetőtérben bujkált. Beszélt arról is, mi történt, amikor a nyilas suhancok átvették a pékséget. – Arra figyelmeztettek, ha egy zsidót is találnak, mindenkit, még a gyerekeket is falhoz állítják. Akkor a Fischer-család felvetette, hogy inkább elmennek, hogy ne sodorják apámat bajba. Erre apám válasza az volt: „Innen senki nem megy sehová.” – Apám és anyám nem tekintették magukat hősöknek. Természetesnek tartották, hogy csak úgy lehet cselekedni, ahogy azt ők tették. Jó lenne hinni, hogy ők ott fenn a messzi csillagok között tudják és látják, hogy nem feledjük őket – zárta megindító beszédét.

Emléküket életben tartva jobbá tesszük a világot

„Magyarország kormánya és a Belügyminisztérium minden eszközzel fellép a szélsőségekkel szemben” – jelentette ki Pintér Sándor, aki a Bátorságért Érdemjeleket adta át a kitüntetetteknek. Ezt az elismerést 22 éve hagyományosan azoknak a hősöknek adja a magyar állam, akiket a Jad Vasem Intézet méltónak tartott a Világ Igaza megnevezésre.

A belügyminiszter szerint a holokausztról beszélnünk kell. Meg kell ragadni minden alkalmat az emlékezésre, hogy a saját és a minket követő generációk is méltón emlékezzenek meg azokról a hősökről, akik életük kockáztatásával mentettek másokat. Ők tudták és bizonyították, hogy “az emberi életet nem a törvényi rendelkezések miatt kötelességünk védeni”, tudták és bizonyították, hogy származásuk, vallási meggyőződésük alapján nem lehet kirekeszteni embereket – mondta.

Pintér Sándor szerint üzenetértékű a Világ Igaza elismerés és a Bátorságért Érdemjel átadása. Törekedni kell arra, hogy “a szörnyű diktatúrák emléke csak emlék maradjon”, és soha többé ne lehessen kirekeszteni, meggyalázni, meggyilkolni embereket származásuk vagy vallásuk miatt. “A felelősen gondolkodó emberek egyetértenek velünk, hátat fordítanak azoknak, akik követik vagy támogatják a szélsőséges ordas eszméket” – szögezte le. A belügyminiszter hangsúlyozta, hogy “ma már kimunkált jogintézmények állnak a rendelkezésünkre ahhoz, hogy felvegyük a küzdelmet azok ellen, akik Magyarország törvényes rendjét erőszakkal kívánják megváltoztatni”. Több rendőri akcióval akadályozzuk, hogy a nem kívánt szélsőségek károkat okozzanak társadalmunkban, és egy ilyen fellépés a közelmúltban rendőréletet követelt. Ez a tragédia azonban nem fékezi elkötelezettségüket a szélsőségek elleni fellépésben, “ellenkezőleg, elszántabbá tesz”. Csírájában kívánjuk elfojtani a radikalizáció térnyerését – fogalmazott.

Pintér Sándor aktuálpolitikai témáról is szót ejtett, amikor azt fejtegette, hogy „az illegális migráció korunk meghatározó jelensége (…) az e mögött megjelenő terrorizmus és a szélsőségek megállítása jelenünk egyik legnagyobb feladata”. Feltehetően senkiben nem maradt volna hiányérzet, ha a belügyminiszter mellőzte volna a menekültellenes retorikát azon az ünnepi rendezvényen, amelyen éppen a menekülteken és üldözötteken segítő hősökre emlékeztek.

Más tónusban beszélt Yossi Amrani. Izrael állam nagykövetének köszöntőjében arra figyelmeztetett, hogy, a történelem tanulságai szerint a gonosz hatalomra törhet és nemzeteket képes irányítani. – Elfogadhatjuk ezt? Olyan tehetetlenek lennénk, hogy nem tudunk kiállni a jó mellett, és helyesen cselekedni? – tette fel a kérdést. Emlékeztetett: „a második világháború sötét napjaiban a világtörténelemben először történt összehangolt, kitervelt kísérlet egy nép eltörlésére, a zsidóság neveinek feledésbe taszítására”. Idézve Zelda, izraeli költőnő szavait úgy fogalmazott: bár az áldozatokat koncentrációs táborokba szállították és meggyilkolták, „lelkük és örökségük tovább él”, mert „Isten képére egyenlőnek teremtettek”.

„Mindenkinek van egy neve,
Melyet Istentől, apjától
és anyjától kapott.
…
Mindenkinek van egy neve,
Melyet a hegyektől
és városának falaitól kap.
Mindenkinek van egy neve,
Melyet a csillagoktól és
Szomszédjaitól kap.
…
Mindenkinek van egy neve,
Melyet ellenségeitől és
Mások szeretetétől kap.”

Mindenkinek van neve, önazonossága, és emberi méltósága – fejtette ki a nagykövet. Majd folytatta: politikától, vallástól, nemzeti vagy más ideológiáktól függetlenül, senki nem tagadhatja meg embertársától a létezéshez és a jóléthez való jogát. Születésünkkel kaptunk nevet és életutat, így nincs olyan vezér, nemzet vagy vallás, amely megtagadhatja bárkitől a nevét és személyiségét. Mindenkinek van neve: az áldozatoknak éppúgy, mint a bűnösöknek, “lélek viszont nem jutott egyformán mindenkinek”. A náci uralom alatti Németország vezényelte a rémtettet, ám megbocsáthatatlan, hogy sokan asszisztáltak ehhez – emlékeztetett a nagykövet.

Yossi Amrani azt mondta: ma azon keveseket ünnepeljük, akik mertek kockáztatni, és lelkiismeretük, lelkük által vezérelve mentették embertársaikat. Nem felejtjük el őket és emléküket életben tartva jobbá tesszük a világot. „Ugyanilyen elkötelezettek vagyunk amellett, hogy megemlékezzünk a Világ Igazairól, az önök családtagjairól, akik segítséget nyújtottak” – fordult a diplomata a közönség felé. A most kitüntetettek története az erőről, bátorságról és kockázatvállalásról szól, igazlelkűségüknek iránytűnkként kell szolgálnia. „Vezéreljenek minket tetteik, amelyekkel megakadályozták, hogy az emberiség elveszítse isteni hasonlatosságát!” – zárta köszöntését.

A Világ Igaza kitüntetések megalapításával és átadásával Izrael állam eltökélte, hogy azon kevesek, akik a holokauszt alatt életüket kockáztatva „lelkük által vezérelve mentették embertársaikat” nevei, történetei ne vesszenek a múlt ködébe. A kitüntetés nem csak kísérlet arra, hogy emléküket örökre őrizze a világ, hanem ezekkel az igazlelkűségről szóló történetekkel talán a világ is jobbá tehető. Már csak azért is fontos az emlékezés, mert egyre kevesebben vannak, akik a borzalmakat átélték, saját szemükkel látták.

A Belügyminisztérium sajnálatos módon úgy szervezte az eseményt, hogy a nem túl nagy számban megjelenő újságírókat hermetikusan elzárta a díjazottak családtagjaitól, így a sajtó képviselői nem kaptak lehetőséget arra, hogy beszélgethessenek a kitüntetés kapcsán a megjelentekkel.

A Jad Vasem Intézet honlapján országokra lebontva elolvasható, kik kapták meg eddig a díjakat.

Fischer Zsigmond egy budapesti pékség tulajdonosként hat gyermeket nevelt. Elsőszülött lánya a nem zsidó Gyürey Géza felesége lett. A zsidóellenes törvények miatt a zsidóknak nem lehetett üzleti tulajdona, így Fischer Zsigmond veje, Gyürey Géza nevére íratta a pékséget. 1944-ben a helyzet romlásával a Fischer-család a pékség tetőterében egy asztalos barátjuk segítségével megépített búvóhelyen bújt el. Gyürey Géza gondoskodott az élelemről. A bombázások sűrűsödésével kénytelenek voltak a búvóhelyet elhagyni, és lemenni a pincébe, ahol a fa és szén raktárban új menedékhelyet építettek. 1945 januárjában a fasiszta nyilas hatalom képviselői elfoglalták a pékséget, be is rendezkedtek ott, a megmaradt lisztből sütöttek maguknak kenyeret. Megfenyegették a Gyürey-házaspárt, ha egyetlen zsidót is találnak a házban, mindenkit kivégeznek. A bombázások ekkor éppen szüneteltek, ezért a nyilasok nem mentek le a pincébe. Közvetlenül Pest felszabadulása előtt a nyilasok elhagyták a pékséget. Így menekült meg a Fischer-család. A számos tulajdonváltás ellenére a pékség a mai napig működik. A Jad Vasem Intézet a Világ Igaza kitüntetéssel jutalmazta Gyürey Gézát.

Munkatársunktól

Fotók: MTI/Koszticsák Szilárd

zsido.com