A szuká

Azután így beszélt Mózeshoz az Örökkévaló: “Mondd meg Izrael fiainak: ugyanennek a hetedik hónapnak a tizenötödik napján hét napig tartó sátoros ünnep (Chág HáSzukot) kezdődjék az Örökkévalónak. Az első napon szent összegyülekezés legyen, ne végezzetek semmilyen, foglalkozáshoz tartozó munkát… A nyolcadik napon szent összegyülekezésetek legyen… Ünnepnap (áceret) ez, ne végezzetek semmilyen, foglalkozáshoz tartozó munkát.” (3Mózes 23:33 36.)

Szukot különleges vonása a szukában lakás előírásának teljesítése. A szuká átmeneti szállás, amelyben egy héten át a lehető legtöbb időt kell töltenünk. Legalább az étkezés idejét akkor is töltsük a sátorban, ha hűvösebb van. Valahányszor bemegyünk a sátorba, a következő áldást mondjuk: (Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám áser kid’sánu b’micvotáv v’civánu lésév bászuká.) “Áldott légy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta, _hogy sátorban lakozzunk.” Ugyanezt az áldást kell elmondani a kenyérre mondott áldás után, amikor a sátorban eszünk. Ha az ünnep alatt kiddust tartunk, nem kell ismét elmondani. Aki elfelejtené elmondani az áldást, az étkezés folyamán bármikor megteheti, a sátor elhagyása előtt azonban már nem. Nem kell a sátorban enni, ha éppen csak bekapunk valamit (áchilát árái), de a szokásos étkezést, az áchilát kevát ott kell tartani. Ha kenyeret eszünk, az mindig szokásos étkezésnek számít. Ha esik az eső, vagy nagyon hideg van, nem kötelező a sátorban tartózkodni. A betegek is fel vannak mentve, s azok is, akik betegségre hajlamosak vagy félnek mictáer a meghűléstől, esetleg más ok miatt nem bírják a kényelmetlenséget. Ez utóbbi könnyítés nem vonatkozik Szukot első estéjére a diaszpórában az első kettőre , amikor a szukában evés kötelezettségét teljesíteni kell. Aki utazik, és nem talál a közelben szukát, fel van mentve a kötelezettség alól. A nőknek nem kell a szukában enniük. Ha mégis ott esznek, nekik is el kell mondaniuk a megfelelő áldást.

A szuká építése

A szukának legalább három oldala legyen. A negyedik oldal nyitott maradhat. Az oldalak bármilyen anyagból fémből, fából, ponyvából, téglából, kőből lehetnek. Szilárdan rögzíteni kell őket, nehogy a szél felborítsa a sátrat. A házfal mellé is lehet építeni a sátrat. Ilyenkor a ház fala a szuká oldalának számít. A sátor lehet kicsi, egyszemélyes, de lehet akkora is, hogy többszázan elférjenek benne. A sátor “ideiglenes” jellegét a tető vagy födél adja meg. A tető építéséhez használt anyagot sz’cháchnak hívják. Bármit, ami a földből növő, élő növényből van, fel lehet használni, ha vallási ok nem szól a használata ellen; gyümölcsöt hordó ág például alkalmatlan. De a fák vagy bokrok ágaiból, gabonaszárból, rőzséből, bambusznádból és hasonlókból kóser sz’cháchot lehet készíteni. A szárakat csak lazán lehet a sátorra rakni, nem szabad összekötözni őket. A karók, vesszők, ágak nemcsak nagyon jól megfelelnek, hanem arra is alkalmasak, hogy kisebb, leveles ágakat, örökzöldeket dugdossunk közéjük, ezekkel díszítsük a mennyezetet. A tető akkor jó, ha több árnyékot ad, mint amennyi napfényt átenged. Van, ahol úgy rendezik el a sz’cháchot, hogy tiszta estéken látni lehessen rajta keresztül a csillagokat, de a sátor akkor is kóser, ha a födél túl tömött. Mindenesetre fontos, hogy ne legyen rajta 25 cm-nél (három t’fáhimnál) nagyobb rés. Vigyázni kell, hogy a födél elegendő védelmet nyújtson az eső ellen, mert ha átengedi a vizet, a sátor nem használható. A tetőt mindig a falak felállítása után kell föltenni: a sátor építését ezzel kell befejezni. Fa alá vagy szilárd tető alá, például fedett tornácra nem szabad a sátrat építeni, mert nem felel meg az előírásnak. A háztető vagy más szilárd tető legfeljebb hetvenkét hüvelyknyire (= 182.88 cm) nyúlhat a sátor teteje fölé, különben az alkalmatlan. Nem válik alkalmatlanná a szuká, ha a túlnyúlás hetvenkét hüvelynyinél (hatlábnyinál; árbá ámotnál) kisebb, de az a része, amely ez alatt a tetőrész alatt van, nem tartozik a sátorhoz, és nem szabad oda ülni. A sátrat szépen fel lehet díszíteni, hogy hívogató, barátságos és kellemes legyen. Szoktak gyümölcsöt aggatni a mennyezetre, képeket és faliszőnyeget rakni a falakra. A sátor építése és díszítése az év egyik legizgalmasabb ünnepi programja lehet, ha az egész család részt vesz benne.

A négy dolog

Szukot ünnepének még egy különlegessége van: az előírásos négyféle növény egy citrusgyümölcs (etrog), egy pálmaág (luláv), egy mirtuszág (hádász) és egy fűzfaág (árává) beszerzése és a belőlük készített csokorral az Örökkévaló előtti örvendezés. A lulávot, a hádászt és az árávát csokorba kell kötni, de az etrogot nem tesszük közéjük. Mindenkinek legyen saját készlete a négy növényből, mert csak így teljesíti a bibliai előírást. A lulávot a mirtusszal és a fűzgallyakkal összekötve a jobb kézben kell tartani, az etrogot szárával fölfelé a bal kézben. Kezünkben a négy növénnyel Szukot minden napján elmondjuk a következő áldást: (Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám áser kid’sánu b’micvotáv v’civánu ál n’tilát luláv.) “Áldott légy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta minékünk, hogy lulávunk legyen.” (Miután a luláv a legnagyobb méretű a négy növény közül, az egész gyűjteményt így nevezzük.) Szukot első napján a sehechejánu áldást is hozzámondjuk (lásd ….. oldal). Az áldás elmondása után megfordítjuk az etrogot, így a szár kerül alulra, és a pitom fölülre. A luláv mellett tartjuk az etrogot, a lulávot pedig meglengetjük a négy világtáj felé, majd fölfelé és lefelé. (Sokféle magyarázatot fűztek a négy növény és a lengetés szimbolikájához. A legegyszerűbb ezek közül, hogy a négy növény “az Örökkévaló előtti örvendezés” jelképe, minden irányban való lengetésük pedig azt érzékelteti, hogy Isten mindenütt jelen van.) A lulávot és az etrogot a Hállél alatt is kézben kell tartani. Az istentiszteletnek ez a része Istent dicsőítő zsoltárokból áll, amelyeket az ünnep minden reggelén elmondanak. Amikor az imában elhangzik: “Adjatok hálát Istennek, mert jó, és örök irgalma!” és ennél a szakasznál: “Könyörgünk hozzád, Istenünk, őrizz meg minket!”, újra lengetni kell. Amikor az ünnepi istentisztelet hosánot nevű részletére kerül sor, mindenki elindul, és a kezünkben a lulávval meg az etroggal körüljárjuk a bimát. Szukot minden napján így teszünk a hetedik napon pedig, Hosáná Rábá napján, hétszer megyünk körbe. Ezt a menetelést annak emlékére tartjuk, hogy a Templom idejében Szukotkor hasonló módon járták körül az oltárt. Nem vesszük kézbe és nem áldjuk meg a lulávot és az etrogot Szukotnak azon a napján, amely szombatra esik, még ha az első nap is az.

Smini Áceret és Szimchát Torá

Szukot ünnepének utolsó, nyolcadik a diaszpórában nyolcadik és kilencedik napja valójában nem Szukothoz tartozik, hanem tőle független ünnepnap, Smini Áceret, “az ünnepi gyülekezet nyolcadik napja”. Bár az a célja, hogy lezárja Szukot ünnepét, s általában egyszerűen Szukot utolsó napjának napjainak tekintik, Smini Áceretra nem a megelőző ünnep előírásai érvényesek. A bölcsek az alábbi parabolában fogalmazták meg a nyolcadik nap más minőségét, az áceret szó másik jelentéséből kiindulva. (Bár a szót “gyülekezetnek” szokás fordítani és értelmezni, azt is jelenti: “visszatartani”, “várakozni”.) Isten olyan, mint egy király, aki összegyűjti régen látott gyermekeit. Mikor elérkezik a válás ideje, így szól hozzájuk: “Gyermekeim, akarok kérni tőletek valamit. Maradjatok még egy napig! Oly nehéz elválnom tőletek!” Akárcsak Szukkot, Smini Áceret is úgy szerepel az imakönyvben, mint z’mán szimcháténu, “örömünk ideje”. A kiddusban és az étkezés utáni hálaimában az ünnepre vonatkozó kifejezésekben ezen a napon már nem Szukotot említik, hanem a Smini Áceret vagy Chág HáÁceret nevet használják. Smini Áceretkor elhagyjuk a szukát, és visszatérünk lakásunkba, hogy ott fejezzük be az ünnep hetét. A négy növényt sem használjuk ezen a napon. A heti Tóra-olvasás éves ciklusa ezen a napon fejeződik be. Ezért az ünnepet Szimchát Torának, a Tóra örömének is nevezik. A diaszpórában Smini Áceret második napja Szimchát Torá, mert ott egy nappal később tartják a Tóra-olvasás befejezésének szertartását, így ünnepét is. Szimchát Torá talán az év legvidámabb ünnepe. Hétszer visszük körül a Tóra tekercseit a zsinagógában, és akit csak lehet, megtisztelünk azzal, hogy Tórát vihet. Szokás, hogy a gyerekek kis zászlókat lobogtatva, néha miniatűr tekercseket hordozva részt vesznek a felvonulásban. Vallásos és liturgiai dalokat énekelve, táncolva járjuk körül a zsinagógát. Az ünnepi istentisztelet áhítata és a vele járó méltóságteljesség egyáltalán nem jellemző erre a szertartásra. Aki látott már Szimchát Torá-ünnepet Jeruzsálemban, az tudja, hogy milyen magasságokba képes csapni a vallási lelkesedés.

zsido.com