Chámec-égetés a sanyargató törvények ellen

Peszách egyik micvája, hogy az ünnep előestéjén elégetjük a chámecet, hogy ne maradjon semmiféle kovászos a birtokunkban. Természetesen idén ezt nem szombaton, hanem egy nappal korábban, pénteken délelőtt kell megtennünk.

Egyszer érkezett egy levél a híres csernobili rebbéhez, Reb Áronhoz, egy Halperin nevű gazdag zsidótól, aki az állami szervekkel is kapcsolatban volt, és mindig próbált segíteni a zsidó népnek. A levélben az állt, hogy az egyik miniszter azt mondta neki, hogy ha nem kap az ünnepekig (valószínűleg de­cem­berig) 200 ezer rubelt, akkor a zsidókat sanyargató rendeleteket fog hozni. Ennek megakadályozása érdekében a rebbe segítségét kérte, hogy a gyűjtésbe minél több embert be tudjanak vonni.

A rebbe azonban, úgy tűnt, hogy nem vette komolyan a levelet, butaságnak tartotta, hiába figyelmeztette a gabbéja is, hogy talán mégis komolyan kéne venni a dolgot. Halperin aztán egy sliáchot, egy küldöttet is menesztett a rebbéhez, hogy nyomatékosítsa levélbeli szavait, ám a rebbe továbbra sem foglalkozott az üggyel. A sliách nagyon meglepődött Áron rabbi hozzáállásán és kérte, hogy adja írásba szavait, mert Halperin ezt az ignoranciát nem fogja elhinni neki.

Még a szkveri rebbe, Reb Jicchák is levélben kérlelte a csernobili rebbét, hogy kezdjenek gyűjtést, de ennek sem mutatkozott haszna.

Csernobilban volt egy érdekes szokás, hogy Peszách előtt az ott élő összes zsidó, miután a bedikát chámecből összegyűjtötte a maradék kovászosát, azt elvitték a rebbéhez, és a rebbe maga dobta az összes chámecot a tűzbe. A történet évében is így történt, de mielőtt a rebbe a tűzbe vetette volna a közösség chámecát, a következőket mondta: „azt hiszitek, hogy a zsidók ellen hozandó törvényeket pénzzel lehet megváltani? Tudjátok meg, hogy nem! Csak ezzel lehet megváltoztatni!” – aztán a rebbe bedobta a tűzbe az edény egész chámec-tartalmát.

Peszáchkor jött a hír, hogy a gonosz lelkű miniszter hirtelen elhunyt… Ha megnézzük a Hágádát, akkor láthatjuk, hogy a biúr chámec után áll egy ima, a Jöhi rocojn, amiben többek között benne vannak az alábbi mondatok is:

„Tedd, hogy a rossz hajlam eltávozzon tőlünk és adj nekünk húsból való szívet, hogy igazán szolgáljunk Téged. Töröld el az összes szitrá áchrá-t és klipá-kat, és minden gonoszság tűnjék el, mint a füst, és tedd, hogy a rosszindulat szelleme távozzon a földről. Pusztítsd el mindazokat, akik zaklatják a Sechinát a rombolás szellemével és a bíráskodás szellemével, amint elpusztítottad Egyiptomot és isteneit azokban az időkben, ekkortájt. Mindörökké, Ámen.”

Vagyis a chámec fizikai elégetésével magas spirituális tartalom párosul, hiszen a Zohár szerint is a chámec a rossz ösztönt szimbolizálja. A történetben pedig a chámec a gonosz miniszter dekrétumait is jelképezte.

A likovai rabbi szeszeshordói

Egy másik történetet a munkácsi rebbe, Reb Chájim Elázár Spira mesélt sokszor a likovai rabbi Koppelről, akinek sok leánya volt, az egyik közülük a híres lublini látó anyja, egyébként pedig egy jómódú ember, aki szeszkereskedéssel is foglalkozott.

Az egyik Peszách előtt a raktára telis-tele volt – Peszáchra nem kóser – alkohollal teli hordókkal, lényegében az egész vagyona ebben az árukészletben volt. Azonban a városban élő nem zsidók nagyon irigyek voltak rá és úgy döntöttek, hogy abban az évben nem fogják tőle megvenni a chámecot, s így a rabbinak nem marad más választása, mint az összes hordónyi italt kirakni az utcára, hogy a peszáchi törvények szerint ne maradjon a tulajdonában chámeces, s azután a nem zsidók kedvükre tudnak majd portyázni a galádul megszerzett áruból.

Közeledett erev Peszách, de senki sem volt hajlandó megvenni az árut, így hát Rabbi Koppel fogta a hordókat egy kocsira pakolta őket, kivitte egy mezőre, majd elmondta az ilyenkor szokásos sorokat, hogy az a chámec már gazdátlan. Rabbi Koppel pedig nagyon boldog volt, hogy teljesíthette az isteni parancsolatot, a család viszont nem volt ilyen boldog, hiszen a leányok kiházasítására szánt pénz is ezekben a hordókban volt.

Az ünnep után biztosak voltak benne, hogy a nem zsidók kiürítették az összes hordót, de mivel már nagyon szegények voltak, elhatározták, hogy kimennek a mezőre, és összeszedik az üres hordókat, legalább lesz valamijük. Út közben csúfolódtak velük a nem zsidók, hogy micsoda micva az, hogy katonák vigyáztak az ünnep nyolc napján a hordóira. Rabbi Koppel nem is értette a dolgot, de amikor a mezőre ért, az egész készletét érintetlenül találta, ugyanis az Örökkévaló katonákat küldött a rétre, hogy őrizzék a rebbe vagyonát.

Ebből a nem zsidók is megtanulták a leckét, hogy egy igazi Istenfélő embert nem lehet megkárosítani, mert rá az Örökkévaló vigyáz.

zsido.com