Szokásomhoz híven egy komolyabb elemzést és egy „vicces” versikét küldök a hétvégén beköszöntő ünnepre.

A Sátoros ünnepről egy kicsit másképp:
A teljesség igénye nélkül a következőkben bizonyítani szeretném, hogy a zsidó történelem kezdetétől a mai napig a népünk vándorlásra lett ítélve.
– Én vagyok az Örökkévaló, aki kivezettelek Úr-Kaszdimból. (a mai Irakból)– mondja az Isten Ábrahámnak már a Tóránk legelején.
– Izsák és Jákob is a feleségeiket nem a Szentföldön találják meg, hanem Mezopotámiában. Jákob személyesen indult el (igaz, menekülnie is kellett) hosszú vándorútra és csak 20 év múlva tért vissza.
– Nem sokkal később az idős Jákobhoz így szól a Mindenható: Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek. Én lemegyek veled Egyiptomba, és én majd fel is hozlak.
– Vándor arámi volt az atyám. –hangzik el az egyik legismertebb mondat a Peszachi Hagadában.
– Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Így kezdődik a Tízparancsolat.
– Talán majd nyugink lesz, gondolták őseink a szináji kinyilatkoztatás után. De nem. Jött a 40 év sivatagi vándorlás ide-oda, sok-sok állomáshellyel. Talán nem véletlen, hogy Mózes 4. könyve utolsó szakasza a Maszeé – erről a hosszú vándorlásról emlékezik meg.
– Mózes III. könyvében, a Vájjikra heti szakaszban olvassuk, hogy Sátorban lakjatok hét napig…, hogy tudják nemzedékeitek, hogy sátorba lakoztattam Izrael fiait kihozván őket Egyiptomból. Az ünnepi sátor azt jelképezi, hogy a 40 esztendős sivatagi vándorlás során őseink ideiglenes jellegű sátrakban laktak.
– És most lássuk a próféták korszakát! Ezekiélnél olvassuk: Szétszórtam őket a nemzetek közé és elszéledtek az országokban, útjaik és cselekedeteik szerint szabtam ítéletet rájuk.
– És visszaterelem népem, Izrael hontalanjait, és felépítik a földúlt városokat. – mondja Ámosz.
– Jeremiás így buzdít: – Te pedig ne félj szolgám, Jákob, ne remegj Izrael, mert én a messzeségből visszasegítelek téged és ivadékaidat fogságuk országából. (vissza a Babiloniai fogságból)
– Álljon még itt Jesájá próféta gyönyörű képe: Így szól az Örökkévaló Isten…fölemelem karomat a nemzetek fölé, és ők elhozzák fiaidat ölükben és lányaidat vállukon hozzák haza.
– A második Szentély pusztulása után kezdődött el, és a mai napig tart az állandó vándorlás, a teljes diaszpóra, aminek egyik legékesebb vallási bizonyítéka az Ámidánk 10-ik áldása, amiben arra kérjük az Istent, hogy Gyűjts egybe minket a föld négy sarkából!
Képletesen elmondhatjuk, hogy akinek vándorbot van a kezében, annak ideiglenes lakása a sátor kell, hogy legyen. A Sátoros ünnep egy igazi örömünnep, mert a sátor a 40 évnyi sivatagi vándorlás során az életet jelentette népünknek, de teszem azt hozzá, hogy szimbolikusan minden nemzedéknek és így nekünk is az életet jelenti.

Boldog Ünnepet! Chag Sameach!

Szukkot

Most biztos, hogy ráfázik,
Ki a szabadban fázik,
Ő nem jön el, mert nagyon kényes,
Neki az ünnep nem lesz fényes.

Nincs abban semmi titok,
Akinek szíve nyitott,
Fagyban is jön. Lehet, hogy bátor,
Meg hát áldásra vár a sátor.