Bonta Miklós írása

Báál Sém legendái beköltöztek az EMIH szentendrei Cháj Galériájába. Az 1946-ban született Flamm Ferenc, 1976 óta Svédországban élő művész 12 itt kiállított litográfiái ugyanis a 17. században élt, – eredetileg Izraelben Eliézer néven ismert – legendás csodarabbi, a haszidizmus alapítója által terjesztett történetei nyomán születtek.

A képeken megelevenednek a haszid történetek, egyszerű falusi emberekről, csodákról, álmokról, angyalokról. A művek eredetéről a kiállítást megnyitó Flamm Ferenc elmondta, hogy a képek elkészítéséhez az ihletet, egy Martin Buber által összeállított történetgyűjtemény szolgáltatta, amelyre Svédországban a göteborgi hitközség könyvtárában bukkant rá, s nem is akárhogyan.

Flamm Ferenc a magyarországi poptörténet első meghatározó együttesei egyikének, az Atlasznak az alapító-vezetője volt, ahol például a műfaj kiemelkedő művelője, a zsidó származására mindig büszke Somló Tamás is elkezdte sikeres muzsikus pályáját. Az Iparművészeti Egyetemet végzett Flamm Ferenc, aki az 1960-as évek óta együttesével Nyugat-Európában lépett fel, 1973-ban egy göteborgi koncertjük kapcsán találkozott az ott élő későbbi feleségével, házasságkötésüket követően végleg letelepedett a skandináv nagyvárosban. Az egyébként protestáns vallású feleségét kisgyermekkora óta mindenki zsidó névvel, Chájának nevezett.

A budapesti zsidó családban született, svéd védlevéllel megmenekült holokauszt-túlélő szülők gyermeke Flamm Ferenc, aki akkor még nem gyakorolta a hitét – mesélte el a művész, egyszer azt mondta Chájá:

„Raoul Wallenberg azért mentette meg a családodat, mert zsidók voltak, neked is kötelességed, hogy folytassad őseid útját, menj a gyerekekkel és tanulj meg zsidónak lenni!”

S a művész az ezt követő időkről ezt vallotta:

„A négy gyerek közül a két nagyobbikkal elmentem a göteborgi zsidó hitközségbe megtanulni a héber ábécét, az ősi ünnepeket, imákat, dalokat. Később, a régi pesti hitközségi adatokból a bátyám azt is kiderítette, hogy Lévi törzséből származunk.

S, amit a szüleim a második világháborút követően nem mertek megtenni, azt én – 40 évesen! – a két fiammal elvégeztettünk, a brit milát, és megkaptuk héber nevünket is. Az én nevem így lett Jesájá ben Ábrahám ben Dániel ha Lévi. Az addig protestáns feleségem is áttért a zsidó hitre, s felvette a Chájá Ráchel nevet és a család elindult az ősök nyomdokain.”

A zsidósághoz való kötődését a művésznek még szorosabbá tette, hogy 1987-ben mind a két, Budapesten élő szülőjét elvesztette. Ezt követően két idősebb testvére az egyik szekrény mélyén talált egy 40 évig a szüleik által rejtegetett csomagot, s benne rábukkantak nagypapájuk, Spitzer Ferenc imakendőjére, kipájára, jom kipuri imakönyvére, amelyben szerepel a rokonok héber neve is, két szombati sárgaréz gyertyatartóra, édesanyjuk maga varrt, tíz centiméter átmérőjű 1944-es sárga csillagjára, s itt volt a két Wallenberg által kiállított védlevél is.

A művész testvérei nem tudták mit kezdjenek ezekkel a holmikkal, ezért azzal az üzenettel, hogy „ott biztosabb helyen van” elküldték Svédországba és a „zsidó örökség” méltó helyre került Flamm Ferencéknél, a művész magára terítette az ismeretlen nagyapa talitját, s azóta minden péntek este újragyújtják a szombati gyertyákat a nagyszülői gyertyatartókban. Chájá megáldja a lángot, s eléneklik a „Shalom Aléchem”-et. Így emlékeznek az eltűnt rokonokra is.

A zsidó identitás megtalálása kihatott a művész munkásságára, aki addig egy autógyár számára készített illusztrációkat és portrékat is festett. Ezt követően elkészítette „Vágyakozás” című tizenöt képből álló sorozatát, amelyeken a fennmaradt fotók alapján az ismert és az elpusztított rokonaival való „találkozásait” festette meg, mint a gyász álomszerű, vizuális feldolgozását. A képeket kiállították Göteborg mellett Stockholmban és Koppenhágában is. Sőt egy stockholmi pszichológus fel is használja ezeket a túlélők gyermekeinek első és második generációja közötti, megfelelő dialógus kialakításában is, hiszen mint a művész mondta „ezek a képek talán többet tudnak mondani a szavaknál.”

Elkészült a Szentendrén is kiállított 12 litográfiából álló új sorozat is, amelyet 1997-ben önállóan állítottak a ki a New York-i Yeshiva University épületében is, „Legends of the Baal Shem Tov”  címen, illetve Floridában is. 1998-ban Tom Lantos, magyar származású kongresszusi képviselő meghívására a washingtoni Kongresszus Capitol Hill Rotundájában is bemutatták. Ezt követően meghívást kapott Londonba, hogy a Wallenberggel való kapcsolatára tekintettel látogassa meg a svéd embermentőnek a brit fővárosban lévő emlékművét. Erről a művész elmondta:

„A kis londoni parkban álló bronz szoborcsoport Wallenberg figurája mögött egy magas fal áll, amely összehajtogatott svéd védlevelekből áll. Körbejárva az emlékművet  a hátsó oldalon hirtelen sírva fakadtam. Ahogy térdre ereszkedtem, az összehajtott halomból egy kicsúszott, nyitva ábrázolt egy okmányt, s itt tökéletesen kiolvasható volt: Flamm Sándorné Szántó Gizella, György és János. Az én rokonaim. S a kör itt bezárult.”

A litográfiák – minden egyes képről kétszáz levonat készül – a váci, hajdani zsidó negyedben készültek el, a zsinagóga szomszédságában, ezekből a művész néhányat az EMIH-nek ajándékozott.

A szentendrei kiállítás egy hónapig tart nyitva, még van ideje megnézni!

Fotó: Almássy Bettina