Szokás, hogy elul hónap elsejétől egészen szukkot ünnepének végéig kétszer egy nap elmondjuk a „Ledávid Hásem” kezdetű, 27. számú zsoltárt, mely e szavakkal kezdődik:

„Dávidnak: Isten az én fényem és megváltásom…”.

A bibliai történeteket kiegészítő midrás (Vájikrá Rábán 21) elmondja, hogy a fényem – ori (אורי) szó ros hásánára utal, az „és a megváltásom” – vájisi (וישעי) pedig jom kipurra. A 27. zsoltár későbbi szakaszában azt olvassuk:

„mert elrejt engem sátrában”

, a midrás szerint ez szukkotra, a sátoros ünnepre utal.

Annak ellenére, hogy már a midrás is az őszi ünnepkörhöz kapcsolta e szöveget, a 27. zsoltár elmondása ezekben a napokban csupán néhány évszázados szokás és csak az askenáz zsidók körében. Először Binjámin Benis Kohen rabbi és kabalista említette 1706-ban kiadott, Széfer Sém Tov Kátán című művében azzal a megjegyzéssel, hogy aki a tisztaság állapotában és nagy átéléssel mondja el ezt a szöveget, annak megválaszolják az imáit, továbbá hogy olyan ereje van e zsoltárnak, hogy képes megsemmisíteni az isteni ítéletet. Vannak azonban, akik azt mondják, hogy a Báál Sém Tov azt tanította, hogy a XVI. században élt misztikus, rabbi Élijáhu Báál Sém vezette be a szokást.

Azt is mondják, hogy ez az időszak az isteni kegyelem időszaka, mert az elul hónap újholdjától jom kipurig terjedő periódusban szerzett Mózes megbocsátást Izrael népének az aranyborjú bűne után. Ez az az időszak, amikor „a király a mezőn van”, amikor Isten mindannyiunk számára sokkal könnyebben és közvetlenebbül elérhető, mint az év bármely más napján (amikor természetesen szintén ugyanúgy várja és meghallgatja imáinkat). Isten 13 tulajdonságának felsorolása a nagyünnepek egyik fontos eleme. Ebben a zsoltárban 13 alkalommal szerepel Isten neve (a négybetűs Név, jud – hé – váv – hé), erősítve a kapcsolatot az időszak tematikájával, a megtéréssel és megbocsátással.

Arról, hogy mikor kell elmondani e zsoltárt, megoszlanak a vélemények. Askenáz szokás szerint a reggeli és az esti ima után hangzik el, más közösségekben reggel és délután mondják el az imát követően. Chábád-hagyomány szerint a reggeli imában a sir sel jom (napi zsoltár) című részt követi, a délutáni mincha imában pedig közvetlenül megelőzi az Álénu záróimát. A 27. zsoltár mindennapi elmondásának periódusa is közösségenként változik, vannak, akik jom kipurig mondják (hiszen akkorra érte el Mózes a tökéletes megbocsátást a zsidó nép számára Istennél), mások pedig smini áceret vagy szimchát Torá ünnepéig folytatják. Chábád szokás szerint szukkot utolsó napja, hosáná rábá az ítélet végső bepecsételésének napja, ezért mindaddig napi kétszer mondják el zsoltárt.

Kívánjuk, hogy minden kedves olvasónk imái meghallgatásra találjanak elul hónap e különleges napjaiban!

A zsidó év utolsó hónapja elul, mely a mai nappal vette kezdetét, és ros hásánáig, azaz újévig tart. A félelmetes napokat  – a ros hásáná és jom kipur, az engesztelés napja közötti időszakot – megelőzően szokás számot vetni, a megtérésre és a bűnbocsánatra koncentrálni.

Bölcseink szerint elul hava különösen alkalmas arra, hogy rendezzük kapcsolatunkat az Örökkévalóval és embertársainkkal. Ebben a hónapban Isten még inkább teremtményei felé fordul, a haszidizmus szavaival “a Király a mezőn jár”, s így könnyebb megerősíteni Vele viszonyunkat, hiszen “mindenki találkozhat Vele, aki erre vágyik, s Ő mosolyogva, fénylő arccal fogadja.”

A talmudi mesterek szerint három olyan dolog van, melyek elősegítik az engesztelést, és ezért kiemelt figyelmet érdemelnek ezen időszakban: a megtérés, az ima és az adakozás.

Alább az elul hónapban gyakorolt szokásokat soroljuk fel:

• A hónap első napjától kezdve – a szombatokat és a ros hásánát megelőző nap kivételével – megfújják a sófárt, a kosszarvból készült kürtöt a zsinagógákban, a reggeli imát követően. A sófár hangja megtérésre sarkall, és emlékeztet a közelgő újévre, melynek egyik fő micvája a sófárfújás.
• Amikor ismerőseinkkel találkozunk, vagy levelet írunk a számukra, szokás jó beírást és bepecsételést kívánni egymásnak. Ez a ros hásáná napján megnyitott és jom kipurkor lezárt élet könyvére utal, melybe mindannyiunk nevét ott szeretnénk tudni.
• A reggeli és esti – bizonyos helyeken délutáni – ima után elmondjuk a 27. zsoltárt.
• A Báál Sém Tov tanítása alapján ajánlatos elul első napjától kezdve egészen jom kipurig minden nap a zsoltárok könyvének három fejezetét elmondani, jom kipurkor pedig a fennmaradó 36-ot, így ezen időszak alatt végigmondhatjuk a teljes zsoltárok könyvét.
• Elul hónapban ajánlatos megvizsgáltatni a tfilineket (imaszíjakat) és mezuzákat egy hozzáértő szóferrel, hogy bizonyosan kóserek legyenek a közelgő újévre.
• A hónap utolsó hetében kora hajnalban, még a reggeli imát megelőzően, elmondjuk a bűnbánó és bocsánatért esedező szlichot imákat.

Forrás: Chabad.org

zsido.com