Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija március 10-én a Klubrádió vendége volt. A beszélgetés során szó esett számos, a hazai zsidóságot érintő kérdésről, a zsidó közösség mindennapjairól, az EMIH terveiről, a már részben-, vagy teljesen megvalósult projektekről, múltól és a jövőről egyaránt.

Megújult zsinagóga

Az Óbudai zsinagóga legújabb felújítási munkálatairól és annak áprilisi megnyitójáról Köves Slomó az interjúban elmondta, hogy a zsinagóga belső restaurálásának végére értek.

„A felújítás újabb szakaszának végéhez értünk, de még nem járunk az út végén. Az épületet 2010-ben alakítottuk át televízió stúdióból zsinagógává, és most jutottunk el a belső tér megújításának végére. Ha minden jól megy, még a Peszách előtt, a tervek szerint április 12-én lesz a megnyitó ünnepség, ahova minden kedves érdeklődőt nagy szeretettel várunk. Az imaház belseje gyönyörű lett, büszkén mondhatjuk, hogy az egyik legszebb zsinagóga Budapesten.”

Az EMIH vezető rabbija kiemelte, hogy bár nagyon örülnek a zsinagóga megszépülésének, a lényeg az, hogy a közösség megtölti élettel az épületet.

„Azt gondolom, hogy ez az egyik legaktívabb zsinagóga Budapesten. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy zsinagógában a hagyományos hitéleten és a reggeli imán kívül legyen olyan alternatíva is, ami odavonzza azokat az embereket, akik nem aktív résztvevői a hitéletnek, de szeretnének tartozni valahova, vagy szeretnék, ha a gyermekeik pozitív identitásképpel rendelkeznének. Ilyen szempontból az Óbudai zsinagóga zászlóshajója az Alef Kids, az ifjúsági szervezetünk, ahol minden vasárnap van iskola és a nagyjából 0-14 éves korúak számára is különböző programokat biztosítunk. Például most voltak a gyerekek egy bar micvón Izraelben, ahonnan mindig nagy adag élménnyel térnek haza. Persze vannak különböző felnőttoktatási programok is az érdeklődőknek. Egyébként fontos feladatunknak tartom, hogy olyan programokat, olyan ügyeket találjunk, amibe olyanok is be tudnak kapcsolódni, akik esetleg nem tudják, hogy hogy kell egy imakönyvet megfogni. Több ilyen ismeretterjesztő programunk is van, például minden hónapban szervezünk egy úgynevezett kóser sétát, ami arról szól, hogy végig járjuk a VII. kerület bizonyos részeit. Egy rabbi lakásában kezdünk, ahol a rabbi bemutatja, hogy milyen is valójában egy kóser konyha, aztán végig megyünk a különböző állomáshelyeken, és a séta végén a Carmel étteremben elfogyasztunk egy finom sóletet. Óriási sikere van ezeknek a sétának, mert itt nem csak egy épületet tudnak megnézni a résztvevők, hanem az ebben a közegben élő emberekkel is tudnak találkozni.”

CEDEK – az EMIH szeretetszolgálata

A 2015-ben alapított CEDEK Izraelita Szeretetszolgálat munkájával kapcsolatban Köves Slomó hangsúlyozta, hogy tevékenységük nem szorítkozik a zsidó közösségen belülre, igyekeznek kivenni a részüket a társadalmi felelősségvállalásból.

„Azt gondolom forradalmi lépés, hogy nemrég megalapítottuk a CEDEK Izraelita Szeretetszolgálatunkat. Ez a szeretetszolgálat nem csak a zsidó közösségen belül, hanem a többségi társadalomban is szeretne részt venni a társadalmi felelősségvállalásban. Elindítottunk többek között egy programot, melynek keretében minden hónapban melegételosztást rendezünk a rászorulóknak. Ilyenkor közel 1000 ételt osztunk ki, legközelebb március 22-én, a Blaha Lujza téren. Természetesen önmagában is fontos a ’cedek’, azaz a segítség (ahogy héberül mondjuk), de külön örülök annak, hogy sok az olyan önkéntes, aki ezzel a tevékenységgel azonosulni tud, miközben más, a zsidó közösségen belüli ügyben nem vesz részt. Mert az, hogy másoknak segítsünk olyan érték, amihez nem kell vallásosnak lenni.”

Gyermekotthonok támogatása

Az interjú során szóba került a CEDEK legújabb gyűjtési akciója is, melynek keretein belül négy gyermekotthon számára szeretnének élhetőbb környezetet és élményekben gazdag programokat biztosítani.

„A CEDEK programot hirdetett olyan állami gyermekotthonok megsegítésére, melyeknek sajnos sokszor nem jut forrás nyári utazásra, játszótér kialakítására vagy új bútorok megvásárlására. Az elmúlt hónapokban először felmértük, hogy mire lenne szükségük az otthonoknak, majd nemrég meghirdettük a gyűjtést, amihez természetesen az EMIH hozzájárul. Ezúton is arra kérünk mindenkit, hogy aki tud, az csatlakozzon, és járuljon hozzá ő is egy ilyen nemes cél eléréséhez. A másik lényeges dolog ezzel kapcsolatban véleményem szerint az, hogy sajnos a zsidóságról kialakult egy olyan kép, hogy ez egy magába forduló és csak a saját sérelmeivel foglalkozó közösség. Ezért tartjuk különösen fontosnak, hogy az elesettekért, a menekültekért vagy a hajléktalanokért ne csak magánemberként, hanem mint közösség is tegyünk valamit. Ezzel önmagunk és a társadalom számára is fontos üzenetet küldünk.”

Fordulóponton a zsidóság

Köves Slomó beszélt arról is, hogy szerinte fordulóponthoz érkezett a zsidóság. Ugyanis felnövőben van egy olyan generáció, amely tagjainak már nincsen semmilyen személyes tapasztalata a holokauszt időszakát átélőkkel.

„Szerintem ez egy nagyon fontos téma, mert ez nem csak a zsidóságot érintő kérdés. Lehet, hogy ebben tévedek, de azt gondolom, hogy fordulóponthoz érkeztünk. Abban az értelemben mindenképp, hogy a történelmi traumáktól való távolság nőtt, és talán az adott történelmi trauma már nem olyan erősen identitásformáló, mint korábban. Én még találkoztam a nagyszüleimmel, akik mind holokauszttúlélők voltak. Az én gyermekeim viszont már nem találkoztak az én nagyszüleimmel, és azt gondolom, hogy a gyerekeim korosztálya és a náluk egy kicsit idősebbek, a most 15-18 évesek számára a holokauszt már egészen mást jelent, mint akár nekem vagy a szüleimnek. Nincs meg a személyes kapcsolat. Sajnos az oktatásban a saját gyerekeink is nagyon kevés információt kapnak erről, ahhoz képest, hogy mi mennyit hallottunk róla. Tehát a zsidó közösség számára a holokauszt-identitás elveszti az erejét. Ez egy történelmi folyamat, amit fel kell ismerni: nem szabad felejteni, de ugyanakkor azt is be kell látni, hogy a zsidó közösség nem tudja erre építeni az identitását, és talán ez nem is szerencsés. Minden identitásra igaz, hogy nem szabad „szenvedő identitásnak” lennie: a sorsközösség identitásába bele lehet születni, de azt nagyon kevesen vállalják fel örömmel, aktívan. Szerintem ez is hozzátartozik ahhoz, hogy a második- és harmadik generációból nagyon sokan döntöttek úgy, hogy a zsidósággal teljesen szakítanak. Ugyanakkor az se működik, hogy valaki szakít a saját gyökereivel, mert ilyenkor saját magából tép ki egy darabot, ráadásul ennek az lesz a következménye, hogy vákuum jön létre a zsidó közösségen belül.”