A tízparancsolatot sok szempontból az egész Tóra kivonataként szokás számontartani. Ezen tény ismeretében különösen meglepő a Midrás kijelentése, miszerint annak első szava egyiptomi nyelven hangzik el. Vajon ez milyen egyéb üzenetet hordoz magában?

A tízparancsolat a Tóra egyfajta összegzésének számít, melyet Isten mondott el a zsidó népnek. Az első parancsolat, melyben kijelenti, hogy „Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek téged Egyiptom országából,” – első szava az „Ánochi”, azaz „Én vagyok”. Isten ebben az első parancsolatban tehát mintegy bemutatkozik, s ezzel együtt azt is elmondja, hogy miben fogalmazódik meg a Közte és a zsidó nép közötti kapcsolat lényege.

Az, hogy az Örökkévaló „Ánochiként” mutatkozott be, különleges üzenetet hordoz magában: azon a nyelven akart szólni hozzánk, amit a zsidók Egyiptomból ismertek. Isten életünknek nemcsak az emelkedett, spirituális – a szent héber nyelv által szimbolizált – részéhez akart kötődni, hanem annak profán, földi – az egyiptomi nyelv képviselte – vetületeihez is.

Isten nem várja el tőlünk, hogy úgy tegyünk, mintha életünknek nem is létezne ez a fajta „egyiptomi” aspektusa, csupán azt, hogy azt legalább igyekezzünk kontrollunk alatt tartani, végső soron pedig felemelni és a szentség részévé formálni.

Fenti feladatban Isten is mindig a segítségünkre lesz: a judaizmus az életnek valamennyi szegmenséhez tanítások tömkelegével szolgál. A parancsolatok megtartásával életünk valamennyi részét az Örökkévaló szolgálatának szentelhetjük. Isten éppen ezért kezdte a Tóra kivonatának számító tízparancsolatot éppen egy egyiptomi szóval: ezzel azt hangsúlyozza, hogy a tóraadással a bennünk lakozó egyiptomit kívánja megszólítani, a szolgát, hogy segítségével kiszabadítsa a rabságból, és lehetővé tegye számára a spirituális kivonulást, azaz léte lényegi részének, a zsidóságának a megélését.