Pészách nyolc napos ünnepén nem olvasunk hetiszakaszt,
hanem az Egyiptomi kivonulásra emlékezünk, a három zarándokünnep egyikére.

A nyolcnapos ünnep a felszabadulás emlékét őrzi, és azt idézi, hogy Izrael gyermekei a kétszáztíz esztendős egyiptomi rabság után több, mint 3300 évvel ezelőtt kivonultak Egyiptomból. A kivonulás történetét – amely Mózes küldetését, fáraó kérlel­he­tet­len­sé­gét, az Isten rendelte tíz csapás sorozatát, majd a zsidók menekülését beszéli el – Mózes második könyvének 1–15. fejezete írja le.
A kivonulás tiszteletére nemzedékről nemzedékre megünnepeljük a kovásztalan kenyér ünnepét. Olyan gyorsan vonultak ki őseink Egyiptomból, hogy a kovász meg sem kelt. Őseink bárányt áldoztak és elbeszélték a kivonulás csodálatos történetét. Ennek emlékére mi két estén szédert tartunk és olvassuk a Hágádát, amely erről a jeles napról szól.
A Teremtő pedig Izrael gyermekei tiszteletére nevezte ez ünnepet a Pászka napjainak, mert a hívó szóra otthagytak csapot-papot, házat, egész Egyiptomot, fejükre tették a keletlen tésztát, a “nyomorúság kenyerét” és mentek Mózes után az ismeretlenbe. Kivonultak a rabság országából. Ezért hét napig – Izraelen kívül 8 napig – csak kovásztalan ételt szabad fogyasztani. A hetedik napon keltek át a Vörös Tengeren és szabadultak meg üldözőiktől.
A széder estén, egy tálon csupa jelképes étel található: keménytojás, sült nyak, keserűfű, chároszet, zöldség, macesz.
A keménytojás a gyászt jelenti, a sült nyak a bárányra emlékeztet, melyet a kivonuláskor áldoztak őseink, de szimbóluma a kinyújtott karnak, amellyel kivezette Izraelt az Örökkévaló. A keserűfű a keserűség jelképe. A chároszet (alma – körte  -dió – bor keveréke) az építésre használt maltert jelképezi. A zöldség a tavaszt, de sós vízbe mártva a könnyeket idézi.
A három macesz (pászka) a keletlen tésztára emlékeztet, amelyet nagy sietve hoztak ki őseink Egyiptomból. A három pászka – Kohén – Lévi – Izrael, a három nagy csoport, amelyekből a törzsek alapján a zsidóság összetevődik.