Ebben az évben február 19-én lesz zájin ádár.

A Talmud Kidusin traktátusából (38a) tudjuk, hogy zájin ádár, vagyis ádár hónap hetedik napja (a héber ábécé betűi egyben számokat is jelölnek) Mózes mesterünk, a zsidóság valaha élt legnagyobb vezetőjének halálozási és születési évfordulója. Ezt a Talmud bölcsei a Tóra szövegéből vezették le, ugyanis a zsidók niszán hónap 10-én keltek át a Jordán-folyón, és érkeztek el az Ígéret Földjére. 30 napig gyászolták vezetőjüket és három napon át készülődtek a bevonulásra, így visszafelé számolva megtudjuk, hogy Mózes, aki napra pontosan 120 évig élt, ádár hó hetedikén adta vissza lelkét Teremtőjének. A halál a Névó-hegyen érte, Jerikóval szemben, a Jordán keleti oldalán és maga az Örökkévaló gondoskodott a temetéséről. Sírjának helyét senki nem ismeri, mert az Örökkévaló nem akarta, hogy istenségként kezdjék imádni a sírjánál.

(Ezzel kapcsolatban érdekességként elmesélhetjük, hogy a Holt-tengertől nem messze, a Jordán nyugati oldalán áll a Nábi Muszá (Mózes próféta) nevű épületkoplexum, melyről eredetileg azt mondta a muszlim hagyomány, hogy onnan (tiszta időben) lehet látni Mózes halálának színhelyét, a Névó-hegyet, ahonnan Mózes letekinthetett az Ígéret Földjére, de a lábát oda soha be nem tehette. Később azonban átalakult a muszlim tradíció, és mára Mózes temetkezési helyeként tisztelik e sivatagi zarándokhelyet. A helyszínről itt láthatnak tudósítást.)

Térjünk vissza zájin ádárhoz. Szokás számos közösségben, hogy a zsidó nép nagy vezetőjének halálozási évfordulóján böjtölnek, és elmondják a zájin ádári tikun, vagyis kijavítás nevű, erre az alkalomra összeállított imádságot. Ennek az az oka, hogy bölcseink szerint a jámbor emberek halála bűnbocsánatot hoz, ahogyan a böjtölés, a megtérés és az imádkozás is ugyanezt a hatást éri el. Ha a kettő egybeesik, vagyis egy kiemelkedően jámbor ember halálozási évfordulóján böjtölnek és imádkoznak, akkor teljes bűnbocsánatot érhet el a nép. A közösség önkéntes temetkezési egylete, a chevra kadisa (a.m. szent gyülekezet) tagjai a nap közben megtartott böjtöt ünnepélyes összejövetellel és lakomával zárják, melyen lezárják az eltelt egy évet, megemlékeznek az abban az évben eltávozottakról és döntéseket hoznak a kezdődő évvel kapcsolatban.

A chevra kadisa tagjainak értelemszerűen nem okoz örömöt, ha több munkájuk van. Mose rábénu halálakor azonban nem volt dolguk évezredekkel korábbi elődeiknek: az Örökkévaló maga végezte el a szomorú feladatot, ember nem vett benne részt. Ez az alapja annak a szokásnak is, hogy bizonyos közösségekben adományokat gyűjtenek a chevra kadisa számára e napon.

Sok helyen nemcsak a chevra kadisa tagjai, hanem az egész közösség vacsorán, általában halvacsorán vesz részt. A hal igen sokféle jelentéssel rendelkezik a zsidó hagyományban, erről korábban például itt és itt, a halvacsorákról pedig itt és itt írtunk. Most csupán azt emeljük ki, hogy a hal részben azért kapcsolódik e jeles naphoz, mert a héber dág – hal szó betűinek számértéke hét, ahogyan zájin ádár is a hónap hetedike, ádár hónap csillagképe pedig a halak (mázál dágim). A halak úgy élnek a vízben, ahogyan a zsidók a Tórában, és a különösen jámbor emberek lelke halakban születik újjá a hagyomány szerint.

Szökőévben, amikor két ádár hónap van, többnyire a másodikban ülik meg az ünnepeket, így zájin ádárt is. Vannak azonban olyanok, akik az első ádár hónapban is böjtölnek ezen a napon. A purimi történet főgonosza, Áchásvéros perzsa király főminisztere, Hámán boldog volt, hogy a sorsvetés során ádár hónapra esett a választás, hogy a zsidókat megtámadják, mivel tudta, hogy Mózes ebben a hónapban hunyt el. Ilyen módon zájin ádár jeles napja és purim ünnepe szoros kapcsolatban áll egymással, és e logika alapján zájin ádárt abban a hónapban kell megtartanunk, amelyikben purim ünnepét. Amit Hámán nem tudott, az az, hogy nemcsak Mózes halálának, de születésének évfordulóját is ünnepeljük ekkor, ami pedig a hónap erejét adja, ezért ez a hónap éppen, hogy szerencsés a zsidók számára. A változás lehetősége mindig előttünk áll, ahogyan a szomorúság és gyász napja is örömre változott purim napján. És ahogyan Mózesnek nemcsak az eltávoztára, de a születésére is emlékezünk ezen a napon. Böjtölhetünk egész nap és ünnepelhetünk egész este, mert az Örökkévaló mindig figyel az Ő népére, és még akkor is, ha néha kilátástalannak tűnik a helyzetünk, képes örömbe fordítani a gyászt.

Végezetül fontos megemlíteni, hogy a modern kori Izraelben egy további jelentésréteg kapcsolódott zájin ádárhoz: ez a nap az ismeretlen katona emléknapja, vagyis az Izraeli Védelmi Erők azon elesett hőseié, akiket soha nem temethettek el. Erre a megemlékezésre a jeruzsálemi Herzl-hegy katonai temetőjében kerül sor minden évben.

zsido.com