Bonta Mikós írása

Nem mindennapi esemény zajlott le kedden este a külső-erzsébetvárosi Jósika utcában. A gondosan felújított házak egyikében, a 4-es szám alatt, majdnem 40 évvel azt követően, hogy a környék zsidósága ajkáról utoljára elhangzott a jól ismert kádis ima, újra megnyílt az 1895-ben épült lakászsinagóga, melyet Kattler Bernát kalapgyáros és felesége alapított lányuk, Kattler Erzsébet emlékére, s ma az Ohel Eszter imaház nevet viseli. Mindössze másfél hónap alatt – még az őszi nagyünnepek előtt – befejeződött a felújítás, a Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség (MAOIH) és az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) együttműködése révén.

„Hosszú évek álma valósult meg az imaház újranyitásával”

– mondta a zsido.com oldalának Keszler Gábor a MAOIH elnöke. Utalt rá, hogy ugyan az ortodox hitközség korábbi vezetése már korábban ismertette a felújítási szándékát a városrész egyik alpolgármesterével, aki támogatta ezt a szándékukat, ám azonban évekig mégsem történt semmi. Jellemző egyébként, hogy az imaháznak helyet lakóházban és a környéken szinte senki nem akadt, aki tudott volna arról, hogy itt egykor évtizedekig pezsgő zsidó hitélet folyt. A második világháború alatt ugyan súlyos károkat szenvedett az imaterem, az imapadokat elégették, ám a világégés után a körzet megmaradt zsidóságának áldozata révén ismét élet költözött a kis zsinagóga falai közé. Az 1980-as évekre azonban elsősorban az elöregedés révén folyamatosan szinte teljesen elfogytak a hívek, ez vezetett a bezáráshoz. Keszler Gábornak régi terve volt az újraindítás. A nyár elején megemlítette ezt Köves Slomónak az EMIH vezető rabbijának, aki örömmel látogatott el a MAOIH elnökével a Jósika utcába, s számára is „szerelem volt ez első látásra a kis zsinagóga.” Így késlekedés nélkül meg is kezdődtek a felújítási munkálatok.

Amikor a mostani, ünnepélyes megnyitást megelőző órákban megtartott reggeli imán először hangzott fel Bach Mordecháj rabbi éneke, többek szemében – mint ahogy elmondta Keszler Gábor, az övében is felcsillantak a meghatottság örömkönnyei.

Az idei Zsinagógák Hetének legkiemelkedőbb eseményén Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára képviselte, aki köszöntőbeszédében kiemelte: a magyarországi zsidó közösségek mindig számíthatnak a kormányra. „Támogatni fogjuk őket”, mert a nemzet részei és mert a nemzetet építik és erősítik vallásos hitükkel és közösségeikkel – mondta. Az államtitkár utalt rá, hogy a Tóra utolsó soraiban szerepel az a mondat, „Nem volt olyan ember, mint Mózes, szemből szemben ismerte Istent”. Kiemelte: fontos, amit az elmúlt másfél évtizedben a Magyarországon élő zsidó közösségek – tartozzanak az ortodoxiához vagy a neológiához – megépítették, megújították zsinagógáikat azért, hogy szemtől szemben ismerjék meg Istent.

A vészkorszak idején megszégyenítették, megalázták a magyarországi zsidóságot, életüket, munkájukat, vagyonukat elvették, de a vészkorszak idején megélt szégyen igenis helyrehozható. Ennek bizonyítéka ez a 33 nap alatt nagyszerű, gondos munkával felújított kis imaház is. Elmesélte, hogy a holokausztot átélt barátjától egyszer megkérdezte, mi az a seb, ami nem múlik el. Ő úgy felelt, ha nehezen is, de minden sebe begyógyult, az, hogy kisemmizték, az, hogy elvesztette a szeretteit. Az egyetlen soha be nem gyógyuló seb a szégyen, amit akkor érzett, amikor 16 évesen rákényszerítették, hogy fölvegye a sárga csillagot, és úgy menjen végig az utcán, a szégyen, hogy nem ő választotta meg, hogy kicsoda, hanem mások mondták meg, mit kell róla gondolni.” S a Jósika utcai imaház is bizonyítéka annak, hogy a szégyen jóvátehető.

„Nem kell tovább szégyellnünk azt, hogy zsidók vagyunk. Nem kell tovább szégyellnünk, hogy negyven éve itt áll egy imaház, porosan, magára hagyottan, és még csak arra sem emlékszik senki, hogy ki imádkozott itt”

– fűzte hozzá a vezető rabbi. De senkitől nem várhatjuk, hogy ezt jóvátegye helyettünk.

Köves Slomó felidézte, hogy a Jósika utcai imaházzal együtt az elmúlt tíz évben 7 zsinagógát újított fel az EMIH, s a cél az, hogy összesen ötven nyíljon meg Budapesten. S ehhez Keszler Gábor beszédében hozzáfűzte:

a zsinagóga megnyitása a két magyarországi ortodox zsidó közösség precedens nélküli, de példamutató összefogásának eredménye, a közösségek rendíthetetlen elkötelezettségének és tenni akarásának bizonyítéka.

Bizonysága annak a hitünknek, hogy örökségünk nem csupán a múlt relikviája, hanem egy élő, lélegző erő, amely továbbra is formálja életünket és jövőnket. Ehhez az is szükséges – mondta a MAOIH elnöke, hogy az egész zsidóság szimpátiával forduljon feléjük.

Köves Slomó az 1990-es évek első felében megígérte az azóta elhunyt Fixler Hermannak, a MAOIH akkori elnökének, hogy lesz még zsidó vallási élet a Jósika utca 4-ben, s ez most megvalósult. A folytatás sikeréről Bach Mordecháj rabbi gondoskodik. Az imaház utolsó rabbiját Bak Mórnak (Mordechaj) hívták, emlékeztetett az EMIH vezető rabbija, aki hitközség férfi tagjaival szokás szerint befejezte az új tóratekercs utolsó mondatainak leírását. A tekercset ezt követően baldachin alatt vittek be az utcán tartott ünnepségről az imaházba, melynek külső, udvari falán emléktáblákat is felavattak.