Kovács Jichak rabbinövendék cikke Yossi Goldman rabbi írása nyomán / Gut Sábesz hetilap 2020.08.14.

Röé hetiszakaszunkban a Tóra arra figyelmeztet, hogy időnként hamis prófétával találhatjuk magunkat szembe, akinek természetesen ellent kell állnunk
– ennek valódi célja az, hogy az Örökkévaló próbára tegye az
iránta táplált szeretetünket.
Felvetődik azonban a kérdés:
miért kell Istennek bizonyítanunk? Hát Isten a mindentudásával talán nem tud mindent?
Miféle bizonyosság az, amit éppen mi vagyunk képesek neki megadni?
A kérdés több mint jogos, és megválaszolása egyben abban is segít, hogy felismerjük a kihívásokban rejlő valódi célt.
A Chábád haszid-mozgalom meglapítója, a liadi Snéor Zálmán rabbi tanítja, hogy Isten nem azért tesz elébünk kihívást, hogy neki bizonyítsunk. Valójában minket vesz célba, s azt várja, hogy mi legyünk képesek bizonyosságot nyerni saját magunkban. Isten pontosan tudja, mi van a szívünkben, jobban mondva azt, hogy milyen óriási potenciállal rendelkezünk. Ő csak azt szeretné, hogy azt mi magunk is képesek legyünk felismerni a próba sikeres teljesítésén keresztül.
Életünk bizonyos meghatározó eseményein való átjutás
során képesek vagyunk meglátni, hogy valójában sokkal több
erő van bennünk, mint azt korábban hittük, és hogy minden
önmagunkban való kételyünk dacára, az Isten iránti elköteleződésünk valós és őszinte. Bár ezek a próbák időnként igazán nagy megpróbáltatások, ezekből épül majd fel az a morális bázis, amire a későbbi kihívások során is képesek leszünk támaszkodni, s visszatekintve erőt meríteni.
Persze, bármily’ nemesnek is hangzik az ilyen tapasztalások
átélése és sikerrel vétele, jobb sosem keresni az ilyen jellegű próbatételeket. Ahogy reggeli imáinkban is elmondjuk minden
nap „Ne vígy minket a kísértésbe”. Ha azonban a kísértés már
ott van előttünk, annak kell látnunk, ami: egy álköntösbe bújt
isteni üzenet, mely azt mondja: