Rabbinikus csodák és csodás rabbik
A csodarabbi kifejezést sokan ismerik és használják és azt is sokan tudják, hogy csodás rabbik működtek Közép-Kelet Európában és így hazánkban is évszázadok óta. Érdemes bemutatni, kik is voltak ők.
Olyan rabbik, spirituális vezetők, akiknek nevéhez különböző csodák fűződnek egyidősek a zsidósággal. Ősapáinkról, mestereinkről Ábrahámtól kezdődően Mózesen át a Báál Sém Tovig számos csodás legenda terjed. Őseink csodáit nem csak a Biblia örökíti meg, hiszen amit a Biblia nem említ, azt elmesélik bölcseink a Talmud és a Midrások lapjain. Az újabb korok rendkívüli eseményeit sok esetben feljegyezték különböző kommentárokba fűzve, melyek megannyi történet, elbeszélés alapját képezik.
Miért is fontosak ezek a csodák illetve hogyan is tulajdoníthatjuk ezeket a csodákat embereknek? A kérdés nem blaszfémia, hiszen a csodákat nyilván Isten végzi, a rabbik, mestereink mintegy katalizálják az eseményeket. A rabbinikus irodalom úgy fogalmaz: „A cádik (értsd igaz ember) elrendel valamit és a Teremtő végrehajtja”, magyarán a cádiknak olyan különleges kapcsolata van Istennel, hogy amit ő elrendel, Istennek, még ha magától „nem is állt volna szándékában” ilyesmit tenni, ha úgy tetszik „nincs más választása”, mint végrehajtani a rendeletet.
Az elgondolás Jób könyvének egyik verséből ered: „Ha valamit elhatározol, meglesz, világosság ragyogja be utad” (Jób 22:29.). A Talmud és a Midrások számos példát idéznek a Bibilából a fenti koncepció bizonyítására, talán az egyik leghíresebb Jákob áldása József fiai felé, amikor is Efráimot (aki a fiatalabb gyermek volt) az idősebb Menássé elé helyezi „És megáldotta őket azon a napon mondván: „Bennetek áldassék Izrael mondván, tegyen olyanná titeket Isten, mint Efráimot és Menássét. És Efráimot Menássé elébe helyezte” (1Mózes 48:20). Megtette a kicsit a nagyobb elé, a Szent, áldassék, pedig végrehajtotta a rendeletet.” (Midrás Tánchumá Nászó szakasz 29.)
Szintén ismert a Midrás azon állítása, miszerint „Mindent, amit Mózes elrendelt, a Teremtő végrehajtotta azt” (Midrás Rábá, Dvárim 5:13.).
Minthogy minden generációnak megvannak a „maga Mózesei”, a maga igaz emberei, cádikjai, minden generáció nagyjai képesek a természet folyását alkalmanként és indokolt esetben más irányba terelni. Így alakult ki az a szokás is, hogy kéréseinkkel, problémáinkkal cádikokhoz fordulunk, közbenjárásukat kérve értünk és kéréseinkért Istennél. Tekintve ezen felül azt, hogy hiszünk a lélek örök életében, mivel a cádikok lelke tiszta, haláluk után a lelkek országában megmarad az a képességük, hogy közbenjárjanak értünk, akik ezen a világon próbálunk boldogulni. Ebből a hitből fakad a szokás, hogy cádikokat még (fizikai) haláluk után is látogatjuk, sírjuknál imádkozunk, kéréseinket sok esetben kis papírra (jiddisül kvittel, kvitli) felírva kérjük segítségüket kisebb-nagyobb gondjaink megoldásában.
A haszid filozófia és mozgalom elterjedésével a cádikok iránti tisztelet egyre nőtt, de fontos tudni, hogy a cádikok, rabbik és rebbék tisztelete, sírjuk látogatása nem csak haszid szokás. A Magyarországon működő csodarabbik és cádikok messzeföldön híresek voltak, sírjaikat a mai napig ezrek látogatják segítséget remélve.
A Kállói Rebbe
A Nagykállón tevékenykedő Taub Ájzik Jicchok rabbi (1744–1821) volt az első magyarországi haszid rebbe. Fiatal fiúként a haszidizmus megalapítójának, a Báál Sém Tov egyik prominens tanítványának, Léjb Szárának volt felfedezettje, aki egyszer a környéken járva talált rá a pásztorfiúra. A kis Ájzikot édesanyja egyedül nevelte és egyetlen álma volt, hogy fia tudós ember, jó zsidó legyen. Reb Léjb a tiszta lelkű fiút a morvaországi Nikolsburgba vitte, a híres Reb Smelkéhez (Smuel Horovitz 1726–1778) tanulni. Reb Ájzik tanulmányait elvégezve tért vissza Nagykállóra, ahol haláláig működött és adott iránymutatást, segítséget és támogatást mindenkinek, aki hozzá fordult.
Szerénysége, tiszta szent élete és istenfélelme híres volt messzeföldön, zsidók és nem-zsidók egyaránt felkeresték áldását kérve. Tőle származik a híres „Szól a kakas már” című nóta szent és felemelő dallama illetve szövege, amit sokan a magyar zsidók himnuszának is neveznek.
Sírját a mai napig folyamatosan látogatják, főként külföldről.
A Jiszmách Mojse
Teitelbaum Mózes rabbi (1759–1841), akit leghíresebb művének címe után Jiszmách Mojsénak is neveznek, lengyel felmenőkkel rendelkezett, rabbiként először a Przemysl-ben, később pedig Sátoraljaújhelyen szolgált és kiemelkedő érdeme volt a haszidizmus magyarországi elterjedésében. A szatmári és szigeti haszidok első mestereként megalapozta napjaink egyik legnagyobb haszid udvarát. Számos csodát és misztikus eseményt tulajdonítanak neki, járatos volt a zsidó misztikus irodalom, a kabbala világában. A legendák szerint számos amulettet (misztikus erővel bíró apró tekercset tartalmazó tárgyat) adott olyan bajba jutott zsidóknak, akik valamilyen üldöztetés elől menekültek.
Szintén közismert legenda szerint követőinek mesélte, később műveiben is utalt arra, hogy lelke még élete előtt három korábbi korban már járt ezen a világon (a rabbinikus irodalom a lélekvándorlást, a lelkek visszatérését egy másik testbe gilgulnak hívja), először Jákob ősatyánk nyájában egy bárány testében, másodszor Mózes korában, harmadszor az első jeruzsálemi Szen-
tély pusztulásának korában. Tanítványainak egy dallamot is tanított, melyet tanúsága szerint Jákob ősatyánk furulyán játszott nyájának, onnan emlékszik erre a magasztos melódiára. Teitelbaum Mózes síremléke a sátoraljaújhelyi temetőben van, halálozásának évfordulóján ezrek látogatják, de egész évben kiemelkedően fontos zarándokhely.
Cvi Hers Friedman (Frishman), a liszkai rebbe
Olaszliszka híres rabbija volt Cvi Hers Frishman rabbi (?-1874), aki, mint oly sokan akkortájt, elkerülendő a hadseregbe való besorozást, ami szinte egyet jelentett a vallási törvények betartásának ellehetetlenítésével, nevét Friedmanra változtatta.
Messzeföldön híres volt tudásáról és szerénységéről, szinte aszketikus életmódjáról. A segítségét kérőktől kapott adományokat jótékony célokra fordította, árvákat és házasulandó lányokat támogató alapítványai a mai napig működnek szerte a világon.
A híres olaszliszkai zsinagóga, mely korának az egyik legnagyobb, közel 500 férőhellyel rendelkező zsinagógája volt a környéken, arról is híres volt, hogy alapozás nélkül építették, agálut, a diaszpóra átmenetiségét, a Messiás eljövetelének közelségét hangsúlyozva.
Az olaszliszkai zsinagóga romjai közt ma Holokauszt emlékmű áll
Grünwald Mózes, a pápai dinasztia alapítója
Híres háláchikus műve, az Árugát Háboszem szerzője, Grünwald Mózes rabbi (1853–1910) Csornán született, kezdetben Humenné (Homonna, mai Szlovákia) területén, majd szülővárosában, Csornán, valamint Kisvárdán és Huszton alapított jesivákat (Talmud iskolákat). Híres volt analitikus Talmud elemzési stílusáról, melyet a mai napig követnek híres, nem feltétlenül haszid filozófiájú jesivákban is. Később fia Pápán telepedett le és alapított nagy, prominens zsidó közösséget.
Az Arugasz Háboszem címlapja
A Chátám Szófer és dinasztiája
Schreiber Mózes rabbi (1762–1839) bár a németországi Frankfurtban született, tulajdonképpen elmondható róla, hogy a magyarországi zsidóság talán legfontosabb rabbinikus alakja volt, az Osztrák-Magyar Monarchia főrabbija, a reformmozgalom heves ellenzője. Prolifikus író volt, Chátám Szófer című műve után (mely elnevezés kétértelmű, hiszen egyrészről azt jelenti, hogy Mózes pecsétje, másrészről Chiduséj Torát Mose Szofer szavak kezdőbetűi nevének héber nyelvű változatát is hordozzák) szokták hívni. Ő alapította a pozsonyi (német-jiddis nevén pressburgi) jesivát, ami nemcsak korának legnagyobb Talmud iskolája volt, de jelentős szellemi központ is.
Halála után a vezetést fiai, akiket szintén rabbinikus műveik után hívtak Kszáv Szófernek és Michtáv Szófernek, illetve unokái, a Chátán Szófer és Sévet Szófer vették át. Sírhelye Pozsony belvárosában igen népszerű zarándokhely.
Éger Ákiva
A hazai haláchikus szaktekintélyek közül kiemelkedő Éger Akiva rabbi, aki mai Eisenstadtban (akkoriban Nagymarton) a monarchia területén született 1761-ben. Tanulmányait a híres breszlov-i (ma Wroclaw) jesivában végezte, anyai nagybátyja, Éger Wolf vezetése alatt. Mestere iránti tiszteletből még a családnevét is megváltoztatta Günsről Égerre. A tévhitekkel ellentétben, bár magyar származású volt, neve nem a magyarországi, hanem a Csehországban található Éger (ma Cheb) városához köthető. Két fia és egy lánya született, utóbbi a Chátám Szófer második felesége lett.
Éger rabbi, későbbi vejéhez hasonlóan heves ellenzője volt az éppen szárnyait bontogató reformmozgalmaknak, de a tévhitekkel ellentétben a hászid mozgalmat nem kritizálta. Slomó nevű fiától származó unokája, Leibel a kotzki Menachem Mendel rabbi és a híres radzyni Mordechai Joszef Leiner rabbi tanítványa volt.
Szegál-Löwy Mesulam Feis, a Nyírtassi dinasztia alapítója
A híres tosh-i haszid dinasztia, melynek mai vezetője a Montreál melletti zsidó falu, Tosh rabbija, a tavaly elhunyt dédapja után szintén Mesulám Fájis nevű rabbi fia, Elimelech Szegál-Löwy. A dinasztia alapítója a híres komáromi rabbi, Jichák Ájzik tanítványa volt, aki a zsidicsovi Cvi Hirs rabbi jesivájában képezte magát és mélyült el a haszid tanokban, hiszen az említett Cvi Hirs rabbi a lublini Látnok, a chozé, tanítványa volt.
A dinasztia tavaly elhunyt vezetője maga is holokauszt-túlélő volt. Talán kevesen tudják, de volt anyakönyvezett magyar neve is, mégpedig Ferenc. Híres volt emberszeretetéről és jótékonyságáról. tosh-i haszid udvarnak (mely nevében őrzi Nyírtass emlékét) rendkívül sok követője van szerte a világon. A kanadai Montreál mellett levő Tosh falu méltán nevezhető egy Magyarországon kívüli magyar falunak.
Megyeri András Jonatán írása
A cikk az Egység magazin 95. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban 1052 Budapest, Károly krt. 20. vagy a Kóser Piacon 1074 Budapest, Dohány utca 36. Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintson a https://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.