Fárbrengen Kiszlév 19 – A haszidizmus újéve
Az utóbbi években egyre több ortodox zsidó család költözik Floridába Brooklynból és az Egyesült Államok más hagyományos zsidó centrumaiból. A rabbijukkal együtt áttelepülő haszidok ma már jelentős létszámú közösségekben élnek a déli államban. Nem így volt ez jó húsz évvel ezelőtt, amikor egy ifjú pár, az ortodox zsidó Schneor és Chani Oirechman Florida fővárosában, Talahassee-ban telepedett le, és családot alapított. Azóta már tíz fiút és egy lányt nevelnek, és a semmiből népes haszid közösséget is építettek. A közösségi- és hitélet felvirágoztatása mellett rendre barátságos viszonyt alakítottak ki a városban dolgozó floridai kormányzókkal is.
A házaspár, az EMIH vendégeként a haszidizmus újévén beszél arról, mit jelent számukra a Rebbe. Hogyan lett Schneor Oirechman Florida legkevésbé haszid városának rabbija? Mit jelent zsidónak lenni Amerikában, távol a nagy amerikai zsidó centrumoktól? Miért volt különlegesen jó kapcsolata Jeb Bush-sal, és mit mondott neki Joe Biden elnök, amikor legutóbb Floridában járt?

Regisztráció: https://form.jotform.com/223404148928357

Jáákov alázatos szavaira épül a híres, lélekig hatoló dalszöveg

A Vájislách hetiszakaszban hangzik el a híres mondat:

„Csekély vagyok mindama szeretetre és mindama hűségre, melyet Te műveltél szolgáddal, mert pálcámmal vonultam át ezen a Jordánon és most lettem két táborrá. Ments meg, kérlek…”

(1Mózes 32:11-12)

Az Álter Rebbe 1798-ban, kiszlév hó 19-én kiszabadult a cári börtönből, és ez a nap, jud-tet kiszlév lett a chábád haszidizmus újéve, chág hágeulá, a megváltás ünnepe. Az eseményt határozott győzelemnek könyvelték el a haszidok. Sneur Zálmán rabbi azonban óvatosságra intette követőit. Mondanivalóját az éppen aktuális Vájislách hetiszakasszal kötötte össze, és Jáákov ősapa hálaadó könyörgését idézte, melyet a testvérével való, sorsdöntő találkozás előtt mondott el.

Az Álter Rebbe levélben óvta követőit attól, hogy büszkélkedve vagy felsőbbrendűen tekintsenek ellenségeikre. „Kátonti – csekély vagyok” – kezdte és így folytatta: „Ez arra utal, hogy minden egyes jó dolognak, amit az ember Istentől kap, egyre alázatosabbá kell tennie az illetőt. Az isteni jóság és kedvesség annak a kifejezése, hogy »jobbja átölel« [Énekek Éneke 2:6] – az Örökkévaló szó szerint közel vonja magához az embert, sokkal közelebbre, mint annak előtte. És minél közelebb van az ember Istenhez, neki annál nagyobb alázatot kell éreznie… Ilyen volt Jáákov jelleme.” Oda kell azonban figyelni arra, folytatta az Álter Rebbe, nehogy éppen ellenkezőleg történjen a dolog és az ember felfuvalkodottságot érezzen alázat helyett. Nehogy – tévesen – túlzott fontosságot tulajdonítson saját személyének.

„Éppen ezért fordulok felhívásommal közösségünk minden tagjához azzal a számtalan jóval kapcsolatban, melyet Isten bőségesen áraszt felénk: legyetek olyanok, mint Jáákov. Ne érezzétek magatokat felsőbbrendűnek testvéreiteknél [a hászidizmus ellenzőinél], ne hagyjátok, hogy szátok szabadon szóljon ellenük… Ne említsétek a győzelmünket, hanem tegyétek alázatossá szellemeteket és szíveteket Jáákov igazságával…”

Azt mondta erre a lubavicsi Smuel rabbi, az Álter Rebbe unokája: Ha kihagyta volna az utolsó szavakat („Jáákov igazságával”), akkor még további ötvenezer követőt szerzett volna. Azonban a Rebbének fontosabb volt az igazság.”

Jáákov alázatos szavai képezik Jonatán Razel, népszerű izraeli énekes egyik leghíresebb, lélekig hatoló dalának szövegét. Kátonti.

A szerző a rá elsők között nagy hatást tevő nagyapja, a csellista Mark Rozelar emlékére írta a zenét: „Hollandiai otthonából deportálták és amikor egy Sobiborba tartó vagonban találta magát, sikerült leugrania és megmenekült. Hála Istennek túlélte a háborút és alijázott [Izraelbe költözött]. Később így mesélt arról az éjszakáról, amikor leugrott és az erdőbe menekült: »Semmim sem volt a rajtam lévő ruhán kívül, most pedig egy egész családom van, gyerekeim, unokáim itt, Izrael Földjén.« Halála után szereztem ezt a dalt az emlékére.”

Kátonti. Hallgassák meg Önök is!