Csak egészség legyen, a többit megoldjuk! – interjú Steiner Zsófival
„Zsidóság-körkép” sorozatunkban annak járunk utána, hogyan látják a zsidóságot a közösség tagjai, illetve a közélet különböző szereplői. Steiner Zsófiát, az Egység magazin és a Gut Sábesz főszerkesztőjét kérdeztük.
Négy gyönyörű gyerek anyukája vagy. Hogyan választottatok nevet a gyerekeknek?
A zsidó hagyomány szerint, amikor a szülők nevet adnak a gyerekeknek, az olyan, mint egy prófécia. Mi mindegyik gyerekünknél megtapasztaltuk, hogy tényleg jön az isteni sugallat, ami segít nevet választani. Volt, hogy az éjszaka közepén riadtam fel arra, hogy mintha valaki a fülembe kiáltotta volna a gyerek nevét, akivel épp várandós voltam. Van olyan gyerekünk, akire egyszerűen nem illett az eredetileg kigondolt név, és csak akkor jöttünk rá az „igazira”, amikor már megszületett. És van olyan, akinek évekig őrizgettük a nevét, mire végre megérkezett hozzánk. Fontos volt az is, hogy lehetőleg valamelyik elhunyt felmenőjük nevét kapják áskenáz szokás szerint, így került képbe a Chájá vagy az Eliézer név.
Kit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?
Ha én elmehetnék egy lakatlan szigetre! Egyedül mennék és végre csönd lenne! Picit komolyabban: sok barátnőmmel régóta nem tudtunk nyugodtan beszélgetni, őket vinném magammal, hogy bepótoljuk az elmaradt találkozókat.
Ha egy névtelen adományozó 10 milliárd forintot adna neked, hogy azt fordítsd a magyar zsidó közösség javára, mihez kezdenél?
Ez rengeteg pénz, sokféle célra lehetne belőle költeni. Egy részét biztosan oktatásra fordítanám, mondjuk egy alapítvány keretében, ami hátrányos helyzetű gyerekek taníttatását biztosítja. Egy kicsit magam felé is hajlana a kezem, azaz a gyerekeim felé, és a vallásos gyerekeknek létesítenék olyan programokat, amik a többségi társadalomban is léteznek és külföldön, nagyobb közösségekben mindennaposak. Színjátszó köröket, közösségi programokat szerveznék. Ezek nyitottak lennének minden zsidó gyerek számára, hogy együtt élvezhessék a közösségi élet örömét. Az összeg egy másik részével azokat támogatnám, akik szeretnének vallásosabban élni, de anyagi okok miatt nem tehetik. Azt gondolom, hogy sokan vannak ilyenek. Nem tudják megfizetni a kóser élelmiszereket, nem tudják biztosítani a gyerekeiknek a zsidó oktatást, nem tudnak szabadságra menni a zsidó ünnepeken, stb. Nekik segítenék, hogy a pénz ne akadályozzon senkit a vallási életben.
Csinálnál-e valamit másképp a munkádban, mint ahogy az elmúlt években tetted?
Az elmúlt évben nagyon sokat dolgoztunk az újságok megújításán, a Gut Sábesz és az Egység az 5. és a 6. gyerekem. Remek csapat verbuválódott ehhez, akikkel nagyon jó együtt dolgozni. Szeretnék még sok jó szakembert bevonni a munkánkba. Szeretem kézben tartani a dolgokat, nehezen adom ki a feladatokat másoknak, ami miatt gyakran idő szűkében vagyok. Ezen lehetne javítani.
Tíz év múlva hogyan látod a zsidó közösséget?
Rettentő pesszimista vagyok, inkább mondjuk azt, mit remélnék magunknak. Remélem, erősödni fognak a megkezdődött folyamatok, amik az elmúlt években kicsit leültek. Fiatal korunkban rengeteg ifjúsági szervezet volt például, ezek elvesztették a lendületüket. Most kezdenek el családot alapítani azok, akik a rendszerváltás után nagyon markáns zsidó identitással nőttek fel, remélem, ez majd új lendületet ad a magyar zsidóságnak. Ezek a gyerekek tovább vihetik ezt a folyamatot.
Ha a Siratófalnál kívánhatnál valamit magadnak és Magyarországnak, mit kérnél?
Enyhüljön a gyűlölködés a zsidó közösségen belül, ne legyen ilyen erős széthúzás! Olyan kevesen maradtunk, és kész hilul Hásem (Isten nevének megszentségtelenítése), amilyen acsarkodás van a közösségek között. Magamnak csak annyit, hogy legyen mindenki egészséges, a többit megoldjuk Isten segítségével.
Van kedvenc imád, Tórai tanításod?
Bibliai idézetek közül nagyon fontos számomra Jehósua könyvéből az a mondat, hogy „Csak erős és bátor légy nagyon, vigyázva arra, hogy cselekedjél az egész tan szerint, melyet neked parancsolt Mózes szolgám; ne térj el attól sem jobbra, sem balra, azért, hogy boldogulj, bármerre jársz.” Imák közül az Ádon olám, különösen az utolsó mondat kedves számomra: Hásem li v’lo irá – Isten velem van, nem félek! Illetve családilag sokszor szoktuk idézni a Talmudból, hogy ha valaki erőfeszítést tesz valamiért, annak meg lesz az eredménye: „jágáti umácáti – tá’ámin”
Lefkovics Zsófi
A sorozat eddigi részei:
zsido.com
